Zwack Péter (független)

1996. március 5.

ZWACK PÉTER (független): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy tisztelettel köszönetet mondjak az Országgyűlés elnökének és minden képviselőtársamnak, akik támogatták azt a kezdeményezésemet, hogy ez a vitanap ma létrejöjjön. Az idő sürget, az ellenőrizhetetlen gazdasági szféra terjedelme rohamosan nő. Minden késedelem szűkíti a kormány cselekvési terét. Európai integrációs törekvése megítélésénél egyre inkább a konkrétumok vizsgálata kerül előtérbe, és ezek között az instabilitást növelő feketegazdaság terjedelme igen fontos tényezőként szerepel.A valódi működőtőke, amely a tényleges beruházások szándékával jön Magyarországra, gyakran megretten, amikor látja egyes nagy hazai tőketulajdonosok megengedhetetlen közteherviselési morálját, érzékeli bizonyos kulcsfontosságú nyilvántartási rendszerek működésképtelenségét, és kalkulál a becsületes vállalkozásokat sújtó magas terhekkel, és nem ritkán hátat fordít az országnak, mert reménytelennek látja a versenyt a nem adózó, csempészárut forgalmazó és korrupcióra alapozó konkurenciával.

A gazdasági válságfolyamatoktól, majd a terápiának szánt stabilizációs intézkedésektől meggyötört magyar társadalom becsületes többsége egyre nagyobb elkeseredéssel látja, hogy a nagybani illegális jövedelemszerzés, a joggal való folyamatos visszaélés és a korrupcióval szerzett vagyoni pozíció bitorlása jelentős mértékben megtorlatlan marad.

Az államhatalom szervezeti rendszeréből minden vitathatatlan erőfeszítés ellenére is hiányzik az összehangoltság mind a megelőzés, mind a felelősségre vonás tekintetében.

Ennek a mai vitanapnak több, egyértelműen meghatározható célja van. Első célom és talán a legfontosabb az volt, hogy mi képviselők, ne csak beszéljünk a problémáról, mint eddig, hanem mondjunk is valamit az állampolgároknak, akik bizalmából a törvényhozó testületbe bekerültünk.

Ennek keretében döntő jelentőségűnek tartom, hogy mind a parlament, mind a kormány nyilvánítsa ki tántoríthatatlan eltökéltségét a feketegazdaság visszaszorítása érdekében folytatott harc megalkuvás nélküli és aláhúznám: megalkuvás nélküli megvívása mellett.

Ez az utolsó pillanat arra, hogy elhitessük a magyar emberekkel: törvényhozásunk és végrehajtó hatalmunk nem cinkosa a közteherviselésből kibújó törvényszegő csoportoknak. Ugyanis a kialakult helyzetben egyre inkább érződött a közvéleményben egy olyan tendencia, miszerint a politikai elit nem is akarja visszaszorítani a feketegazdaság térhódítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormánytagok! Cáfoljuk ma meg ezt a lappangó vádat eltökéltségünk kifejezésével, politikai hovatartozásunktól függetlenül ezt is aláhúznám.

Második célom pedig az volt, hogy hangozzanak el szakszerű elemzések és tények, fogalmazzunk meg kézzel fogható javaslatokat, egyben tisztázzuk azokat a szemléleti alapokat is, amelyekre építve összehangolhatóvá válhat ez a nagyon szerteágazó munka.

Személy szerint ezeknek a céloknak a jegyében az alábbiakat ajánlanám a tisztelt Ház figyelmébe.

Mindenekelőtt az alapvető szemléleti kérdésekben szeretnék állást foglalni. Eszerint egyfelől tényként kell elfogadnunk, hogy a feketegazdaság létezik, és jelentős részét képezi a magyar gazdaságnak. Ugyanakkor nem törődhetünk bele a folyamatos terjeszkedésébe, abba, hogy a közterheket becsületesen viselők örökösen vesztesei maradjanak ennek a küzdelemnek. Ezért nem fogadható el számomra az a megközelítés, mely szerint nagyon óvatosan szabad csak lépni ilyen kérdésekben.

Ugyancsak lényegi kérdés az is, hogy visszaszorításának mindenekelőtt megelőző, preventív jellegűnek kell lennie, azaz a feltételeket kell olyanná formálni, a szervezeti kereteket kell úgy alakítani, hogy eleve kisebb mozgásterük maradjon azoknak, akik megkárosítják az országot. Tehát tisztában vagyok vele, hogy a közterhek csökkentése hosszú távon sokkal fontosabb tényezője a visszaszorításnak, mint az utólagos felelősségrevonásnak. Ugyanakkor az állampolgárok millióival együtt nem törődhetek bele abba sem, hogy egyesek milliárdos vagyonokat halmozhatnak fel büntetlenül, közteherviselés nélkül.

