Tokaji Ferenc (MSZP)
DR. TOKAJI FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájában az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséhez, illetve ezen belül elsősorban a 8. § (3) bekezdésében meghatározott gyógyfürdő-szolgáltatás kiadásainak előirányzatához kívánok szólni. Teszem ezt annál is inkább, mivel a költség-előirányzat nemcsak vitatható, hanem évek óta problémás is, szakmai és pénzügyi vitákat idéz elő.
A jobb megértés kedvéért rövid történelmi áttekintést is kell tennünk. Mint ismeretes, a történelem folyamán már az ókori népek is felismerték a termálvizek, illetve az erre alapult gyógyfürdők betegségmegelőző, illetve gyógyító hatását. Így például a római birodalomban csak Augustus korából 170 fürdőt tartottak nyilván, számos közülük díjtalanul állt a rómaiak rendelkezésére. A későbbi császári korokban már a provinciákban is találhatók voltak fürdők, így köztük hazánkban is. A török hódoltság idején az oszmán hódítók számos gyógyfürdőt építettek ki, így Gyulán, Hévízen, Budán, Egerben. Ha csak az alföldi kisvárost, Gyulát vesszük figyelembe, Evria Cselebi híres török utazó Magyarországi utazások című művében tizenegy fürdőről számol be. A két világháború között Budapestet a gyógyfürdőkultúra fővárosaként jegyezték. Itt alakult meg a Nemzetközi Gyógyfürdőügyi Klimatológiai Szövetség. Ma Magyarország világviszonylatban is előkelő helyen áll a gyógyfürdők számában. Gyógyvizeink a szigorú minősítési kritériumoknak megfelelnek.
Az e természeti adottságra épülő gyógyfürdők a magyar társadalombiztosításba is beépültek. A kezdeti széles körű finanszírozást azonban, amely a gyógyszertámogatáshoz viszonyítva töredék mértékű, sajnos folyamatosan szűkítették. Véleményem szerint ez szakmailag nem indokolt.
Nézzük meg, miről is van itt szó! A díjmentes gyógyfürdőkezelések csak akut eseményt követően, rehabilitációs céllal írhatók fel. Másképpen, magyarán fogalmazva: lényegesen kevesebben jutnak térítésmentes gyógyfürdőkezeléshez. Nem kerülnek támogatásra a termál gyógymedencék. A gyógyfürdőben végzett kezelések csak töredékei a komplex fizikoterápiás gyógyító rendszernek. A szakorvos javasolhat kád-, súly-, szénsavas termálfürdőt, gyógymasszázst, iszappakolást, víz alatti sugármasszást, víz alatti csoportos gyógytornát, gyermekeknek csoportos gyógyúszást.
A gyógyfürdő betegségmegelőző, gyógyító, fájdalommegelőző, ugyanakkor fájdalomcsökkentő, gyógyszer- és táppénzkiváltó szerepe orvosi szakmai körökben teljesen közismert. E tényre hivatkozással adtam be jómagam több törvénymódosító javaslatot, amelynek célja volt az alacsony költség-előirányzat növelése, amely véleményem és a szakmai körök szerint indokolt.
Az 1996. évi költségvetésben a gyógyfürdők támogatására 750 millió forint lett meghatározva. Csak emlékeztetőül: az 1994. évben a teljesülés 799 millió forint volt, az előirányzat több mint 1 milliárd. Tehát kevesebb a felhasználandó összeg ez évre; az inflációról már nem is kívánok beszélni. Ezen áldatlan helyzetet kívántam volna feloldani azzal, hogy ezt a támogatási kört 200 millió forinttal növelni kívántam, akár más tételek rovására is. Sajnálattal állapítottam meg, hogy az előterjesztő hatásszámítások nélkül nem támogatta, sajnos a szociális és a költségvetési bizottság úgyszintén. Nem tudom, milyen indokból. Meggyőződésem és tapasztalatom szerint ez hiba. A pénzügyi szemlélet és a kellő orvosi szakismeret hiánya az oka a törvényjavaslat talán elutasításának?
