Veres János (MSZP)

1996. március 5.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Képviselőtársak! Az előttem szólók már több szempontból megvilágították a feketegazdaság kifejezés tartalmát, működésének bizonyos vonatkozásait, az eredeti lépések és szándékok nézőpontoktól függően eltérő értelmezését. Én azzal a kérdéskörrel szeretnék foglalkozni, hogy a gazdasági átalakulás közepette vajon mindent megtettünk-e annak érdekében, hogy a működésükben és jövedelemfelhasználásukban szabálytalan, a közteherviselést nem vállaló gazdasági tevékenységek száma csökkenjen; csökkenjen azáltal, hogy egyrészt a korábbi illegális szereplők szabályosan működő gazdasági szereplőként vesznek részt a forgalomban, másrészt hatósági kényszerek miatt megszüntetik a szürke- vagy feketegazdaságban folytatott tevékenységüket. A téma kapcsán talán nem érdektelen annak hangsúlyozása, hogy az első megoldás fontosabb, gazdaságilag racionálisabb, még ha nehezebb is, mint a második. Jobb megoldás, mert a szabályosan működő gazdaságba átvitt teljesítmény egyrészt növeli a GDP-t, a legális foglalkoztatást, a közteherviselésben részt vevők számát, és az általuk viselt közterhek ennek révén több alany között oszlanak meg. E vitathatatlan társadalmi előnyök ellenére elég nehéz olyan módszereket és eszközöket érvényesíteni a jogszabályalkotásban, amelyek ezt a kívánt hatást biztosítják. A társasági adó 18 százalékos kulcsának meghatározása 1995-ben radikális változást indított el az ezen adó szerint adózók körében. Ezt megfizethető, kibírható mértékű adóztatásnak ítéli a reálisan gondolkodó többség. Az 1995. évben ezen jogcímen befizetett adótömeg nagyságának méltatásától most, e helyen eltekintek, mivel a tényleges eredményekre korrigált, pontosított adót csak a májusban esedékes végleges adóbevallások feldolgozása után lehet megállapítani.

Csak néhány hónapos tapasztalatok vannak ugyan mögöttünk, de a devizatörvény és végrehajtási rendeletei hatására szintén tapasztalható, hogy a devizaforgalom a legális forgalmazóknál erősödik, a feketekereskedelem e tekintetben is visszaszorulóban van. Az elmúlt két év tapasztalatai között azonban negatívumok is vannak. Igen zavaró volt, hogy '95-ben az adótörvényben fellelt, illetve belemagyarázott kiskapuk megszüntetése nem a lehetséges legrövidebb parlamenti eljárással történt meg.

Az 1995. évben, úgy vélem, sikeres törvénymódosítások születtek az egyik legjobban kedvelt feketetevékenység szabályozásában, a magas adótartalmú termékek forgalmazásában. Megszüntettük a hto-szőkítés problémáját, amit az a tény sem kisebbít, hogy a kompenzáció körül kialakult anomáliák ma is fellelhetők. A jövedéki biztosíték bevezetett rendszere a korábban már-már kaotikus állapotok tisztázásához nagyban hozzájárult a jövedéki termékek forgalmazásánál. A továbblépés érdekében e területen célszerűnek látszik megvizsgálni az eddig alkalmazott zárjegy helyett az adójegy bevezetését. Nehezen érthető, hogy ezzel párhuzamosan miért nem volt figyelmesebb az eljáró hivatal és annak dolgozói a halasztott vámfizetés felhasználásával elkövetett nagy értékű visszaéléseknél.

Úgy vélem, e jogalkotási és jogalkalmazási tapasztalatokon túl érdemes szólni néhány mondatot arról a tényről is, hogy meglehetősen csekély a visszatartó hatása az olyan büntető ügyekben hozott ítéleteknek, amelyek az okozott kár nagyságához képest még egy százalékos kártérítési mértéket sem határoznak meg, még ha ezzel együtt a lehetséges szabadságvesztési büntetési tétel felét ki is szabják. Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen jellegű büntetőügyekben a nyomozás, a vádemelés, a bírósági ítélet az igazságszolgáltatásnak ez a hosszú útja több évet igényel. Bármilyen jogalkotói munkát végzünk is el, ha lassú a jogalkalmazás, a döntések nem bírnak kellő visszatartó erővel. A törvénymódosítások nem pótolják, nem pótolhatják a szigorú és következetes bírói gyakorlatot, amelynek alakításában a legfőbb bírói szervek sokat tehetnek. Az ítélkező bírónak kell a szigorító és enyhítő körülményeket értékelve kiszabnia a megfelelő mértékű büntetést az adott büntetési tételen belül, de a megfelelő mérték meghatározásában szerepet játszik a cselekmény társadalomra veszélyességének mérlegelése is, a legfőbb bírói szervek iránymutatása alapján.

Úgy vélem, a feketegazdaság szereplői ma fokozottabb veszélyt jelentenek az ország gazdaságára, társadalmára, európai uniós csatlakozási reményeinkre, mint korábban, és ezt az ítélethozatalkor lehetne és kellene is értékelni. A fenyegetettség és a létező példa jelentheti a visszatartó erőt és a tisztességesek megfelelő védelmét. Úgy ítélem meg, hogy a feladatok ellátásához mindazon szervezeteknek így az APEH, vám- és pénzügyőrség, rendőrség, ügyészség, bíróság szervezeteinek az eddigieknél magasabb szinten szükséges biztosítani az anyagi feltételeket.

(14.00)

Országunk gazdaságát, megbízhatóságát, erkölcsét is minősíti az, hogy milyen hatásfokú lépéseket teszünk a feketegazdaság visszaszorítása érdekében. Egyrészt ösztönző lépéseket a legális gazdaságba terelés céljából, másrészt kellően szigorú szankciókat biztosító lépéseket az ösztönzésre nem reagáló szereplőkkel szemben.

Köszönöm szépen türelmüket. (Taps a bal oldalon.)