Csehák Judit (MSZP)

1996. március 11.

DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár az elmúlt másfél évben rengeteget vitatkoztunk a családok helyzetéről, a családi ellátásokról, azok módosításáról, éppen ma napirend előtt is ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk, vagy az elmúlt hetekben a családok helyzetével foglalkozó politikai vitanapon is megpróbáltuk ezt a kérdéskört szélesebb kontextusban áttekinteni, azt gondolom, hogy mégsem árt, mielőtt megjegyzéseket tennék, magát a szociális ellátásokra vonatkozó törvényt áttekinteni, nemcsak azért, hogy képviselőtársaim jobban értsék, hanem azért is, hogy a közvélemény is pontosabban tisztában legyen azzal, hogy milyen ellátásokat és hogyan is érint ez a törvénytervezet.

(10.00)

Tulajdonképpen ez a törvénytervezet több törvény módosítását javasolja, így a szociális törvényét, egy ponton az 1975. évi társadalombiztosítási II-es törvényét, a Gst.-nek nevezett, a közvélemény által Bokros-csomagnak becézett törvénytervezet számos pontját, a gyesre, a gyedre, a terhességi-gyermekágyi segélyre, az anyasági segélyre vonatkozó passzusokat. És természetesen a foglalkoztatási törvény módosítása is ide tartozik. Megjegyzem, hogy én nem lévén ennek a kérdéskörnek a szakértője, ezeket a passzusait a törvénynek nem vizsgáltam. Ismereteim szerint másik képviselőtársam fog az általános vitában ehhez hozzászólni,

Csináltam magamnak egy mérleget. Azért, hogy megpróbáljam megítélni, milyen bővítések vannak ebben a törvényben, milyen kényszerű szűkítésekkel kellett hogy foglalkozzon a kormány, és milyen pontosításokat tartalmaz ez a törvénytervezet.

A bővítések kedvező változások sorában mint arról miniszter úr is szólt mindenekelőtt a magasabb összegű gyest kell megemlíteni, ez körülbelül 100 ezer embert érint már most, hiszen ezek az emberek csak gyest kapnak, mint családi támogatásnak nevezhető ellátást, s ennek az összege valóban emelkedik. Azok is és ez a kör is igen széles, hallottuk, hogy több mint 30-40 ezer ember , akik nem szerezhettek a jelenleg érvényben levő szabályok szerint jogosultságot a gyerekgondozási segélyre. Most, miután a megelőző munkaviszony az előfeltételek közül törlésre kerül, úgy nevezzük, hogy alanyi jogon vagy feltételekhez kötötten, jövedelemkorláthoz kötötten kaphatnak gyerekgondozási segélyt.

Tulajdonképpen ugyanilyen változás következik be sajnos a törvénytervezet szerint nem 1996. április 15-étől, hanem csak 1999. áprilisától a gyereknevelési támogatásban, mert a törvény nem javasolja, hogy azok, akik jelenleg jogosultak lennének rá és gyereknevelési támogatáson vannak, azokra is érvényes legyen ez a kedvezmény. Az anyasági segély kerül bevezetésre. Hallottunk arról, hogy a közgyógyellátottaknak a köre igen jelentős költségvetési és társadalombiztosítási támogatással a jelenlegi számítások szerint mintegy 300 ezer emberrel bővülhet, a gyerekellátás szabályaiban pedig a fogyatékos gyerekek intézeti gyerekétkeztetésbeli ellátásának normatív kedvezménye is rögzülne.

A szűkítések természetesen ennél jóval hosszabb sort tesznek ki, és ezekről is őszintén és korrekt módon kell tájékoztatást adni. Megszűnik folyamatosan és fokozatosan, azt is mondhatnánk, hogy ilyen értelemben kihal a gyerekgondozási díj. Hiszen azoknak a gyerekeknek az esetében, akik 1996. április 15-e után születnek meg, a gyerekgondozási díjra való jogosultság már nem lesz érvényes. Ugyanilyen szabályok szerint megszűnik, folyamatosan hal ki a várandóssági pótlék, noha helyébe lép az anyasági támogatás, az anyasági segély állampolgári jogon.

