Sándorffy Ottó (FKGP)
SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A feketegazdaság kérdéséről és az ellene való küzdelemről egy-két gondolat. Régi mondás szerint fejétől bűzlik a hal. Ez esetben a hal az a főtisztviselő, aki 16 millióra plusz még kettőt kap, csupán azért, mert munkahelyet cserél. Ugyanakkor egy rendőr annyi béremelést kap, amit az adó éppen elvisz. Most nem is beszélek az inflációról. Akkor vajon ennek a rendőrnek a felesége hol fogja megvenni a gyerek cipőjét? Véleményem szerint a KGST-piacon, és nem is fog számlát kérni. Hiszen ő is tud számolni és tisztában van azzal, amivel mi is: csak így tudja túlélni az inflációt és a méltatlanul alacsony keresetet.Innen kezdve mi jogon beszélünk arról, hogy ki fog a törvénynek érvényt szerezni? Jogunk az van: de érdemes-e az ilyen törvényeknek érvényt szerezni, amelyek csak a feketegazdaságot gerjesztik? Amíg az országban dúl a pénzügyi anarchia, amíg az adóterror elviselhetetlen terheket ró a gazdaságra és a lakosságra, addig itt rend nem lesz. Csak APEH-szankciók lesznek, mint ahogy most is vannak.
Száz éve a félanalfabéta földműves, kis- vagy középbirtokos, akit akkor nem becéztek vállalkozónak, nem kényszerült arra, hogy ilyesmiről gondolkozzék. Adóíve egyszerű és áttekinthető volt. Az adózás haszonélvezője a köz volt, nem pedig a kiemelten dotált pénzügyi, adóügyi apparátus.
Mi volt még akkor? Nagyobb ország, kisebb adóteher, kevesebb adószakértő és dinamikusan kibontakozó kapitalizmus, elsősorban az értékek létrehozóit preferálta, nem pedig a harácsszedőket.
Most a gazdaság fuldoklik a pénzügyi maffiák szorításában. A havonta történő rendeletmódosításoktól, a bürokraták packázásától, s nem utolsósorban a külföldi áruk dömpingjétől, amivel szemben a magyar gazdaság nem lett megfelelően felkészítve, illetve megvédve.
(12.00)
Kérdés, hogy ezt egyáltalán akarták-e az illetékesek. Amíg egy törvényt nem ért meg egy magyar ember, a szakértőnek kell magyarázni, addig az nem lehet demokratikus, ezáltal nincs is jogbiztonság. Ezt a különböző gazdasági erők harácsolásra használják ki; lásd a jogtalan forgalmiadó-visszaigénylést.
A másik oldala ennek az, hogy az APEH nem fizeti ki időben a forgalmi adót. Már mondtam, hogy adózás szempontjából a jobbágynak kevesebb terhe volt, mint a XXI. század felé ballagó szabad magyar polgárnak. Még a török adószedő sem vett el a termésből 92 százalékot, hiszen tudta, hogy újra kell termelni, nálunk pedig ez történik: a közterhek a termelés körülbelül 90 százalékát élik fel. Tehát érdemes adót csalni és kijátszani a tb-kötelezettségek teljesítését. A magyarok e tárgyban évszázados gyakorlattal rendelkeznek.
De visszatérek a jobbágy-nosztalgiához. A jobbágynak nem kellett botladoznia az adótörvények dzsungelében, az alig megtalálható országúton, mely manapság amúgy sem annyira széles, mint amennyire a költő látta. Manapság ez az út inkább kanyargós, nyomvonala cikcakkos, áttekinthetetlen, ésszerűtlen. Megdöbbenve olvasom: a háttéranyagban az egyik okként az alkalmazottnak nyújtott vásárlási kedvezményt jelöli meg a szerző, és nem szégyellte magát, látszik, hogy egy bürokrata egy íróasztalnál megint nem gondolkodott, hanem csak írt. Próbáljuk kitalálni, egy elhagyott olajvonat árát mikor fogja elérni a kedvezményes juttatás? Ha az ilyesmit már felszámolták, csak akkor mutogassanak a munkásokra.
A gazdaságban feltétlenül szükség van a jogbiztonság megteremtésére. Ezt nem helyettesítheti a mindenkori pénzügyminiszterek rögtönzési leleménye és törvényalkotó dühe, sem pedig a kormány csomagolástechnikai jártassága. A csomagokban úgyis csak keserűség van, na nem olyan, amit megérezne a feketegazdaság is. Ott ugyanis a hangadók, a vezérek szürkeállománya jobban és sikeresebben működik, mint az eddigi pénzügyminisztereké.
A pénzügyminiszteri szürkeállományon nem tudunk változtatni, de ezen a jogbiztonság és az ésszerű adózás segíthet. Tehát jogbiztonságot, ésszerű törvényeket kívánunk, kérünk, követelünk, méghozzá ésszerű határidővel. Mondja meg a kormány, mikor lesz képes kidolgozni, beterjeszteni, elfogadni az ésszerű törvényeket, tartósan érvényben lévő és hatályos jogszabályokat. Ezek a mi életünk játékszabályai, mert a gazdaság sok mindent elvisel. Az adóterhekhez valahogy hozzáilleszkedik, de a bizonytalanságot nem tudja elviselni. Ha a befektető a bizonytalan gazdasági környezetből kivonul, helyére belép a maffia, a feketegazdaság és a mesterséges nyomor.
Beszélnék még talán a jó adózóról. Régen virilistának mondták, valamikor ez megbecsülést jelentett és úgy működött, hogy a közösség, ahová tartozott, automatikusan beválasztotta az akkori pénzügyi bizottságba, hiszen ő fizette a legtöbbet, ő tudja a legjobban a befizetett adó elköltését is meghatározni. Azt hiszem, hogy itt kaphatnának szerepet a kamarák, mert sehol a világon nem dicsőség adót csalni és nem okoz büntetlenséget, ez csak nálunk van úgy, hogy rabló-pandúr játékot játszik az adóhatóság és az adófizető.
Remélem, a miniszterelnök úr a bíróságok függetlenségét nem akarja befolyásolni az előbb hallott beszéde alapján, remélem, a magyar bíróságok függetlenek maradnak ebben az ügyben. Köszönöm szépen.