Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz által felvetett problémakör, amely a családok helyzetével foglalkozik, azt hiszem, hogy olyan súlyos problémára veti rá ismételten és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni a fényt, amely ennek az országnak, a magyar népnek a létét fenyegeti.Mi a Bokros-csomaggal kapcsolatban többször mondtunk itt kemény bírálatot. Nem a gazdasági indíttatású részt támadtuk, hanem a társadalom, a családok kezelését, mindazt, ami a családokkal kapcsolatban történt.
Államtitkár úr megjegyzésére én csak annyit szeretnék mondani, ami szintén kapcsolódik ehhez a témához most már, ugye, bekerítettük , hogy '91-ben egy olyan súlyos gazdasági örökségnek a felszámolása volt a cél, ami mindannyiunk előtt ismeretes: el kellett kezdeni a piacgazdaság kiépítését, a szerkezetátalakítást stb.; viszont '95-ben egy, az előző ciklusban már megindult gazdasági növekedést kellett folytatni, az egyensúlyi problémákat nem lebecsülve. A négy évet nem különösebben védve, de mégis meg kell említenem azt, hogy az az örökség, amit ez a kormányzat kapott, jelentősen, alapjaiban különbözik attól az örökségtől, amit a '90-ben hivatalba lépő kormány kapott.
Talán még röviden annyit, hogy a családokért való kiállás és aggódás teljesen jogos. És hadd terjesszem ki még ebben a pár percben ezt az aggódást az egész Kárpát-medencében élő magyarságra. Mert akkor, amikor ilyenek a hazai viszonyok, gondoljunk csak arra, hogy milyen körülmények között élnek a magyarok a Felvidéken, Erdélyben, a Vajdaságban, és ott hogyan pusztul a magyarság. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Valamiképpen nekünk kellene központi célunkká tenni a magyarság megmentését létszámilag is.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)