Bajor Tibor (MSZP)

1996. március 10.

BAJOR TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! 1990-től 1994-ig voltam Záhony város polgármestere és mint frissen választott, a közigazgatásban járatlan önkormányzati vezető a polgári védelmet és az azzal járó feladatokat, kötelezettségeket kezdetben nem a súlyának megfelelő módon kezeltem, és azt hiszem, kezeltük sokan.Meggyőződésem, hogy még ma is nagyon sok településen gond van a polgári védelem raktárával, a nyilvántartással, a dokumentumokkal, a lakosság felkészítéséről és tájékoztatásáról nem is beszélve.

Az izgő-mozgó vagy rosszabb esetben a sorsába beletörődő, katonai egyenruhában járó, hol kérő, hol követelő kollégát kicsit mosolyogva igyekszik mindenki elkerülni, amíg nincs baj.

A polgári védelemről szóló törvény fontosságát engedjék meg, hogy egy önkormányzati gyakorlat alapján erősítsem, illetve felhívjam a problémákra a figyelmet.

A záhonyi önkormányzat 1992-ben települési képviselők indítványára tájékoztatót kért és hallgatott meg a település polgári védelmi helyzetéről. Ekkor vált mindenki számára világossá és érthetővé, hogy nagy hibát követ el az, aki nem veszi komolyan az önkormányzat ilyen jellegű feladatát.

Néhány felvetés az idézett önkormányzati ülésen elhangzottakból: Záhony Polgári Védelmi Városparancsnokság körzetivé alakult át, pontosan 1990-ben. 12 települést ölel fel, területe 171 négyzetkilométer, 24 ezer embert érint, két nemzetközi határátkelőhely van, egy vasúti és egy közúti, és a polgári védelem költségvetése 1990-ben összesen 100 ezer forint volt. A veszélyforrások a térségben: a Tisza, a MÁV-átrakó, az ott szállított áruk közel 60 százaléka veszélyes áru, a közúti határátkelőhelyen évente 10 millió ember fordul meg, 3 millió személygépkocsi, 173 ezer kamion. Záhony veszélyeztetetlen zsákutcás település, két oldalról a Tisza határolja mint országhatár, a lakosság akkori állapota a polgári védelem szempontjából felkészületlen, és összesen egy hivatásos tiszt volt a térségben, ez látta el a térség szakmai irányítását.

Természetesen a tájékoztatót követően mindenkiben felmerült a kérdés, ez van, de hogyan tovább? Akkor sikerült elérnünk, hogy a megyei védelmi bizottság, s ezt követően a Belügyminisztérium, valamint a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága annak ellenére, hogy már lezárult az éves polgári védelmi gyakorlatok helyszínének és időpontjának meghatározása, utólag a városi védelmi gyakorlatot, melynek költségeit akkor a város saját erőből biztosította, befogadta.

Már a gyakorlat előkészítése során is sok gondot vetett fel a város helyzete. Az alapelképzelés az volt, hogy a város létrejöttében meghatározó vasúton történik a baleset, egy tartálykocsi felborul tolatás közben. Közben kiderült, ha ez a baleset egy bizonyos meghatározott helyen történik, akkor a város lakosságát csak és kizárólag Ukrajna felé lehet kimenekíteni, Ukrajnával pedig nincs katasztrófavédelmi államközi szerződés. A menekítéshez fel kell használni a nemzetközi határátkelő összes adottságát, mind a közúton, mind a vasúton, de erre a helyi polgármesternek nincs ráhatása, mire megtárgyalja a megyei védelmi bizottság, a köztársasági elnök hivatala, mindenki, és végrehajtják a parancsot, a határátkelő mind a két oldalán már teljesen felesleges minden lépés, ezért a tervezett balesetet mi egy kicsit odébb helyeztük, de az igazság az, hogyha a valóságban bekövetkezik egy baleset, azt már nem lehet helyezgetni jobbra-balra.

A következő akadály az volt, hogy bár az önkormányzati törvény szerint a polgármester a felelős irányítója a város katasztrófavédelmének, a riasztási rendszerbe azonban nem tudták beépíteni a polgármester értesítését és azon keresztül a polgári védelem egységeinek mozgósítását. Ugyanis baleset esetén riasztják a tűzoltókat, a rendőrséget, a vállalati vezetést, na de ki szóljon a polgármesternek? És ha szólnak, jó-e az, ha megjelenik ott néhány civil, aki esetleg már a látványtól is pánikba esik. Ahhoz, hogy a hivatásos szervek tevékenységét a polgári erők legalább segíteni tudják, fel kell őket készíteni.

