Takács Péter (MDF)
DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A feketegazdasággal nemcsak azért kell a parlamentnek foglalkoznia, mert nagyon hálás politikai propagandatéma, hanem megítélésem szerint azért is, mert a feketegazdaság ilyen mértékű jelenléte gazdasági életünkben, társadalmi létünkben olyan torzulásokat eredményez a magyar gazdaság és társadalom jövőbeni struktúrájában, amely torzulás tévútra viszi a demokratikus fejlődést.Szociológusok mondják, hogy egy társadalom maximum 10 százalékos devianciával tud zavartalanul együtt élni. Gondolom, a közgazdászoknak is elhihetjük, hogy 8-10 százalék az a gazdasági deviancia, az a fekete- és szürkegazdaság, amely kezelhető azokkal az intézményi rendszerekkel, amelyekről ma nagyon sokat szólunk.
De mi a helyzet Magyarországon? Messze 10 százalék fölött van ez. A hivatalos statisztika, a miniszter úr által említett adat is 30 százalékban kalkulálja ezt a feketegazdaságot; más közgazdasági kutatók még magasabb arányúnak veszik ezt. E mellé ha hozzávesszük azt, hogy az európai gazdasági sajtó az elmúlt hónapokban komoly felmérést készíttetett a korrupció jelenlétéről 29 országban és Magyarország ott a 27. a rangsorban, és Bulgária és Törökország következik mögöttünk, akkor már érzékelhetjük annak a veszélyét, hogy gazdasági szereplőink és a társadalom tagjai milyen irányban csúszhatnak el. Ilyen arányú feketegazdasági szférát nem hiszem, hogy lehet jogalkalmazói, intézményi rendszerekkel kezelni. A feketegazdaságnak ez a nagyarányú jelenléte a magyar gazdasági és társadalmi életben odavezet, hogy maguk a jogalkalmazó intézmények és társadalmi intézmények is ellehetetlenülnek, képtelenek ezzel a feladattal megbirkózni.
Mi hát akkor a lényege annak a küzdelemnek, amelyikkel meg kell birkóznia a kormánynak, meg kell birkóznia a parlamentnek és az egész magyar társadalomnak? Először is: én sajnálom, bármennyire dicsérendő és jó is az az előterjesztés, amely a kezünkben van, az az expozé, ami elhangzott; sajnálom, hogy néma maradt mind a Pénzügyminisztérium, mind a Kereskedelmi Minisztérium. Egyáltalán a gazdasági minisztériumok némák maradtak ebben a vitában, mert azért a makrogazdaság irányításában, a szabályrendszerek megteremtésében mégis ők fogják beterjeszteni azokat a törvényeket, amelyek a következő időkben szűkíthetik a feketegazdaság szféráját.
Miről is van szó? Egy ilyen nagy társadalmi-gazdasági átalakuláskor szinte természetes, hogy rövid ideig, mindenütt a világon tessék megnézni Amerikát, Észak-Európát a XIX. században, XX. században , mindenütt előfordultak ilyen jelenségek; csak ezt iparkodtak minél szűkebb határidőre szorítani. Nálunk viszont ezek a jelenségek nem 1990-ben kezdődtek, nem a gazdasági-társadalmi átalakulással kezdődtek néhányan, miniszter úr is utalt rá , 15-20 évvel ezelőtt elkezdődtek és tetten érhetők voltak ezek a dolgok. Körülbelül a '80-as évektől egyre fokozatosan erősödik ez a folyamat, és még nem biztos, hogy túlvagyunk a csúcsán. Ez jelenthet olyan veszélyt a társadalom számára, amely mind a gazdaság szereplőit, mind a társadalom szereplőit torzítja. Ugyanis túlhajtása azoknak az eszközöknek, amelyek az igazságszolgáltatás, jogkövető intézmények és végrehajtó intézmények területén történik, könnyen vezethet az adminisztratív eszközök túlhajtásához, a társadalom ilyen jellegű igényének a megjelenéséhez és a rokonszenv felburjánzásához ilyen intézkedések mellett. És statisztikailag lehet lesz majd produkálni öt tolvajt, tíz pénzhamisítót, húsz korrupt embert és így tovább, de nem fog eredményre vezetni. Nem fog eredményre vezetni, és természetesen mindig könnyebb lesz egy zsemletolvajt megfogni a rendőrségnek, mint mondjuk a legfelső politikai szféráig is felgyűrűző eseteket. Mondjuk azt, hogy Magyarországon az idén több búzamennyiségre adtak exporttámogatást, mint amennyi megtermett az országban. Az olajügy legutóbbi felburjánzása a sajtóban, parlamentben; hadd ne soroljam ezeket a példákat, mert nemigen ahhoz a folyamathoz tartozik, amit én szeretnék most elmondani a Magyar Demokrata Fórum nevében.
Először is: amíg a gazdaság tájékán nem teszünk rendet, amíg az infláció nem terelődik elviselhető mederbe, amíg a termelési szférában a jövedelem kisebb lesz, mint a banki kamat, amíg a bérek, jövedelmek nem kerülnek harmóniába a teljesítménnyel, a termelési szféra és a szolgáltatási szféra, valamint a banki haszon nem kerül egymással harmóniába, addig nem valószínű, hogy olyan konkrét lépéseket tud tenni a kormány, amely hatékonyan vissza fogja szorítani azokat a folyamatokat, amelyek megindultak, és mondom én úgy érzem , még nem a csúcsán vannak. Még gyarapszik ezeknek a folyamatoknak a súlya és szerepe a magyar gazdasági életben.