A törvényben szereplő jövedelemhatár alatt igényelhető állampolgári jogon a gyes. Tehát lesznek olyanok, akik a korábbi szabályok szerint gyerekgondozási segélyre lettek volna jogosultak jövedelemkorlát nélkül, de most a jövedelemkorlát belépésével ők nem igényelhetik ezt az ellátást. Csökken a korábbi szabályokhoz képest a gyereknevelési támogatás jövedelemhatára. Korábban elég magas volt ez az egy főre jutó jövedelemhatár. Ez az elmúlt időszakban egyszer már csökkent, alacsonyabb szintre került, most tulajdonképpen a családi pótlék, a gyes és a gyereknevelési támogatásra jogosító összeghatárt összehangolta a kormány, tehát ugyanazon összegekről van szó. Egy kivétellel, és erről majd később, a részletes mondanivalómban szólnék.

Tulajdonképpen ezekkel a változtatásokkal kapcsolatban szűkültek az egészségbiztosítási pénztár vezetőinek és a népjóléti miniszternek a méltányossági jogosítványai. Van egy-két pont azonban, ahol nem indokolható a szűkítés teljes körűen. Erről is szeretnék majd említést tenni.

A közgyógyellátás bővítése mellett nem szabad elhallgatnunk azt, hogy korábban a közgyógyellátási igazolványt alanyi jogon élvezők körében a családtagok is jogosultak voltak a közgyógyellátási igazolvány szabályai szerint a gyógyszerek igénybevételére. Ez az általános szabály megszűnik. Az alanyi jogon közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezők családtagjai csak abban az esetben válnak az új szabályok szerint maguk is közgyógyellátásra jogosultakká, ha a gyógyszerfogyasztásuk és a családi jövedelem megfelel a közgyógyellátás általános szabályainak. Erről azért ugyancsak pontosan kell tájékoztatni a közvéleményt.

Évente lehet most kétszer emelni az intézményi térítési díjakat, a gyerekintézményekben és a szociális intézményekben. Nem tagadhatjuk, ez valószínűleg arra ad lehetőséget, hogy gyakrabban fogják a növekvő költségeknek megfelelően emelni az ellátások díjait. Ez tehát gyakoribb intézményi térítési díjemeléssel járhat.

A pontosítások és a részletszabályok természetesen ugyancsak nagyon fontosak, de ezeket nem sorolnám fel ilyen alapossággal. Az intézményi térítésre, a gyerekétkeztetés szabályaira, a szociális intézményekben igénybe vehető költőpénzre, a jövedelemszámításra, az önkormányzatok és a kormány közötti anyagi elszámolás szabályaira tér ki helyesen a törvény.

Részletesen nem vizsgáltam meg valamennyi kérdést ebben törvénytervezetben. Tulajdonképpen az volt a fő szempont, amikor újra és újra elolvastam a törvényt, ha már a gyerektámogatásokra kevesebb pénzt tud fordítani a kormány, akkor érvényt szerez-e annak az átmenetileg elfogadott alapelvnek, hogy ezt a kevesebb pénzt átmeneti időben, az alanyi elvet fel nem adva, el tudjuk-e juttatni a leginkább rászorulóknak. Tehát akkor, amikor módosítunk, ezt az eredeti célkitűzést következetesen végig tudjuk-e vinni a törvényen, vagy szakszerűtlenségek vagy anyagi korlátok miatt ezt a fő célt nem sikerül teljes körűen megvalósítani.

Szeretném elmondani, a törvény előkészítésének időszakában volt lehetőségünk olvasni azokat az elképzeléseket, terveket, pontosabban törvénykoncepciókat, amelyeket a Népjóléti Minisztérium előkészített. Meg kell hogy mondjam, én a Népjóléti Minisztérium korábbi változatával szinte majdnem teljes körűen egyetértettem. A mostani törvényjavaslatot tehát úgy értelmezem, hogy számos ok miatt anyagi és más egyéb érdekek miatt számos jó javaslat elvérzett a kormányzati vitában, és a kormánynak nem volt lehetősége valamilyen, általunk természetesen érthető okok miatt, ezt a korábbi javaslatot előterjeszteni.

