Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ez előtt a kérdés előtt röviden kitérnék egy pontra, amelyben valóban elismerés illeti a munkaügyi tárca munkáját. Elismerésünket kell, hogy kifejezzük azért, hogy a munkaügyi közvetítő és döntőbírói szolgálat létrehozásáról megállapodtak a szociális partnerekkel. Üdítő kivételként ezt konszenzussal fogadta el az Érdekegyeztető Tanácsnak mind a munkaadói, mind a munkavállalói, mind pedig a kormányzati oldala. Ez egy modern, a piacgazdaságban jól ismert és nálunk régóta hiányzó, régóta követelt intézmény, amely reméljük, képes lesz enyhíteni azokat a konfliktusokat, amelyek bizony számosak manapság a munkahelyeken.
Sajnos kevés ilyen okot szolgáltatott a munkaügyi tárca, hogy dicsérhessük őt napirend előtti hozzászólásokban, így tehát félek, hogy hagyományteremtésről még nem beszélhetünk.
A munkaügyi tárca érdekegyeztetésben tanúsított magatartása az előzővel ellentétben komoly aggodalomra ad okot. Erről szeretnék szólni. Nem először, de remélem, talán valamikor azt is elmondhatjuk, hogy utoljára. Nem először szólunk itt erről, hiszen utalni kell a társadalmi-gazdasági megállapodás kudarcára, arra, hogy mit tett, illetve mit nem tett a foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer megőrzése érdekében a tárca, de a kormány által kierőszakolt Munkaerőpiaci Tanács azóta sem tudott létrejönni, mióta erről döntöttek. Nem kell hosszasan ecsetelni a kivonulásokkal tarkított, gyakran botrányos ÉT-ülések napirendjét.
Kósáné Kovács Magda lemondott munkaügyi miniszter utódja, Kiss Péter miniszter úr azt ígérte, hogy megújítja az érdekegyeztetés rendszerét. Úgy tűnik, a választott technikákban elődje nyomában jár, és ez elég nagy baj. Hiszen régi eszközökről, régi technikákról van szó, a külön alkuk, háttérmegállapodások, az "Oszd meg és uralkodj!" elvének alkalmazásáról. E stílust Kósáné Kovács Magda és Bokros Lajos miniszterek honosították meg a szociális párbeszéd gyakorlatában. Ám a miniszter úr és munkatársai új elemekkel gazdagítják az érdekegyeztetés eddig tapasztalt eszköztárát.
Történt pedig a múlt héten, hogy a munkaügyi miniszter, annak politikai államtitkára és a kormány érdekegyeztetési titkára bizalmas beszélgetésre hívta meg néhány érdekvédelmi szervezet vezető munkatársát. A hírek szerint az MSZOSZ, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma: a SZEF és az Autonóm Szakszervezetek mellett a Magyar Munkaadók Szövetsége, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége vezetői voltak jelen, s valamelyik, pontosabban megnevezett agrár érdekvédelmi szervezet.
A téma az érdekegyeztetés megújítása volt. Mint arról valamennyien értesülhettünk az újságokból, a kirekesztettek, köztük valamennyi, a rendszerváltással létrejött új demokratikus érdekképviselet tiltakozott ez ellen a diszkriminatív eljárás ellen. A találkozó éles vitát váltott ki az Érdekegyeztető Tanács múlt pénteki plenáris ülésén is.
Az államtitkár úr egy régről ismert érveléssel magyarázta a kormány bizonyítványát, mely szerint ők nem egyes kiválasztott szervezetek képviselőivel találkoznak titokban, hanem "az érdekegyeztetésben tekintéllyel bíró személyiségekkel". Nyilván írói munkásságuk részeként mondtak véleményt Kiss Péter megújítási törekvéseiről. Egyébként pedig nem magánemberként az a hobbijuk, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban jelen lévő érdekképviseletek vezető munkatársai.
Erre csak bosszankodva legyinthetnénk, mondván, hogy ügyes. Ám sajnos erről jóval többről van szó, hiszen maga a miniszter tekinti követendő példának ezt az eljárást, egy címlapon közölt interjújában így fogalmazva: "Ezek a konzultációk alkalmasak arra, hogy nagyobb megállapodások nélkül lépéseket tegyünk az érdekegyeztetés megújítása felé."
(9.50)
Új érdekegyeztetési módszernek tekinti tehát a történteket. "Hatékonyabb, ha előbb szűk körben tisztázódnak a kérdések, s csak akkor kerül a nagyobb plénum elé", stb., stb.
El kell dönteni, miről van itt szó: tekintélyes magánemberek teázásáról vagy új érdekegyeztetési módszerről. Miféle megújítási szándék vezette a miniszter kezében a tollat, amikor aláírta az Országos Szakképzési Tanács tagjainak megbízását, amikor a szakszervezetek által előterjesztett hat névből úgy választott ki négyet, hogy csak a rendszerváltással létrejött Liga és a Munkástanácsok képviselőit zárta ki a testület munkájából?
Nem rögtönzésről van itt szó, én attól félek, hanem tudatos politikáról, bárminek is álcázzuk azt, akár az érdekegyeztetés megújításának; az afféle egyoldalú, a rendszerváltás szervezeteit kirekesztő politika elfogadhatatlan a Fidesz számára.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)