Ivanics István (KDNP)

1996. március 5.

IVANICS ISTVÁN, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, nem szabad ma elmennünk a lényegi vita elől, a lényeg megragadása elől. A Kereszténydemokrata Néppárt eszmerendszeréből kiindulva eleve a dolgok gyökerét kell hogy keressük. A valós okokat kell feltárni ahhoz, hogy megértsük, lássuk az ország ezen helyzetét. Mert úgy gondolom, a feketegazdaság elemzése, felszíni jelenségei rámutatnak hazánk tényleges helyzetére. Rámutatnak arra, hogy itt valóban tenni kell, határozott szándékkal és minél gyorsabban.Érdemes ezért visszatekinteni, hogy a jelenlegi helyzet valójában hogyan jött létre. A '90 előtti időszakot úgy gondolom, néhány alapvető dologgal jellemezhetjük, amelyek szintén a jelenlegi helyzet kialakulását segítették. Elsősorban az akkori hiánygazdaság és a tulajdon fogalmának, a tulajdonosi jogok gyakorlásának a zavara, a piaci hatás deformált jelenléte a gazdaságban és az akkori rugalmatlan jogi környezet az állampolgári magatartást mind olyan irányban befolyásolta, hogy ezen gazdasági tevékenységét teljesen autonóm módon gyakorolja, illetőleg gyakorolhatta.

Nem volt semmiféle tényleges ráhatás, igazából vezérlő, szabályozó erő, amely a helyes magatartás elsajátítását egyáltalán lehetővé tette. Úgy nőttek föl generációk, hogy ez a kérdés mindig az asztal alatt volt. Természetesen adódik a következmény, hogy az ezzel összefüggő kérdéseket is az asztal alatt végezték és végzik, meggyőződésem, hogy nagyon sok ember és nagyon sok vállalkozó is szinte megszokásból. Ez eleve egy nagyon rossz indulási alapot jelentett Magyarországon a piacgazdaság megteremtéséhez.

De a '90 utáni időszak szintén nagyon sok olyan tényezőt vonultat föl, ha megvizsgáljuk, amely ezeket a hatásokat még felerősítette. Tehát hangsúlyozom: nem a gazdálkodás és nem a piaci rutin kérdése, hanem a feketegazdaság működésére vonatkozóan ezek mind nagyon erősen rontották a helyzetünket. Meg kell állapítani, hogy '90 után a legnagyobb kényszerítő erő ezen a területen a fokozódó adóprés volt. Ezt csak megalapozta és a mai napig erősíti a nyilvántartás, a statisztikai lefedettség állandó csökkenése, hitelességének kérdőjelei. Nem tudjuk, hogy mink van, mi működik, mi nem működik, és ezt nem tudjuk számba venni.

A megélhetés elemi feltételeinek veszélyeztetettsége szintén növeli ezeket a tényezőket. A jogi szabályozás lemaradása a társadalmi változásoktól, vagyis a törvényhozás elszakadása a gyakorlati végrehajthatóságtól ezzel az állampolgár felmentése a tényleges jogkövető magatartás alól. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy nem tettünk semmit, kormánytól függetlenül is. Én úgy gondolom, a minisztériumok, a törvényhozás és a parlament is igyekezett a legjobb tudása szerint ennek megfelelni, de igazából nincs a mai napig sem egy átlátható és követhető vezérfonal, hogy igazából hogyan tegyünk rendet. És ehhez a tényleges akarat megnyilvánulása a legnagyobb szükség, amire ma társadalmunknak igénye elemi erővel jelentkezik. Jelentkezik az igénye arra, hogy ténylegesen végrehajtható törvényeket hozzunk. Lehet, hogy kevesebbet, de az végrehajtható legyen, a gyakorlatban keresztülvihető legyen, hogy a bíróságok alkalmazni tudják, hogy ennek a kivitelezésére legyen megfelelő létszámú végrehajtó, legyen hozzá pénz és legyen tényleges akarat ezek végrehajtására.

Egy nagyon jellemző példa magának a szemléletnek is és különböző törvényeknek a számlaadás kérdése is. Ezek mind felszíni kérdések, ha a mélyben olyan gyökerek mozognak, hogy az ember nem tud beülni egy taxiba, amelyben rendesen számolnak el. Vagy olyan összeget állítanak ki konkrét példa , hogy a Deák térről a Fehér Házig gyakorlatilag ezer forint egy taxifuvar, vagy pedig eleve az a kérdés, hogy ha számlát nem adok, akkor esetleg hétszáz. Én úgy gondolom, ez jellemzi a jelenlegi állapotokat.

A szociális igazságosság érvényesülésének a hiánya, a szociális piacgazdaság kialakíthatóságába vetett hit megrendülése is ezeket erősíti. Az esélyegyenlőség egyre messzebb kerülő feltételei mind-mind súlyosan befolyásoló tényezők. Ezt nagyon vegyük figyelembe, mert ezek orvoslása nélkül ez a feketegazdaság nem szorítható a reális feltételek közé.