Mire alapozom ezt? Orvosi-szakmai szempontból a gyógyfürdőkezelések szűkítése és a támogatások csökkentése semmiképpen nem indokolt. Sőt, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Magyarországon a táppénz jelentős hányadát mozgásszervi megbetegedések adják, továbbá hogy 45-50 év életkor után a lakosság túlnyomó része ízületi megbetegedésekben szenved, e téren kiemelten magas a gyógyszerfogyasztás, máris indokolatlanná teszi véleményem szerint az elutasítást. Mindazok, akik kimaradnak ezen szolgáltatásból, gyógyszerekre szorulnak vagy táppénzre mennek. A kérdés rögtön felvetődik: lehet, hogy lényegesen nagyobb kiadásra kényszerül az egészségbiztosító? Azaz, amit nyer a vámon, többszörösét elbukja a réven?
Ha a szociális szempontot is figyelembe vesszük, akkor elég egy réteget kiemelni, mondjuk, a nyugdíjasokat. Ők azok, akik rendkívül érintve vannak. Szív-érrendszeri megbetegedések, idült mozgásszervi problémák részben vagy egészben kezelhetők a gyógyfürdők és szolgáltatásaik által. Ők azok, akik fájdalommal, de méltósággal tűrik a mind lehetetlenebbé váló helyzetet; ugyanakkor a drága gyógyszereket nem egy esetben nem tudják kiváltani, illetve már a szervezetük maga reagál rá rosszul a mellékhatásokra is gondolhatunk. Ha csak egyszerű kenőcsöt vásárolunk, az is több száz forintba kerül. Egyébként a reumagyógyszerek fogyasztása nálunk így is magasabb a nemzetközi átlagnál. Nem nehéz megjósolni: a gyógyfürdők támogatásának visszafogásával egyenes arányban növekedni fog a gyógyszerfogyasztás.
A gyógyfürdők támogatásának alacsony szinten tartása ugyanakkor ellentmond az egészségbiztosító önkormányzat azon törekvésének, amely szerint a gyógyszerfogyasztást vissza kell venni. Emlékezzünk: a tavalyi tájékoztatóban ez volt benne.
A gyógyfürdők helyét és szerepét vizsgálva a jelenlegi költségvetési előirányzat mellett sajnos fokozatos leépülés jellemző. Sajnálattal állapítottam meg, hogy e témában nem nyilatkozott a Fürdővárosok Szövetsége, sőt a tárcaközi egyeztetőbizottság sem, amely korábban, legalábbis tudtommal, 1994-95-ben létezett.
Az általános vita során elhangzott, hogy világhírű gyógyfürdőink nagy része tönkremegy, leépül. Igaz. Sajnos ezt kell mondanom, magam is gyakorlója vagyok, e területen dolgozunk, érintve vagyunk, láthatjuk, hogyha ez így folytatódik tovább, ez a nemzeti kincs nemsokára elvész. Ugyanakkor e támogatási formával együtt csökken a lepusztultságnak "köszönhetően" egy más ágazat bevételi forrása is: az idegenforgalomé, ez pedig a GDP-ben is számottevő. Nem beszélve arról, hogy a külföldi társadalombiztosítók, látván a magyar hozzáállást, aligha fognak a magyar gyógyfürdőkkel és szolgáltatásokkal szerződéseket kötni. Súlyos gondok egész sorát vetheti ez majd fel a közeljövőben.
Összegezve: van egy nemzeti kincsünk, amely a gyógyításban pótolhatatlan, kellő mértékű társadalombiztosítási támogatással takarékos és hatékony, de mégsincs igazán elismerve.
Az elmondottak alapján kérem a parlamentet, a tisztelt Házat, hogy a gyógyfürdők előirányzatára beadott, 200 millió forinttal növelt módosító indítványomat, annak ellenére, hogy a bizottságok nem támogatják, azért fogadják el.
Köszönöm szépen. (Taps.)