Bogárdi Zoltán (MDF)

1996. március 5.

BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kormány november 1-jével megjelentetett egy határozatot, az azóta már elég nagy ismertségre szert tett 1005. számú kormányhatározatot, amelyben szabályozta a magyar közigazgatás átszervezését. Azt a célt tűzte ki maga elé a kormány, hogy fél éven belül átszervezi a vidéki közigazgatást, és a megyékben működő, különböző minisztériumok alá tartozó közigazgatási szerveket egy egységes irányítás alá, a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó, helyettes államtitkári rangú ember alá rendeli. Óriási riadalmat váltott ki ez a mintegy 60 ezer érintett dolgozó között, ugyanis olyan szavak jelentek meg ebben a kormányhatározatban, amelyekről egy kis utángondolással könnyen kitalálható volt, hogy mit jelentenek. Ilyenek voltak: átfogó felülvizsgálat, létszámleépítés, átszervezés stb. Ezekről az embereknek már helyből megvan a véleményük; ez nekik az egzisztenciális bizonytalanságokat jelenti. Ebből adódóan megindult egy mozgás. Minden átszervezés egyébként, akárhol csinálják, sajnos egy értékes emberanyag-mozgással indul. Ugyanis azok, akik mehetnek máshová, akiknek olyan képzettségük, olyan tudásuk van, amivel máshol is meg tudnak élni, azok nem akarnak belemenni egy ilyen bizonytalanságba; ebből adódóan keresik a helyüket máshol.

Sajnos, ebbe a bizonyos kormányhatározatba belekerült egy olyan mondat is, ami egyszerűen riasztó. A következőképpen szól: "A létszámleépítés következtében elért költségvetési megtakarításokat az államigazgatásban dolgozó köztisztviselők illetményének teljesítményarányos növelésére kell fordítani." Ismert a jelentése: ez azt jelenti: ha megeszitek egymást, akkor a konc azé marad, aki itt maradt. Erre, azt hiszem, a magyar közigazgatásban nincsen szükség, és az ilyen jellegű megfogalmazásokat valamilyen formában mellőzni kellene, még a kormányhatározatokból is. Ugyanis a közigazgatásnak átszervezés idején is működnie kell, vagy működnie kellene.

Ez a bizonyos kormányhatározat határidőket, teendőket is tartalmaz, és féléves határidőt hagy arra, hogy a megyék közigazgatását átszervezzék.

Decemberben már egyszer kérdeztem, vajon elegendő-e fél esztendő ahhoz, hogy egy ilyen átszervezés megtörténhessen; Lakos miniszter úr megnyugtatott, természetesen elegendő, és a Földművelésügyi Minisztérium ezt az átszervezést támogatja. Azóta, úgy látom, kormányoldalon is mintha elbizonytalanodás lenne ebben a kérdésben. Az első határidőt, a január 31-et ugyan még sikerült tartani, de ezt a bizonyos február 29-ei határidőt ami akképpen szól, hogy addig a kormány-előterjesztés benyújtásának meg kellett volna történnie; nem történt meg már nem, és a minisztériumokban pedig megindult egy félelem, ijedtség gerjesztette keresgetés, lobbyzás, kutakodás, segítségkeresés valahol máshol, kormányon kívül.

Ez nemcsak egy, az általam legjobban ismert minisztériumra vonatkozik, hanem más minisztériumokra is vonatkozik. Tulajdonképpen azóta sem eldöntött kérdés az, hogy ezek a bizonyos megyei dekoncentrált szervezetek milyen számban, milyen körben tartoznak ez alá az átszervezés alá. Ebből adódóan természetesen a határidő is bizonytalan; bizonytalan, mert félek tőle, hogy nyár közepéig ezt nem tudják megcsinálni, egyszerűen nem kivitelezhető. Gondoljunk csak arra, hogy más országokban, teszem azt, az Európai Unióban, két-három éves türelmi időt adnak egy-egy ilyen jellegű átszervezéshez. Nem tudom, megmondom őszintén, el sem tudom képzelni, hogyan gondolta a kormány ezt az átszervezést fél év alatt megcsinálni.