A tájékoztatóból, amit kézhez kaptunk, annak kritikájából is, csak az elmondottakat tudom megerősíteni, hiszen a felsorolt tíz megjelenési forma, amelyet a feketegazdaságból felemlítünk, mind-mind, egytől egyik következmény. Nem ez a feketegazdaság. Ez a társadalmi körülményekből eredő következmény: az árbevétel kivonása az adózás alól, a számlaadási kötelezettség nem teljesítése.

(10.40)

Ez kérem, következmény, ezt tudomásul kell venni, hogy ilyen feltételrendszerben ez "a jogkövetése" az állampolgárnak. Tehát míg az adózás nem kerül megfelelő keretek közé, nem lesz elviselhető, addig egy reális jogkövető magatartást nem tudunk számon kérni.

A szervezési intézkedések is elég szép számmal föl vannak sorolva, és tisztelni tudom és becsülni tudom, hogy ez az igyekezet megvan. De ez már olyan létszámú és olyan bonyolulttá teszi ennek az egésznek a rendezését és követését, hogy az a gyanú, hogy ez egy olyan füstbombaszerű kérdés, hogy csináljunk egy csomó szervezetet és ezzel tökéletesen elfedjük a lényeget. Tehát katonai szóval élve, bevágunk egy füstbombát a terepre, és míg eloszlik a köd, addig elfoglaljuk a stratégiai állásokat. Tehát én szeretném, hogyha nem ez történne, hanem világos vonalak rajzolódnának ki.

Meg kell említeni, hogy magának a feketegazdaság kialakulásának és növekedésének a privatizációs stratégia is egy nagyon lényeges emelője vagy csökkentője. Mondhatjuk úgy, hogy a privatizáció a rendszerváltás hőfokmérője. Lebonyolítása döntő a gazdaság későbbi alakulására. Végrehajtásának módszere, annak tisztasága, a nemzeti érdekek jogos előtérbe helyezése a mindenkori kormány megítélésének a próbaköve is. Közvetlen hatása van a feketegazdaság térnyerésében vagy visszaszorulásában.

A spontán privatizáció beindításakor érezhető volt a karvalytőke rendkívüli aktivitása Magyarországon. Sajnos, törvényi feltételeink csak nagyon lassan tudnak megfelelni a hatékony védekezés kritériumainak. Különösen sok kérdőjelet vet fel a külföldiek vásárlása, privatizációja, ha csak részben is hitelt adunk a berlini székhelyű Transparency International elnökének, aki a Napi Gazdaság március 4-i számában a privatizációt a korrupció melegágyának nevezi.

A megvesztegetések szempontjából a szervezet megkülönbözteti a korrupciót exportáló és importáló országokat. Peter Eigen elnök úr az exportáló országok között első helyen saját hazáját, Németországot említette, a külföldi befektetéseik alkalmával ugyanis a német vállalkozók gyakran ilyen módszerrel harcolnak ki maguknak kedvezőbb elbírálást és jobb piaci feltételeket. Ezt az eljárást sokáig még a kormány is elfogadta, hiszen a gazdálkodók az adójukból leírhatták a megvesztegetésre fordított összegeket.

Elgondolkodtató dolgok ezek, és ha visszagondolunk az elmúlt hat év történéseire, akkor nagyon sok esetben igen-igen komoly kétségeink merülnek fel a lebonyolítás kérdéseiben.

A másik dolog, hogy a privatizáció tisztaságának védelme okán egekbe szöktek a privatizáció lebonyolításának költségei, ugyanakkor óriási űr maradt a vagyonkezelés területén. Szakmai tévedésnek bizonyult az a szervezési megoldás, hogy a privatizációt végző tranzakciós ügyintéző feladatai közé sorolták, szinte másodlagos feladatként, a vagyonkezelést. Az ÁPV Rt. hiába megy ezen problémahalmaz elé, törvénymódosítás nélkül nem valószínű a megoldása. Az állam nem futhat ki felelőtlenül tulajdonosi funkciójából. Ha így tesz, akkor továbbra is fennmarad az a furcsa torzó a magyar gazdaságban, hogy egy új karosszériával, de használt futóművel, gyenge motorral próbálunk autózni. A kirakat tele van, de csak a külföldi, az elit vásárol, a többi a zsíros kenyeret eszi.

Én úgy gondolom, hogy ezek a lényeges kérdések, amiket meg kell vizsgálni a feketegazdaság megítélésekor, és nem a felszíni jelenségekre összpontosítani, hanem a probléma gyökerét kezelni, és valóban olyan elfogadható, korszerű adórendszert felállítani, amely a társadalmi esélyegyenlőséget és az igazságos társadalmi újraelosztást a felszínen legális keretek között tudja kezelni, és nem bízza az újraelosztást a feketegazdaság működésére. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiban.)