Iványi Tamás (SZDSZ)
IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Személyes dilemmámat szeretném önökkel megosztani, előtte azonban annyit hadd mondjak el, hogy Mészáros képviselőtársam időtakarékossági okokból kért, hogy tolmácsoljam: természetesen nem az 1920 és '44 közötti Magyarországra, hanem Eötvös Magyarországára gondolt. De azt hiszem, ezt mindnyájan így értettük. Elnézést kell kérnem azért, ha esetleg itt egy-két olyan dolgot is szóba hozok, amely ma este már elhangzott, de szeretném a magam számára is összefoglalni az itt elhangzottakat, ezzel megkönnyítve saját magam számára a döntést, amikor szavazni fogok erről a törvényjavaslatról. Úgyhogy nézzék el nekem, ha ismétlésekbe bocsátkoznék.
Valóban kis terjedelmű törvényjavaslat fekszik előttünk és a felületes szemlélő valóban úgy gondolhatja, hogy a módosítás jelentősége nem nagyobb, mint a terjedelme, látszólag egy egyszerű szervezeti változásról van szó. Mégis az ügy súlyát és fontosságát számomra jelzi az is, hogy annak idején a kormányprogram külön kitért az e módosításban érintett kérdésre. Engedjék meg, hogy idézzem a kormányprogram idevonatkozó passzusait, amelyek először általánosságban, majd konkrét megfogalmazásban is nyilatkoznak ez ügyben. Általánosságban: "A kormány az egyházakat érintő kérdésekben nem politikai vagy ideológiai szempontok szerint akar eljárni, hanem tárgyilagos és szakmailag megalapozott módon". Valamivel később konkrétabban ezt a megfogalmazást találjuk: "A politikai, ideológiai elem háttérbe szorítása és a szakmai elem megerősítése érdekében, valamint a kormányzati munka ésszerűsítése végett szükségesnek tartja a Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatok titkársága megszüntetését." Azt hiszem, hogy már történt is utalás a kormányprogramnak erre a passzusára. El kell mondanunk, hogy a kormányprogram idézett pontjai teljesen összhangban vannak az egyház és az állam teljes egyenjogúságon alapuló szétválasztásának elvével, ami meggyőződésem szerint ebben a házban politikai, ideológiai és felekezeti hovatartozástól függetlenül mindannyiunknak alapelve.
Itt még egyszer utalnom kellene arra, ami már elhangzott, hogy a kormány programjának olyan pontjairól volt szó, amelyeket a kormány késlekedés nélkül megvalósított a 125/94-es kormányrendeletben, amikor a Miniszterelnöki Hivatalban az egyházi kapcsolatok titkárságát megszüntette. Az én dilemmám abból adódik, tisztelt Ház, hogy a most előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdonképpen megkérdőjelezi a kormányprogram idevonatkozó részeinek megalapozottságát és a '94-es kormányrendelet helyességét. Vissza kíván térni egy olyan struktúrához, amelynek a megreformálását hajdan fontosnak érezte. Természetesen mindannyiunknak időről időre szüksége van arra, hogy felülvizsgáljuk a korábbi döntéseinket, és ha szükséges, akkor önkritikusan korrigáljuk azokat. A problémám az, hogy itt vajon valóban erről van-e szó. A magam számára tisztázni szeretném, hogy amennyiben ezt a törvénymódosítási javaslatot megszavazom vagy nem szavazom meg, ha megszavazom, ezt azért teszem-e, mert meggyőződtem arról, hogy a korábbi véleményem nem volt megalapozott, vagy pedig arra a bibliai passzusra kell gondolnom, amit talán nem fogok szó szerint idézni, mert Károli Gáspár fordításában talán túlzottan is veretesek és súlyosak lennének. Ez az ebre utal, aki visszatér egy korábban már elfogyasztott táplálékának újbóli elfogyasztásához. Talán megbocsátják nekem ezt a kissé túlzottan is lényegre törő, azonban igen szemléletes hasonlatot. Mentségemre legyen mondva, hogy a Bibliából idéztem, és talán Károli Gáspár megbocsátja nekem, hogy nem egészen szó szerint. (Dr. Kávássy Sándor közbevetésére:) Meg fogom keresni, Sándor bátyám. (Dr. Kávássy Sándor: Nagyon jó lenne!) El fogom faxolni! (Derültség.)
A magam számára elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy a rutinszerű szavazás előtt még egyszer felelősséggel végiggondoljuk, hogy valóban a lelkiismereti és vallásszabadság minél hatékonyabb érvényesülése, az egyházi és az állami szféra szétválasztásának szándéka vezérel-e minket, vagy ha végezetül megengednek e késő éji órán még egy mesebeli hasonlatot nem egy olyan mesebeli csókra készülünk-e, amely azután a királyfi ismét békává változik. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Dr. Mészáros István László tapsol.)