Nekünk, parlamenti képviselőknek, úgy érzem, mégis az a dolgunk, hogy nézzük meg, hol nyílik lehetőség visszatérni az eredeti javaslathoz, hol nyílik lehetőség javítani ezen a törvénytervezeten. A gyerekgondozási segély esetében erről szeretnék beszélni elsősorban az érintett kör évente mintegy 100 ezer emberre terjed ki. Jelenleg 300 ezer olyan ember nő és férfi van, aki egy-hároméves korú gyerekét neveli. Természetesen ez azt is jelenti, hogy évente 100 ezerrel változik, gyarapodik és csökken ez a kör. Nagyon sok ember számára fontos, hogy a gyerekgondozási segélynek a szabályai hogyan alakulnak.

Nem kívánok újabb érveket fecsérelni arra, hogy miért nem szívemhez közelálló a jövedelemhatárhoz kötött gyerekgondozási segély. Ezt számos vitában elmondhattam, és az álláspontom az elmúlt hetekben sem változott. Hozzá kell tennem, hogy mint átmeneti megoldást, mint kényszerűséget jó szabályok mellett természetesen elfogadom, és számos tekintetben indokoltnak tarthatok egy ilyen típusú lépést.

Fontos lenne azonban, hogy a jelenlegi szabályok esetében ne legyen például a jövedelemhatár lépcső nélküli. Ha az az alapelvünk, hogy hasonlítania kell a jövedelemhatárnak a családi pótlék esetében kialakított jövedelemhatárhoz, akkor azt hiszem, nehezen fogadható az el, hogy egy 10 forintos túllépése a jövedelemhatárnak egy majdnem 10 ezer forintos ellátástól fosztja meg a családot. Nekem tehát nagyon határozottan az a véleményem, hogy ezt a jövedelemhatárt akármilyen szerény összegben is, de lépcsőzetessé kell tennünk, hiszen ez akkor a családok számára elfogadhatóbb lesz, és nem érzem, hogy jelentős többletköltséget jelentene a családi pótlék esetében. Hiszen itt arra gondolok, hogy valószínűleg ebben az esetben nem a teljes összegű gyest kellene adni, hanem azt mondanánk, hogy a gyes fele vagy harminc százaléka jár. Tehát ugyanúgy, mint a családi pótléknál: esetleg két összegű ellátás volna.

Nem tudom elfogadni és itt nagyon határozott az álláspontom , hogy a törvény nem fogadja el szolgálati időnek a gyerekgondozási segély időtartamát, csak azoknak az esetében, ahol terhességi-gyermekágyi segélyre is jogosult az anya vagy az apa, és ahol megelőző szolgálati idő van. Nem tudom elfogadni azért, mert ezt az ellátást adóból finanszírozzuk. Nincs tehát köze a szolgálati időhöz. Éppen az volt a célunk, hogy egy rászorult, rossz élethelyzetben levő családra, anyára terjesszük ki ezt az ellátást, mégpedig olyanra, akinek a mai foglalkoztatási viszonyok mellett nincs lehetősége a gyerek születése előtt elhelyezkedni.

(10.10)

A többség nem saját hibájából nem vállal munkát, hanem mert erre nincs esélye. Ha egyszer a gyermeknevelési támogatásnál mint teljesen hasonló formánál elismerjük a gyermeknevelést szolgálati időre jogosító hasznos tevékenységnek, akkor számomra felfoghatatlan, hogy a gyermekgondozási segély esetében ezt miért nem adjuk meg az anyáknak. Ugyanarról a gyermekről, ugyanarról a szülőről van szó. A gyermeknevelés egy-három év közötti időszaka tehát az én megítélésem szerint nem kevésbé fontos, mint a gyermeknevelés három-hat év közötti időszaka.

Különösen ellentmondásosnak tartom azt, ha valaki elég tájékozott s akkor tekintsék ezt a következő két mondatot tájékoztatásnak , és nem rendelkezett munkaviszonnyal, de falból létesít egy munkaviszonyt a szülés előtti két hétre, s nem jogosult, mondjuk, gyesre a család jövedelmi helyzete miatt, és terhességi-gyermekágyi segélyre sem, mert nem elég hosszú ez a munkaviszony, őt a munkáltató a törvény szabályai szerint fizetés nélküli szabadságra bocsátja, és a munkatörvénykönyv szerint mint fizetés nélküli szabadságon levő, szolgálati időt szerez.

