Vastagh Pál (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitájának zárszavát azzal az örvendetes megállapítással kell kezdenem, hogy a vita során a vita résztvevői nem kérdőjelezték meg a rasszista motívumú bűncselekményekkel szembeni határozott fellépés szükségességét. Ez mindannyiunk számára és az ország közvéleménye számára is azt jelzi, hogy a magyar törvényhozás is elfogadja azokat az értékeket, amelyek az európai nemzetek jogalkotását vezérlik. A törvényjavaslat parlamenti vitája valamennyiünket meggyőzhetett arról, hogy a Magyar Országgyűlés tisztában van azzal, hogy kontinensünk és hazánk XX. századi történetére, valamint a szomszédunkban lezajlott közelmúltbéli szörnyűségekre tekintettel nem szemlélheti tétlenül a faji, etnikai gyűlölködés újjáéledő formáit.
Mindannyiunk számára öröm és megelégedettség, hogy a vitában részt vevő képviselők nem a jelenség létét vagy nem létét taglalták, nem a jelenség kiterjedettségét vitatták itt ugyanis nem erről van szó. A történelem megtanított bennünket arra, hogy a rasszizmus visszaszorítása terén nem lehet megvárni, amíg az egy bizonyos szintet elér ha akkor akarunk beavatkozni, az már késő.
A törvényjavaslat vitája során természetesen számos kérdésben összeütköztek az álláspontok és a vélemények. Ez korántsem meglepő módon azokat a tervezett tényállásokat érintette, amelyek a rasszizmus, a faji, etnikai gyűlölet visszaszorítása nevében és érdekében más alapjogok, így a gyülekezési jog, az egyesülési jog, illetve a véleménynyilvánításhoz való jog korlátozását helyezték kilátásba.
A kormány a törvényjavaslat vitája során arra törekedett, hogy az alkotmányosság követelményének megfelelő szabályozás jöjjön létre, és hajlandó volt arra, hogy olyan szempontokra is figyelemmel legyen, amelyek a törvényjavaslat kidolgozása során kevésbé kerültek előtérbe. Például a gyülekezési jog korlátozását tartalmazó 6. § (2) és (3) bekezdésének az elhagyását a kormány tudomásul vette; ám továbbra sem lát semmi kivetnivalót abban, hogy súlyosabb büntetőjogi felelősséggel tartozzanak azok, akik olyan rendezvényt szerveznek, ahol nemzeti, faji vagy etnikai csoportokkal szemben gyűlöletre uszítanak. A józan ember számára nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű cselekmények veszélyessége meghaladja azt az esetet, amikor valaki egyénileg uszít gyűlöletre, még akkor is, ha ezt nyilvánosan teszi. A kormány azért vette tudomásul e rendelkezés elhagyását, mert elfogadta azt az érvet, hogy egy ilyen új szabály beiktatása utólag felmentést adhat a hatósági tétlenségre, azt sugallhatja, mintha a rasszista motívumú cselekmények üldözésére nem lett volna korábban jogi lehetőség.
A törvényjavaslatnak az egyesülési jog megsértésére vonatkozó rendelkezését is érte kritika. Képviselőtársaim közül többen azt tartották aggályosnak, hogy a társadalmi szervezet fogalmát túlságosan tágra vonja a törvényjavaslatban szereplő értelmező rendelkezés. Volt olyan vélemény is, hogy a társadalmi szervezetek nem azonosíthatók a bűnbandákkal, amelyekkel szemben a szervezett vagy a gazdasági bűnözés elleni szabályok megalkotása során kell fellépni. Való igaz, hogy a különféle bűnbandák között vannak különbségek. Vannak olyan bűnöző csoportok, amelyek nyilvánvalóan nem azért hoznak létre szervezetet, hogy megjelenjenek a nyilvánosság előtt, hogy regisztráltassák magukat, hanem elemi érdekük éppen az, hogy szervezetük titokban maradjon. Ilyenek a rablások vagy a kábítószer-csempészés elkövetésére létrehívott bűnbandák. És vannak más bűntettek, ezek között szerepelnek tipikusan a rasszista motívumú bűncselekmények elkövetésére szerveződő csoportok, amelyek éppen azért kívánnak társadalmi szervezetként megjelenni, hogy éljenek a legalitás, a legalizálás adta lehetőségekkel, a tagok és maga a szervezet részére biztosított nagyobb nyilvánossággal, a politikai életben való részvételt garantáló jogosítványokkal.
(17.30)
Ezért, míg a gyülekezési joggal visszaélés büntethetőségének szűkítésére irányuló indítványt a kormány támogatta, nem tudtunk azonosulni azzal a véleménnyel, amely e büntetőjogi tényállás elhagyását kívánta.
Álláspontunk az, hogy a bűncselekmények elkövetésére létrehozott, közöttük a gyűlöletre uszító, illetve egyes csoportok elleni gyűlöletből fakadó erőszakos cselekményeket elkövető csoportokra mégha magukat társadalmi szervezetnek nevezik is nem vonatkozhat az alkotmány által garantált gyülekezési szabadság, és az ilyen csoportok szervezői, vezetői ellen akkor is fel kell lépni, ha ők személy szerint nem vesznek részt a csoport által elkövetett bűncselekmények kivitelezésében.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat világosan körülhatárolja azokat a magatartásokat, amelyek a civilizált nemzetek által általánosan elfogadott normák megsértését jelentik, és a nemzetközi büntetőjognak is részét képező emberiség elleni bűncselekményként és ezért elévülhetetlen bűncselekményként üldözendők, ily módon megteremtve a belső jog és a nemzetközi kötelezettségeink összhangját.
Ugyanakkor azzal, hogy a személy elleni bűncselekmények körében a javaslat nevesíti a rasszista indítékból elkövetett bántalmazást és kényszerítést, egyértelműen jelzi, hogy a magyar demokrácia a rasszizmust, az idegengyűlöletet nem tolerálja, a közösség elleni izgatás tényállásának átalakítása pedig reményt adhat arra, hogy a gyűlöletkeltő cselekményekre a jövőben a jogalkalmazás is megfelelő választ tud adni.
Mindezek alapján kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az általunk támogatott módosító javaslatokkal együtt fogadják el a kormány előterjesztését.
Köszönöm. (Taps.)