Rapcsák András (KDNP)
DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A Kereszténydemokrata Néppárt a vezérszónoklatban elhangzottaknak megfelelően örömmel köszönti ezt a parlamenti vitanapot, hiszen egy olyan társadalmi hangsúlyozom: társadalmi jelenségről van szó, amely társadalmi jelenség válasz a jelenlegi korunkat sújtó politikai, gazdasági válságra. Ez a válasz ez a feketegazdaság, amiről ma folytatunk vitát itt a tisztelt Házban.Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hisz elhangzottak a számadatok, hogy egyes fejlett, a piacgazdaságot régen kiépített jóléti államokban a feketegazdaság részesedése mintegy 6-12 százalék a teljes gazdálkodási formákból, míg nálunk, Magyarországon ez mintegy 30 százalékot ér el.
Nos, el kell mondanom, hogy nem hiszem, hogy a magyar polgárok bármilyen tekintetben eltérőek lennének más államok polgáraitól. Hogy nálunk ilyen nagymértékű a feketegazdaság, ez valaminek köszönhető, valamire válasz. Úgy gondolom, hogy itt, ezen a vitanapon talán erre is meg kell próbálnunk keresni a megfelelő megoldási formákat, illetve a megfelelő stratégiákat.
Teljesen egyetértek a kormány előterjesztésében foglalt igen sokrétű szankcionáló politikával, egyetértek az igazságügy-miniszter úr expozéjában felvetett mintegy negyven törvénymódosítást igénylő komplex tevékenységi körrel, ez a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontjával egyenértékű. De azzal is egyetértünk, amit szintén az igazságügy-miniszter úr mondott, hogy rendeleti úton nem lehet megszüntetni a feketegazdaságot és nem a rendőrség vagy a vámőrség feladata, hogy a társadalmi válságot kezelje. Ezt a társadalmi válságot, ezt a gazdasági válságot nekünk kell kezelni, stratégiában és törvényalkotásban egyaránt.
Nem hangzott ma még el: a mai politika és gazdaságpolitika nem az állampolgárok napi érdekeiről szól, nem az állampolgárok, az emberek életéről. Ez annyira stratégia és koncepció nélküli, hogy tulajdonképpen csak pánikos menekülési taktikák vannak kidolgozva. A politika a felvetett állampolgári kérdésekre tulajdonképpen csak hatalommegőrző és látszatintézkedéseket ajánl. Ezért jelenhet meg egy ilyen válaszadás, ami például a feketegazdaságban csapódik le.
Maga a gazdaság az egy finom szövetű háló, tele belső szabályokkal, automatizmusokkal, külső szabályozórendszerekkel is, amit lehet kezelni, lehet a szabályozókat módosítani, akkor, ha megalapozott, körültekintő, szakszerű stratégiával rendelkezünk.
Nem lehet azt mondani, hogy egy olyan átmeneti korszakban élünk, amelyikben ezt nem tudjuk megalkotni, tehát mintegy predesztinációnak tekintjük és nem keresünk más alternatívát.
El kell mondanom a tisztelt Háznak, hogy a harmincas években mind az Egyesült Államok, mind akár Svédország rendkívül válságos helyzetben volt gazdaságát, társadalmi helyzetét tekintve, meg tudták találni azokat a válaszokat, amelyek kivezettek ebből a válságból.
Úgy érzem, hogy pillanatnyilag nem feltétlenül keressük ezekre a válaszokat, és tüneti kezelést kívánunk alkalmazni. Hangsúlyozni kívánom, félre ne értse valaki, fontos és szükségszerű. S teljesen egyetértek a Kereszténydemokrata Néppárt nevében az igazságügy-miniszter úr expozéjával, ez a kezelési módszer szükséges. Szükséges a tisztességes piacgazdaság megteremtéséhez. De nem ez a lényeg.
A lényeg az a politikai és gazdasági stratégia, ami most nincs megalkotva. Lényeges az a politika, lényeges az a politikai válaszadás, amit nekünk személy szerint az állampolgároknak és az állampolgárok csoportjainak kell adni. Ez sincs meg.
Amíg ezeket meg nem alkotjuk, addig hangsúlyozom: bármilyen jól szervezett, bármilyen felkészült bármelyik szervezet az itt elhangzottak és a kormány-előterjesztésben felsoroltak közül a problémát kezelni nem tudja.
Néhány szót arról, hogy ismerünk mi feketegazdasági jelenséget, amely már megszűnt. Sok választópolgárban felmerül az, hogy ezek a jelenségek, amit az előzőekben nagyon szépen kifejtettek az előttem szólók, nyilvánvalóan a piacgazdaságra való áttérésnek, ennek a válságos helyzetnek a következménye.
Mindannyian tudjuk, talán annyira nem vagyunk feledékenyek, hogy a rendszerváltozás előtt a központi tervutasításos gazdálkodásokban volt egy úgynevezett pult alóli árukiadás, ami az áruhiány következménye volt, amit általában nem pusziért csináltak, hanem úgynevezett csúszópénzért akkor jelent meg ez a fogalom. Ez az áruhiány megszűnt. Nyilvánvaló az áruhiány megszűnésével ez a fajta jelenség szintén megszűnt.
