Pálos Miklós (KDNP)

1996. március 10.

DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mészáros István László néhány perc alatt bebizonyította, hogy hogy lehet politikai ügyet csinálni abból, ami nem politikai. Ezt a beszédet nem most kellett volna elmondani, hanem akkor, amikor a kormány átszervezte az eddigi munkamegosztását és új struktúrát állított fel. Megmondom őszintén, nekem úgy tűnt a beszéde, mint az egyszeri diák, aki kihúzza az érettségin Petőfit, és miután nem tud róla semmit, találékonyan azt mondja az elnöknek, hogy nagy költő volt Petőfi, de még nagyobb Arany, s akkor elkezd Arany Jánosról beszélni.Ha most belemennénk abba a teológiai fejtegetésbe, teológiai történeti fejtegetésbe, hogy Magyarországon konkordátum indokolt-e vagy nem, akkor ennek a törvénynek a módosítása nem biztos, hogy megtörténne. Mert amit Mészáros István itt idezúdított most a nyakunkba, személyekre lebontva, azon bizony óriási vitát lehetne gerjeszteni, de gondolom, hogy nem ez a mi célunk. Hogy lesz-e belőle konkordátum vagy sem, azt nem tudom. Szilárd meggyőződésem, hogy nem. Már 1990-ben is próbálkoztak ezzel, és komoly tanulmányokat kellett végeztetni, illetve készíttetni ezzel kapcsolatban. Nincs történelmi szükségszerűsége annak, és nincs is olyan szituáció.

Egyet azonban szeretnék mondani, hogy az a felszólalás, ami az ön szájából elhangzott, még ellenzéki padsorokból sem hangozhatott volna így el. Egyrészt nem ez a témája, másrészt pedig kiérződött az egész hozzászólásából, hogy nem a történelmi egyházakért aggódik, hanem valami egész másért. Ezzel kapcsolatban én nem kívánom a vitát gerjeszteni. Ha egyszer a történelmi egyházak igénye volt az, hogy változtasson a kormány a struktúrán, és magasabb szintre emelje, akkor ezt az egyházak részéről el kell fogadni, a kezdeményezést, és végre kell hajtani. Ha pedig az egyházaknak valami kifogásuk lett volna a négy éven át működtetett államtitkárság tevékenysége ellen, akkor ezt abban a szituációban az egyházak meg is tették volna. Miután nem tették meg, a kívülállók ne kifogásolják azoknak a helyzetét, akik egyébként azt jónak tartják.

Megítélésem szerint erősen motiválta Mészáros István László felszólalását az, hogy most végül is az ő pártja által adott minisztérium hatásköréből ez kikerült, de ennek az égvilágon semmiféle régi struktúra-visszaállítási tendenciáját én nem látom. Mert ha én ilyesmit látnék, én lennék az első, aki mint a fába szorult féreg ez ellen szót emelne és jajgatna. Ez az egyházak jól felfogott érdeke. Köszönöm szépen.