Ennél a pontnál fordult meg először a fejünkben, hogy abbahagyjuk a gyakorlat előkészítését. Rövid időn belül kiderült, hogy csak kevesen fogadják el a feladatot zokszó nélkül a település érdekében. A kiképzésre fordítható idő kevés. Az állami vállalatokat kivéve mindenki szóvá tette, hogy ki fedezi a folyamatos felkészítés költségeit. Közben az is kiderült, ha azt akarjuk, hogy a polgári védelem helyi vezetői minden idegszálukkal a település érdekében cselekedjenek, akkor elsőként azt kell megszervezni, hogy az ő családtagjaikat ki menekíti ki, hisz nincs az az épeszű apa, aki hagyja, hogy családja ottvesszen, míg ő a közért tevékenykedik. Na és mit fog szólni a lakosság, ha a tudatlanság nyugalmát felváltja a megismerés bizonytalansága?

(18.50)

Milyen munkacsoportokat kell kialakítani? Milyen feladatok adódhatnak még? Itt meg kell említenem a város polgári védelmi törzsparancsnokát, név szerint Pokrovenszky András őrnagyot, aki szakmai, emberi meggyőződéséért, hivatásáért vállalta a lehető legtöbbet, és szembekerült mindenkivel, aki képtelen volt felismerni a polgári védelem tényleges feladatát. Munkatársaival elkészítette a különböző propagandaanyagokat, szórólapokat, plakátokat, tájékoztató füzeteket. Felkészítést tartottak az iskolában, a munkahelyeken. Nem akarom én őt szentté avatni, csak jelezni kívánom, hogy szakmailag hozzáértő, elkötelezett emberek nélkül a polgármester tehetetlen.

És eljött a nagy nap: az önként vállalt gyakorlat napja. A megérkezett vendégek számából és beosztásából már lehetett tudni, hogy több ez egyszerű gyakorlatnál. A résztvevők az idő múlásával egyre komolyabban vették feladataikat. Egyre fenyegetőbbé vált az a kifejezés, hogy jó, jó, de mi van akkor, ha...? A város lakosságának közel 25 százaléka önként megmozdult; talán nem véletlen, hogy egy korábbi képviselőtársam az elsők között jelent meg a gyakorlaton. Végül is a gyakorlat félidőben átalakult egy nagy tanácskozássá, ahol mindenki hozzászólhatott és felhívhatta a figyelmet az addig nem tárgyalt vagy esetleg észre sem vett problémára. Például rendben van az, hogy kimenekítik a lakosságot na de hogy jön vissza? Ha olyan baleset történik a vasúton és a közúton, amely mind a vasúti vonalat, mind a 4-es főközlekedési utat elzárja mármint a város felé , akkor irány a temető?

Nehogy azt higgye bárki is, hogy ez speciálisan záhonyi probléma. Tessék ránézni a térképre, hány helyen van nemzetközi határátkelő, ahol több közlekedési ág is érdekelve van! A határátkelőket nem kis pénz mellett szét lehet ugyan bontani közlekedési áganként másutt megy a vasút, másutt a közút , csak ez éppen ellentétes az EU-konformitással és a közlekedéspolitikai irányelvekkel, ellentétes a környezetvédelem érdekeivel, például a kombinált fuvarozás bevezetésével.

A gyakorlatból levont tanulságok alapján az alábbiak történtek '93 óta:

Változott a települések veszélyeztetési besorolása, ez nyilvánvalóan más lehetőségeket biztosít. A polgári védelem támogatottsága a helyi költségvetésekben több mint nyolcszorosára nőtt. A hivatásos állomány egy főről háromra emelkedett. A záhonyi vállalkozási övezethez kapcsolódóan kamion-leállósáv épült a 4-es főúton egy kilométer hosszban; kamionparkoló épül magánberuházás keretében, amely közel 200 kamion befogadására alkalmas. Új bekötőút épül, így megszűnik a zsákutcás jelleg ugyanakkor a gondok a nemzetközi kapcsolatok szélesedésével csak növekedtek.

Végezetül még lenne egy javaslatom: a polgármester esküjében sok mindent megfogad. Talán nem lenne baj, ha az esküben helyet kapna a polgárok védelme is. Köszönöm. (Szórványos taps a bal oldalon.)