Miklós László (MSZP)

1996. március 5.

MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem igazán reagálnék, inkább a maradék egy percbe szeretném besűríteni azt a gondolatot, ami menet közben megfogalmazódott, tehát nem kapcsolódom Raskó képviselőtársamhoz. Ahogy ma itt elhangzott, immár két évtizede tartó gazdasági válságból való kilábalásunk egyik legjelentősebb eszköze lehet a törvényhozás és a törvényalkalmazás további tökéletesítése. Nemcsak az átlagember, az állampolgár, hanem mi törvényhozók is meglehetősen nehezen éljük meg azt, amikor valamire olyan minősítést hallani, hogy igaz ugyan, hogy az üzlet etikailag kifogásolható, de jogilag szabályos volt, törvénysértés nem történt. Magunk is tisztelettel nézzük az APEH és más törvényhozók sokszor heroikus küzdelmét, amikor olyan jogelveket kellene érvényesíteni, amiknek evidenciának kellene minősülniük. Legtöbbször csak olyan alapelvekről van szó, amelyek a római jogban megvannak. Például arról, hogy azok az eljárások, amelyek a törvényhozói akarat kijátszására irányulnak, semmisnek minősülnek még akkor is, ha a törvény betűit formailag betartották. (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Lett volna még két gondolatom hozzá, de hogy egy mondatban visszautaljak, például itt van a legutóbbi, a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos szja-törvényhez való viszony. Köszönöm szépen. (Taps.)