Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egyrészt egy megjegyzést kell tennem, hogy ebbéli minőségemben utoljára szólalok fel, mivel hétfőn Lezsák Sándor elnök úrral abban állapodtunk meg, hogy az előkészítettség okán ezt a hetet még az együttes frakció fogja a parlamentben megjeleníteni, így ettől a rövid hozzászólástól nem tudok elállni.Nos, azt hiszem, hogy amikor a feketegazdaságról beszélünk, akkor ennek, ahogy itt nagyjából az expozéból is és Tardos Márton hozzászólásából is kiderült, két igen lényegesen elkülöníthető részét kell megjelenítenünk, amelyek két egymástól lényegesen eltérő megoldási, kezelési technikát igényelnek.
Az egyik, amelyik a rendszerváltoztatás közvetlen közelében jelent meg mint feketegazdaság, árnyékgazdaság, szürkegazdaság, s engedjék meg, hogy ezt összefoglaló szóval egyszerűen mint gyűjtőfogalmat feketegazdasággal jellemezzem ez az átmenet időszakában megjelenő egzisztenciális okokra, tisztázatlan viszonyokra visszavezethető állapotban keletkezett, s elsősorban egy olyan belpolitikai, belgazdaságpolitikai szituációban jöttek létre, amely a kisegzisztenciák kimentésével, az építőiparral, a munkanélküliséggel és a többivel kapcsolatosan jött a felszínre.
A második csoport már bizony a piacgazdaság, a liberalizáció és a nemzetközi bűnözés beszivárgása révén állt elő, ami a demokráciában természetesen a jogállamiság keretei között nehezebben fogható fülön, hiszen egyszerű gyanú alapján nem lehet embereket elítélni, hiszen a legnehezebb probléma a bizonyítás azokban a bűncselekményekben, amelyek a feketegazdaságnak ezt az oldalát jellemzik, amelybe a drogkereskedelemtől a paprikahamisításig minden benne van.
Ezért tehát a feketegazdaság problémáinak megoldásában élesen el kell különíteni azt, ami jogtechnikailag és a bűnüldöző szervek megállapítása szerint a szervezett bűnözés keretében jelenik meg, és egészen másképp jelenik meg az, amelyik a nevében valóban gazdaság, fekete, de gazdaság, amelynek okai természetesen nem oldhatók meg a bűnüldözés vagy akár az adóellenőrzés technikájával, amelynek eredete nem valamiféle maffiahálózatoknak a működése, hanem egész egyszerűen gazdasági menekvés a feketegazdaságba sokak részéről, akik enélkül nem tudnák folytatni gazdasági tevékenységüket.
Hozzá kell tennem, hogy a feketegazdaság bűnözési oldaláról, ami valóban bűnüldözési, ügyészi, bírói szakra tartozik, igen jelentős előrelépések történtek az elmúlt öt-hat esztendőben, és azt hiszem, hogy ezen a területen nincs sok kívánnivaló a magyar jogrendszerben, inkább annak a nyomozati oldalában. Nagyon kevés volt a korábbi időszakban az olyan nyomozó, az olyan hatóság, amelyik értette ezt a problémát, hiszen a szocialista viszonyok között nem ebben csúcsosodott ki a rendőrség és a bűnüldöző szervek tevékenysége, egészen új részlegeket kellett létrehozni.
Azonban itt is azt kell mondanom, hogy előfordul és csak egy mondattal szeretnék a tegnapi szavazásra visszautalni , itt is el lehet követni hibákat, hogy jó célok érdekében rossz eszközöket próbálunk alkalmazni. Például az az összekeveredés, amelyik az OECD-tagsággal kapcsolatos, a valóban indokolt banktitokhoz való hozzáférhetőséget is megjeleníti.
Megítélésünk szerint egy bizonyos pontban az alkotmányosság kérdését is felvető technikával nagyon szerencsétlen üldözni, ez a tegnapi szavazás indokolásban azt hiszem, hogy egészen világosan elhangzott a részünkről.
Tehát itt is van egy problémakör, amelyik további problémákat szül, de a nagyobbik problémát abban a részben látjuk, ahol a gazdaság okozza a feketegazdaságot, és itt már nagyon komoly felelősség terheli a kormányzatot.
Önmagában az a tény, hogy függetlenül attól, hogy gazdasági vonatkozásokat is hallottunk az expozéban, hogy a feketegazdaság kérdéséről alapvetően igazságügy-miniszteri és jogi oldalról történt az expozé, ez is azt mutatja, hogy a kormány nem azon az oldalon kezdi gombolyítani a madzagot, ahol igazán kellene, hisz a végén az utalások arra, hogy persze majd a gazdaságpolitika is megteszi a magáét, azért nem teszik ilyen egyszerűvé ezt a dolgot.
Megítélésünk szerint a gazdasági mozgásnak két olyan területe van itt, amelyikben adós maradt a kormány a cselekvéssel, helyesebben kifejezetten növelte a feketegazdaság mértékét a magyar gazdaságban.
