Pokorni Zoltán (Fidesz)
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Holnap lesz egy éve, hogy az úgynevezett Bokros-csomagot 1995. március 12-én elfogadta a Horn Gyula által vezetett kormány. A leköszönt pénzügyminiszter a Népszabadság mai számában megjelent ünnepi cikkében emlékezik meg erről az évfordulóról.Nem azért kértem szót, hogy a csomagot ellenzők érveit elmondjam, nincs erre szükség, hiszen mindenki tisztában van az eltelt év intézkedéseivel; a polgárok morális ítélete egyértelmű volt, valamint az Alkotmánybíróság döntései is megsemmisítőek voltak.
Amiért ezt az évfordulót az emlékezetünkbe kell vésni, annak az az oka, hogy a kormány alig egy hónapja elfogadta a második csomagot, mely a családok helyzetének jelentős romlását fogja eredményezni. Tudva azt, hogy a család a társadalmi, a nemzeti lét alapja, és ismerve az alkotmányban foglalt, a család védelmére vonatkozó parancsot, fel sem tehető a kérdés: van-e joga, morális alapja a magyar parlamentnek vagy a magyar kormánynak, hogy a család intézményének védelmétől eltekintsen.
A mindenkori magyar kormánnyal szemben felteendő kérdés így hangzik: képes-e a közismerten rossz gazdasági körülmények közepette olyan kormánypolitikát megvalósítani, amely védi és támogatja a családokat, növeli és nem csökkenti a gyerekek életesélyeit, megteremti és nem feléli a következő generáció alapjait.
(15.40)
Valamennyien ismerjük a Horn-kormány családpolitikai intézkedéseit, a Bokros-csomagként elhíresült többszöri kísérletet a gyed megszüntetésére, a gyes és a családi pótlék rendkívüli korlátozására, a várandóssági pótlék segéllyé zsugorítására. Nem szükséges ezek hatásait újból elmondani. Ugyanakkor nem árt emlékeztetni a Horn-kormány első pénzügyminiszterének intézkedéseire, hiszen a gyermekek után járó adókedvezményt még Békesi miniszter úr szüntette meg igaz, azzal az ígérettel, hogy a plusz bevételekből majd az állampolgári jogon járó gyes értékét fogják növelni. Kár, hogy közben ez megszűnt.
E tendenciában nincs tehát különbség a különböző pénzügyminiszterek korszakát tekintve amiként feltehetően ezt a logikát követi majd az is, hogy '96 nyarától a pályakezdő munkanélküliek segélye megszűnik, anélkül, hogy a helyébe bármi más, működőképes rendszer lépne. Nem az a baj ugyanis, hogy ezeket a zömmel elavult, rossz struktúrájú, a paternalista állam mechanizmusait tovább örökítő, a hátrányokat gyakorta nem kisebbítő, hanem konzerváló ellátási rendszereket bárki reformálni kívánja, hanem az a baj, hogy a Horn-kormány csak a lebontás fázisát valósította meg eddig, és nem tud létrehozni egy, a polgári rendszernek megfelelő, az egyéni felelősségre és rászorultságra egyaránt figyelemmel lévő új rendszert. A kabinet lassan kétéves működése azt mutatja, hogy a jelenlegi kormány csak rombolni tudott, de építeni nem.
A feltett kérdésre tehát, mely szerint megtett-e minden tehetőt a Horn-kormány a családok védelmére, a felnövekvő generációk érdekében, azt kell válaszolnunk, hogy nem; nem tett eleget ennek az alkotmányos és morális kötelezettségének, sőt ezzel ellentétes gyakorlatot folytatott.
Mit kell és mit lehet tenni a mai körülmények között? Mit javasol a Fidesz? Pontokba foglaltam azokat a javaslatainkat, amelyeket a Horn-kormány is meg tud tenni anélkül, hogy alapvető szemléleti változásában reménykednénk.
1. Nem halogatható a családi típusú jövedelemadó kialakítása, amely elismeri a gyereknevelés költségeinek egy részét. Azaz lehetővé kell tenni, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer keretein belül azok, akiknek ez kedvezőbb, a gyermekek számát is figyelembe vevő adórendszerben adózhassanak. Ennek érdekében ki kell alakítani a gyermekek számához kötött, növekvő adólevonási lehetőséget vagy a gyermekek számától függően választható különböző adótáblák rendszerét.
2. A gyermekgondozási díj és a gyermekgondozási segély egységesítése után állampolgári jogon kell garantálni az anyasági ellátást.
3. A családi pótlék alapösszegét már az első gyermek után is biztosítani kell mindenkinek, ám az alapösszeg felett a rászorultság elve alapján erősen differenciált összegeket kell megállapítani.
4. A bölcsődei ellátás érdekében önálló bölcsődei normatívát kell elkülöníteni az önkormányzatok finanszírozási rendszerében.
5. Az önkormányzati és magánerős lakásépítés támogatása halaszthatatlan. Elengedhetetlen a lakásépítés esetében az áfa-visszaigénylés rendszerének újragondolása.
6. A családgondozással, a gyermekvédelemmel elkülönülten foglalkozó intézményhálózat megerősítése elképzelhetetlen azok szakmai integrációja nélkül. És az utolsó:
7. A fiatalok körében ötven százalékkal magasabb a munkanélküliség, mint a többi korosztályban, a járadékból élők negyven százaléka 29 év alatti. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a rendelkezésre álló idő leteltét.) Ebben a helyzetben elfogadhatatlan a pályakezdők munkanélküli-segélyének megszüntetése; ugyanis a legrosszabb segély is jobb, mint a semmi.
Kérem, szívleljék meg ezeket a javaslatainkat, ezt a hét pontot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)