Szorosan hozzátartozik ehhez az adórendszer is; de többen szóltak már róla, én nem akarok szólni róla. Amíg a termelés és a jövedelem közterhei olyan magasak lesznek, amilyenek az elmúlt években voltak és ez nemcsak az 1995-ös vagy '96-os évre, hanem az elmúlt évekre vonatkozik, amikor a személyi jövedelemadó, az áfa, a fogyasztási adók korszerűsítése óta bekövetkezett , addig mindig fogja keresni a társadalom azokat a lépéseket, azokat a lehetőségeket, amelyek a feketegazdaság felé visznek. És addig egy kicsit mindig össze is fogunk kacsintani ezekkel a kiútkeresésekkel, a feketegazdaság növekedésével; vagy legalábbis tudomásul fogjuk venni, és nem fogunk komolyan fellépni ellene.
Csak két konkrét idézetet hadd említsek ezzel kapcsolatban. Ezelőtt húsz hónappal hallgattunk meg egy pénzügyminisztert, aki meghallgatása során megkapta a kérdést: mit fog tenni a feketegazdaság ellen? Nagyon félénken és nagyon szolidan fogalmazott: a társadalmi béke záloga a feketegazdasággal való együttélésünk. És az igazságügy-miniszter, aki előterjesztette az elképzelését a feketegazdaság visszaszorításáról, egy bizottság előtt a következőket mondotta: a feketegazdaságnak vannak pozitív oldalai is a társadalmi konfliktusok kezelésében; itt is hangsúlyozta expozéjában. Bizonyos foglalkoztatás-politikai konfliktusok feloldásában, a kereskedelmi ellátásban a fokozódó elszegényedéssel szemben kínál eszközöket a társadalom kis részére. Én úgy tapasztalom, a társadalom egyre nagyobb részére. Egy darabig lehet türelmesen együtt élni ezekkel a dolgokkal, és igazságügyi, jogi, jogkövető és jog-végrehajtó oldalról nem is lesz sikeres a feketegazdaság kezelése mindaddig, amíg elviselhető mértékig a piacgazdaság eszközeivel vissza nem szorítjuk. Hogyha Magyarországon 10-12 százalékos lenne most a feketegazdaság aránya, mint amilyen az Amerikai Egyesült Államokban vagy Kanadában, vagy 8 százalékos lenne, mint Németországban, Franciaországban, Hollandiában, de még hogyha azt a 15 százalékos arányt érné el, ami Dél-Itáliában, Közép-Itáliában vagy Spanyolországban, Görögországban tapasztalható, akkor talán ezek az eszközök hosszú távon hozhatnának eredményeket.
De mert 30 százalékos, a gazdasági szféra irányítóinak, a Pénzügyminisztériumnak, a Nemzeti Banknak, a Földművelésügyi Minisztériumnak, az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak kellene azt a koncepciót a Ház elé és a társadalom elé tenni, amely 3-4 év alatt vagy rövidebb-hosszabb távon a társadalom számára reményt ad, a parlament számára jogalkotói taktikához ad követésre alkalmas eszköztárt ahhoz, hogy a feketegazdasággal, a feketegazdaság visszaszorításával komolyan foglalkozhasson a törvényhozás. Így azonban, hogyha ez nem történik meg, ha az igazságkeresés túlhajtásával, az intézmények túlnövelésével fogunk harcolni a feketegazdaság ellen, könnyen a despotizmus felé fog hajlani a végrehajtó hatalom. A társadalom viselkedési normái, viselkedési rendszere, mind a gazdaság szereplőinek, mind a társadalom egyéb szférájában élőknek a viselkedése pedig egy török mentalitást, egy egyiptomi, egy iráni, iraki mentalitást fog fölvenni.
(12.50)
És ugye, nem kell senkinek elmondani azt, hogy milyen arányú, mondjuk, Törökországban, vagy milyen arányú volt ezelőtt pár évvel, visszamenőleg századokra, vagy milyen arányú ma Egyiptomban a feketegazdaság, és hogyan épülnek ki azok a beidegzett, a társadalom által sem elítélt eszközrendszerek, amelyek életben tartják olyan formában azt a társadalmat, amilyen formában életben marad.
Énnekem az lenne a javaslatom, hogy rendezzük meg még egyszer ezt a vitát, most már ne az igazságügy-miniszter expozéja mellett, hanem az említett gazdasági szakminisztériumok előterjesztésének a birtokában, hogy a parlament törvényalkotója törvényalkotó munkája során oda tudja a figyelmét fordítani, és azokat a törvényeket sürgesse minél hamarabb meghozni, amelyek a gazdaság teljesítőképességét, a legális gazdaságba való átterelését eredményezik. Egyébként nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy ezek az eszközök, amelyek ebben az előterjesztésben megfogalmazódnak, eredményt fognak hozni a következő években. Köszönöm a figyelmüket.