Mindezek alapján konkrét javaslataimat két nagy csoportba rendezem. Az egyik a megelőzést szolgáló rész. Ennek keretében kiemelkedő szerepet tulajdonítok annak, hogy nagymértékben javítsuk az ellenőrzést és hatósági jogköröket gyakorló, valamint az igazságszolgáltatásban érintett szervezetek munkafeltételeit. Ezen belül különösen is sorsdöntőnek tartom az információs rendszerek technikai feltételeinek a megteremtését, ami nagyságrendekkel növelhetné a működés közbeni koordináció hatékonyságát.

Ennek megfelelően megismétlem azt a javaslatomat, hogy az elmúlt év privatizációs többletbevételeiből aláhúzom ezt is mindösszesen 2,5 milliárd forintot ruházzunk be egyrészről egy korszerű információs hálózat, másrészről egy központi, feketegazdaság elleni nyomozóhivatal létrehozására. Ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim, valódi beruházásokról beszélünk, mégpedig rövid távon megtérülő beruházásokról van szó.

A szakemberekkel lefolytatott tárgyaláson minden érintett szervezet vezetője megerősítette, hogy amennyiben kétmilliárd forintos költséggel létrejönne egy olyan információs hálózat technikai háttere, amely átfogná az adó, vám, rendőrségi, igazságszolgáltatási, banki, nemzetbiztonsági és egyéb közigazgatási szféráknak a feketegazdaság feletti információs elemzést végző részeit, akkor ennek birtokában egy év alatt minimum a jelenleg mintegy 1800 milliárdos volumenű feketegazdaság 10 százaléka, azaz 180 milliárdos terület a közteherviselés alá lenne vonható. Ennek csak az adóbevételi kihatása: mintegy 70 milliárdos pluszbevétele lenne az államháztartásnak már 10 százalékos eredmény mellett is 30-szoros a működés első esztendejében. Azt hiszem, hogy ez jó üzlet, jó befektetés az országnak.

Egyetértek Torgyán József képviselőtársammal, ezt a 10 százalékos eredményt mint indikatív tényként mondtam, ismertetve, hogy ilyen óriási összegekről többet kell beszélni igaza van.

Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznám, hogy javaslatom egy pillanatra sem sérti meg azt az elosztási alapelvet, amivel én is egyetértek, hogy a privatizációs bevételekből ne kezdődjön el osztogatás egyik eladósodott szféra, egyik ellátórendszer irányába sem.

Javaslatommal nem valamilyen hiányt szeretnék időlegesen "betömködni", hanem egy kétszeres és jó befektetést ajánlok az ország irányítóinak. Ha ebbe belemennek, egyrészt rövid távon is jól jár az államháztartás, másrészről hatalmas lélektani haszna is lesz az eddig magukat becsapva érző, becsületes állampolgárok közötti bizalomnövekedés tekintetében.

Hasonló a helyzet javaslataim második részével is. Már 1994. évi decemberi parlamenti beszédemben és azóta számtalan más esetben is javasoltam, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem egy döntő fontos szeletének megvalósítására jöjjön létre egy olyan 50 fős létszámú központi nyomozóhivatal, amely ügyészségi és szervezeti keretben működve összefogná minden érintett szervezettípus képviselőit azoknak az ügyeknek a felderítésére, amelyek a legnagyobb volumenűek és helyben nem oldhatóak meg.

Kérdezem, hogy az elmúlt évben országos szinten nekem adataim nincsenek hány ügyet vittek vádemelésig az érintett gazdasági szervezetek országosról beszélek és nem fővárosi vagy megyei szintről. Ettől még az ügyek 98 százalékát a helyi hatóságok intéznék, csak a lényegében országosnak tekinthető esetek kerülnének ehhez a szervezethez. A felállítás körülbelül 500 milliós költségei alkotnák beruházási javaslatom második felét. Tudom, így további működtetési költségek is lesznek, de a szakvélemények szerint azok többszöröse jönne be egy ilyen szervezeti forma hatékony működése esetén.

Kiemelkedő jelentőségűnek ítélem ugyanakkor azt is, hogy a többletbevételek és a feltételek szigorítása folytán javuló adómorál fokozatosan, a jelenleg tervezettnél hamarabb adna lehetőséget az adók és járulékok csökkentésére.