Amire ki szeretnék térni, tisztelt képviselőtársaim: nem lehet a piacgazdaságra teljes egészen ráfogni ezeket a jelenségeket. Arra kell ráfogni, hogy esetleg rosszul csinálunk valamit, és maga a gazdaság, amely önmagában egy működő létező, szerves egység, ilyen választ ad rá.
Nem biztos, hogy jól választjuk meg azokat a módszereket, amivel gazdaságunkat szervezzük, illetve átalakítjuk.
A monetáris szigorúság bizonyára szükséges, el tudom képzelni, de egy fiskális restrikció nem biztos, hogy jó irányba viszi el ezt a társadalmat. Lehet, hogy arra adja a társadalom ezt a választ. Ezen el kellene gondolkodni, ki kellene munkálni ezeket a dolgokat, ugyanis úgy érzem, hogy sok-sok nagyságrendi javulást lehetne elérni a feketegazdaság területén is, hogyha itt a kimunkálások megtörténnének.
Az inflációra szeretnék nagyon röviden kitérni. Az infláció feketegazdaság-gerjesztő és piacgazdaság elleni jelenség, mert az inflációs ráta eltakarja az esetleg rosszul működő cégek és vállalkozások eredendő hibáját, meg nem érdemelt pluszprofithoz juttatja a vállalkozók egy rétegét, és a legérzékenyebb és legnagyobb réteget, a bérből és fizetésből élő réteget bünteti a legjobban.
Az a rendkívüli feladat, hogy az inflációs rátát csökkentsük. Meggyőződésem, hogy ezzel a feketegazdaság megjelenési formáit is tudjuk csökkenteni.
(12.30)
Olyan törvényhozást, olyan gazdasági stratégiát kell megvalósítani, amely a gazdasági hatékonyságot termé-szetesen a piacgazdaságnak megfelelően és a társadalmi kiegyenlítést jól kombinálja, és egy ilyen államot kell nekünk itt létrehozni. Meg kell azt is mondanom, nem tartom szükségszerűnek a jelenlegi túladóztatási rendszert. Bármennyire furcsán hangzik, az embereket, a gazdaság szereplőit, az állampolgárokat érdekeltté lehet tenni az adózásban, nem kell ezt nekünk kitalálni, ez sok más országban, jól működő jóléti államban kidolgozott módszer. Természetesen nem arra gondolok, higgyék el nekem, hogy hatalmas tüntetések lesznek: éljen az adó, és virágcsokrokkal fogják az APEH-et felkeresni, de igenis érdekeltté lehet tenni, hogy megjelenjen a jövedelem. Tudniillik, ha a jövedelem megjelenítését az érdekeltségben meg tudjuk csinálni, akkor sok-sok, most prevencióval meghozott intézkedés esetleg feleslegessé válna, és visszatérülne az államkasszába a gazdaságnak az a rétege, amely pillanatnyilag a fekete- vagy árnyékgazdaságot adja. Ez természetesen szükséges társadalmi konszenzus, de szükséges az is, hogy alapvetően változtassunk például azon az adókoncepción, amely adókoncepció, mindannyian tudjuk, pillanatnyilag nem kidolgozott, pillanatnyilag összetákolt, és pillanatnyilag ez a szabályozási forma nem megfelelően működik. Nem szeretném ezt részletezni, de talán csak arról szólok, ami itt nem volt említve.
Sok-sok tevékenységét, részterületét ismertették a feketegazdaságnak az előttem szólók, de nem hangzott el, hogy amit követünk a gazdaságban csak hogy az ingatlan-nyilvántartást említsem. Példaként mondom, hogy az igazi nagy értékek, az üzletrészek, a részvények, bankbetétek, értékpapírok, az ezekben bekövetkező tulajdonosváltozást nem hiszem, hogy tudjuk követni. Nem hiszem, hogy bármennyire felkészültek a szakirányú szervek, az ebben a körben bekövetkező változásokat tudnák követni. Most tesszük meg az első lépéseket, de azt sem egy kidolgozott stratégia mentén és nem egy szabályozási célzattal. Úgy gondolom, ha ezeken a területeken előre tudnánk lépni, ez társadalmi konszenzussal, társadalmi egyetértéssel találkozna, és sokkal nagyobb hatékonyságot tudnánk elérni a törvények betartásában, sokkal nagyobb hatékonyságot tudnánk biztosítani az erre szakosított állami szervek tevékenységében. Úgy érzem, nem kellő fontosságot tulajdonítunk ennek a kérdésnek. Tulajdonképpen lényegét érinti az egész gazdasági stratégiánknak, az egész gazdaságpolitikánknak a feketegazdaság elleni harc.
Még egyszer hangsúlyozom befejezésképpen: egy olyan társadalmi jelenségről, egy olyan társadalmi válaszról van szó, amely társadalmi válasz a jelenleg megvalósított gazdaságpolitikára, válasz a gazdaságban meglévő automatizmusok, szabályozórendszerek működésére, és ez a válasz egy torz formában jelentkezik. Nekünk feladatunk természetesen ennek a lenyesése, de alapvető feladatunk a tisztelt Házban, hogy az újra és újratermelődő feketegazdasági tevékenységet csírájában gazdaságpolitikával és szabályozókkal, például az adórendszerrel meg tudjuk akadályozni. Köszönöm a tisztelt Ház figyelmét. (Taps.)