A reform szükséges természetesen; ezt senki nem vitatja. Azt hiszem, ezt nem most találtuk ki; ez már régebben égető kérdés volt. De erre a reformra időt kell hagyni, és el kell dönteni, hogy mit is akarunk reformálni. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a reform időszaka alatt is működnie kell a közigazgatásnak. Meg kell őrizni a közigazgatás működőképességét, mert egy szétvert közigazgatás tulajdonképpen sokkal több kárt okoz, mint amennyit az átszervezéssel meg tudtunk takarítani.

Nagyon sajnálatos dolognak tartom, hogy ebbe az átszervezéstervbe mert nyugodtan mondhatom, hogy ez még csak terv , úgy ment bele a kormány, hogy hatásvizsgálat nem készült. Készült ez a hatásvizsgálat, hogy mi lesz az eredménye ennek az átszervezésnek. De nem készült el a gazdasági elemzés sem: mennyibe kerül, és mennyi lesz a megtakarítás, amikor az új szervezet föláll és működik. Azt már nem is kell említenem, hogy arra nem nagyon gondolt senki se, hogy hogyan is működik ez az összevont közigazgatás majd, utána, ha megtörtént az összevonás.

Gondoljunk csak arra, hogy itt egy szervezetbe tartozik majd a tisztiorvosi szolgálat és az állategészségügy, a földhivatal és a kárpótlási hivatal hogy ne is folytassam. Sok esetben nem is egy városban vannak azok az intézmények, amelyeknek az összevonása most megtörténik. Arról nem is beszélve, hogy a megyék nem rendelkeznek olyan épülettel, ahol ezek mind elhelyezhetők volnának. Ahhoz persze, hogy megértsük, még azt is végig kell gondolni, hogy ezek a szervezetek most olyan egységes irányítás alá kerülnek, amely teszem azt ehhez nem ért. Persze, arról van szó, hogy kettős irányítás ez benne van a kormányhatározatban is. A kettős irányításról vannak elképzeléseink. Ezt ebben az országban már egyszer-kétszer kipróbálták; minden esetben az volt az eredmény, hogy nem működik. Valószínűleg az lesz csak az eredménye, hogy különböző városokban, különböző épületekben működő hivataloknak egy hellyel, egy aláíráshellyel többet kell a papíron hagyni, és valahol egy aláírást még meg kell ejteni, ami gondolom az ügyintézésben újabb időveszteséget, újabb heteket jelenthet.

Mi lehet a célja egy ilyen átszervezésnek? Ez nem derült ki egyértelműen a kormányhatározatból. Én készítettem magamnak egy elképzelést, hogy vajon mi lehet. Tudvalevő, ez az egységes irányítás ami helyettes államtitkári rangot jelent megyénként a Belügyminisztérium alá tartozik. Attól félek, hogy a következő lépés egy közigazgatási minisztérium fölállítása lesz, mert másképpen ez a dolog nem fog működni. Ebből adódóan a kormánynak lesz információs hálózata, de a minisztériumoknak nem lesz. A közigazgatás szétverésére és a közigazgatás életképtelenné tételére ennél jobb módszert találni elég nehéz volna. Ugyanis arra is van gyakorlat és tapasztalat, hogy az információ nélküli minisztériumok hogyan működnek. Sajnos, nem működnek. Ennek volt az eredménye a hús-, tej-, gabona- és egyéb olyan csődök, amelyek egyértelműen magyarázhatók voltak azzal, hogy nem tudott működni a minisztérium, nem volt információs rendszere.

(15.00)

A központosítás persze lehet cél. Csak ez az ország már azt is kipróbálta, és nem működött.

Arra kérem a parlamentet, akik itt vannak, elsősorban azokat, hogy ehhez az átszervezéshez ne adják a nevüket. Erre ennek az országnak semmiképpen nincsen szüksége. Szükséges, mint említettem, az átszervezés, de nem ez. Köszönöm.