Az egykulcsos adórendszer kialakítása vagy ennek alternatívájaként a fogyasztási adóra történő fokozatos átállás is tanulmányozandó.

A legmagasabb személyi jövedelemadó-kulcsot 36 százalékra, a társadalombiztosítási járulék mértékét pedig 33 százalékra kell csökkenteni belátható időn belül. A cél ugyanis mindenképpen a mainál sokkal egyszerűbb és így olcsóbb, tehát kisebb terheket jelentő bevételi rendszer kialakítása, mivel ez önmagában is jelentősen csökkentheti a feketegazdaság terjedelmét és hatalmát.

(11.20)

Hangsúlyozom, nem csodaszerekről, hanem fontos és konkrét eszközökről szólnak javaslataim. Aláhúznám ezt is, ha megengedik, hogy itt konkrét dolgokról beszélünk.

Ugyancsak leszögezném azt is, hogy javaslataimmal még nem tolom el a hangsúlyokat a bűnüldözés irányába, csupán kiegyensúlyozott kapcsolatot szeretnék elősegíteni a megelőzést szolgáló ellenőrzés és az elkerülhetetlen felelősségre vonás között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a konkrét javaslatok nem először hangzottak el részemről, most mégis megismétlem őket. Ugyanis eddig egyetlen egyszer sem kaptam olyan válaszokat, amelyek érvelve megindokolták volna, hogy miért ne lehetne megvalósítani ezeket. S erre tényleg egyszer szeretnék választ kapni.

Nem vitatom, hogy születtek fontos, ám korántsem elégséges kormányzati intézkedések. De ezekre a nagyon konkrét, teljesen kézzelfogható javaslatokra megindokolt, nemleges választ soha nem kaptam. A bizalom erősítésének egyik igen fontos eszköze a felvetődő lehetőségek következményeinek alapos és szakszerű tanulmányozása. Csupán azóta, hogy képviselő vagyok, számolatlanul módosítottuk a bevételi rendszer működését meghatározó törvényeket, de soha egyetlen megvalósíthatósági tanulmány nem született annak a vizsgálatára, hogy melyek lesznek a következményei. Leginkább azt tartom elfogadhatatlannak, hogy még soha nem került elénk arról elemzés, hogy egy reális mértékű adócsökkentés nem hozna-e és mennyivel magasabb adóbevételt, mint a kulcsoknak a növelése.

Képviselőtársaim! Alkotmányos rendünkben a kormány a parlament kormánya, mi adjuk a felhatalmazást a miniszterelnöknek. Ez azután nem kis mértékben el is altatja felelősségérzetünket. Ez helytelen. Pedig az ország sorsát alapjaiban meghatározó kérdésekben és ilyennek tartom a feketegazdaság visszaszorításának kötelezettségét is sokkal nagyobb erővel és felelősséggel kellene gyakorolnunk ellenőrző hatalmunkat is, mindenekelőtt a parlamenti bizottságokon keresztül. Hangsúlyozom, nem a kormány ellenében, sőt a mindenkori kormány érdekében kell ezt tennünk. Ellenkezőleg, éppen azért, hogy kifejeződjék a közös felelősség.

Ennek érdekében vetem fel egy olyan bizottság létrehozásának a szükségességét, amely rendszeresen vizsgálná a feketegazdaság elleni küzdelem alakulását.

Végül engedjenek meg még egy gondolatot. Számtalan megoldás kínálkozik az elmúlt fél évtized lezárására. S itt hatalmas viták folynak. Az egyik lehetőség: az elmaradt adók önkéntes bevallása, amelynek 15-20 százalékát befizetve az érintettek amnesztiát kapnának, de csak az adófizetési hátralékkal és nem az esetleges bűncselekményekkel kapcsolatban. Az ebből származó többletbevételt szociális juttatásokra lehetne fordítani. Én a 15-20 százalékot megint csak mint realista mondom. Tehát ne álmodjunk!

Végezetül szeretnék a parlamenti frakcióknak köszönetet mondani azért, hogy saját idejük egy részéről lemondva lehetővé tették, hogy a feketegazdaság elleni harccal kapcsolatos elgondolásaimat és javaslataimat hosszabban is kifejthessem a tisztelt Ház előtt. Ugyancsak köszönöm, hogy a kormány is kiemelt figyelmet fordított erre a mai vitanapra, amit Vastagh miniszter úr expozéja és a miniszterelnök úr személyes jelenléte is mutatott. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps mindkét oldalon.)