Legyen szabad utalnom arra, hogy sok vita folyik, hogy milyen direkt összefüggés van a befolyó adó és a meghatározott adókulcsok között. De egy olyan gazdaságban, ahol a megtermelt jövedelemnek abszolút többségét, döntő hányadát különféle rendű, rangú előírások alapján az állam, a társadalombiztosítás elvonja a vállalkozók köréből egy olyan időszakban, amikor a reálkamatok messze meghaladják az általában kitermelhető reálprofitokat, teljesen világos, hogy nagyon határozottan és itt sajnálatosan azért nagyon nehéz a kérdés, mert a születő új magyar vállalkozói réteget sújtja ez elsősorban , olyan helyzettel találja magát szemben, hogyha minden játékszabályt betart, akkor holnapután bemehet és visszaadhatja a működési engedélyét. Itt a létfenntartás ösztöne nyomja be a gazdaság egy jelentős részét a feketegazdaságba. Ezért mondjuk azt, hogy a kevesebb több lenne, az adózásban történő, a jövedelemelvonás különféle struktúráit összességében áttekintő rendszeren történő változás jelentené a feketegazdaság elsődleges felszámolását, és mint ahogy a társasági adó tekintetében látszott, hogy a felére csökkentett adókulcs mellett sokkal nagyobb adóbevételek jelentek meg 1995-ben, mutatja annak a technikának a lehetőségét, hogy adócsökkentéssel nem sérül a költségvetés, mert végre az adózó körbe bejön az a vállalkozói réteg is, amelyik egyébként működésének a megbuktatásával tudná csak betartani a szabályokat.
A másik technikai kör, amiről röviden szeretnék beszélni, amiről az igazságügy-miniszter úr is szólt: egy jól működő piacgazdasághoz hozzátartozik a gazdaság szereplőinek is az önszerveződése. Ez is elindult két ízben is 1990-94 között. A kamarai rendszerben, részben a foglalkozásoknak megfelelő kamaráknál, részben a gazdasági tevékenységet magukba foglaló kamaráknál ez a folyamat viszont 1994-ben megtorpant, és azok az intézkedések, amelyek itt az önmozgást, az önkontrollt, ahol a tisztességes garnitúra ki tudná szűrni a feketegazdaságban partizánkodó és tisztességtelen versenyt is okozó vállalkozói kört elakasztotta az, hogy a kamarák az induláshoz nem kapták meg a pénzügyi lehetőségeket, sőt törölték azt a korábbi szándékot, hogy például a kamarai tagsági díjak levonhatók a személyi jövedelemadóból és így tovább, lehetetlenné tették a gazdasági kamarák jó működését, ami nagy fegyvertény lett volna a feketegazdaság ellen. Lehetetlen anyagi helyzetben csak a jog volt odaadva, a lehetőség viszont nem.
(10.00)
Ezért nagyon egyetértek, hogy a kamaráknak kell leadni egy csomó jogot, de a kamaráknak leadott jog nem jelentheti azt, hogy az állam, amelyik a jogot átadja, az intézkedési hatáskört átadja, az ehhez tartozó forrásokat magának megtartja, és azok egy lehetetlen helyzetből ne tudjanak eleget tenni a tevékenységüknek. Más területen pedig, az úgynevezett hivatásrendi kamarák esetében pedig teljesen leállt a jogalkotás. Egyes szakmák még az előző négy évben megkapták a kamarai lehetőséget, más szakmák a reálszférában viszont a mai napig nem és példának okáért mérnök- és építészkamaráról két és fél éve hallgat a fáma.
Tehát úgy érzem, hogy ezeken a területeken az előrelépésnek csak egyik oldala, ami az igazságügy és a jogtechnika körébe tartozik. Ahol hirtelen és nagyobb lépést lehet tenni, az a gazdasági szféra, de ehhez nem az az adópolitika, nem az a pénzügypolitika és nem az a gazdaságpolitika tartozik, amit pillanatnyilag a kormány művel. Az ígéret, hogy ez változni fog, biztató, de akkor tudunk majd érdemben a feketegazdaság kérdésére visszatérni, ha valóban megjelennek azok a változások a magyar kormány gazdaságpolitikájában, amelyek nem kényszerítik be a magyar vállalkozói kört ebbe a zónába. Kétségbeejtőnek tartom azt az állapotot, hogy amikor egy rendszerváltozás után a magántulajdon, a kis- és középvállalkozások elindulnak ebben az országban, akkor három-négy év múlva ezen új vállalkozói körnek 102030 százaléka nem a saját tevékenységének hibájából, hanem az állami kényszerek folytán vagy a feketegazdaságba menekül, vagy visszaadja az iparengedélyét.
Ebben látnánk a továbbmozgást, ebben javasoljuk, hogy a kormány valóban gondolja meg: az egész jövedelemelvonási struktúra módosítása milyen hatalmas fegyvertény lehetne a feketegazdaság felszámolásában. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)