Nem látok tehát igazán komoly összefüggést a gyermekgondozási segély szolgálati időre vonatkozó szabályai között, sokkal inkább ellentmondásokat látok, ezért képviselőtársaim nevében el kell mondanom, hogy ezt a passzusát mindenféleképpen módosítani fogjuk, már csak azért is, mert megnéztük az európai gyakorlatot: abban a tizenkét európai országban, amelyikben a gyermeknevelést elismerik mint hasznos tevékenységet tehát valamilyen, akár alacsony, rövid idejű támogatás is létezik , mindenhol beszámít a szolgálati időbe. Én tehát azt gondolom, hogy itt indokolt egy korrekció.

Fontos az, hogy a gyes méltányossági szabályai egy ponton változzanak. A törvény azt javasolja, hogy akkor lehet fél évvel meghosszabbítani az egyébként bármilyen okból megszűnő gyest, ha a gyermek két és fél éves. Nekem az a véleményem, hogy lehessen mindig meghosszabbítani, amikor a gyes megszűnik, hiszen sokkal fontosabb annak az anyának a gyesét meghosszabbítani, akinek a gyesre való jogosultsága egyéves korban szűnik meg. Hiszen sokkal fontosabb, hogy egy egyéves korú gyermek mellett otthon maradhasson a szülő, mint a két és fél éves gyermek mellett bár azt is nagyon fontosnak tartom, hiszen az anyához való kötődés, a családon belüli nevelés szempontjából ez mindenféleképpen korrigálandó lenne. Azt hiszem, itt sem elsősorban anyagi természetű kihatásokkal járna ez a korrekció. Javaslom a kormánynak és javaslom képviselőtársaimnak, hogy ezt is mérlegeljük.

Fontosnak tartanám azt, hogy az adminisztratív szabályok közérthetőek legyenek. Arról szól a törvény, hogy azonosak a végrehajtás, az elbírálás szabályai a családi pótlékkal. De ebből nem derül ki az, ha az anyának megszűnik a terhességi-gyermekágyi segélye, és ha igényelné a gyermekgondozási segélyt, de pont a megszűnő terhességi-gyermekágyi segély miatt az egyévi előzetes jövedelem meghaladja azt az összeghatárt, amely alapján igényelhető, akkor ő tulajdonképpen azt gondolja, nem kaphatja meg ezt az ellátást. Holott a családi pótlékról szóló törvény azt mondja, ha egy olyan ellátás, egy olyan bevétel szűnik meg, amelyik előreláthatóan hat hónapon belül nem áll vissza és a terhességi-gyermekágyi segélyről tudjuk, hogy nem áll vissza , akkor tulajdonképpen ebben az esetben erre a megszűnésre való hivatkozással mégis lehet igényelni a gyermekgondozási segélyt.

Én tehát azt gondolom, hogy vagy a végrehajtási utasítások kidolgozásakor, vagy a törvényről szóló tájékoztatásban hiszen ez a szabály benne van a törvényben nagyon pontosan el kellene mondani a közvéleménynek ezt a lehetőséget is.

Úgy látom, hogy a szociális jövedelem és a munkavállalás lehetőségének a szabályai, bár nem ebben a törvényben vannak karakterisztikusan, mégis ellentmondanak egymásnak. Tudni kell, hogy a gyermekgondozási segély mellett lehet négyórányi munkát vállalni. Ha azonban a gyermekgondozási segélyt olyan hozzátartozó veszi igénybe például a nagyanya , akinek szociális ellátása, valamilyen járadéka, nyugdíja van, ami messze nem éri el a négyórás foglalkoztatásból megszerezhető bevételeket, akkor már nem állapítható meg a részére gyermekgondozási segély. A szociális ellátások tekintetében pontosan körül kellene határolni talán azt a jövedelemhatárt, amely mellett nem állapítható meg a szülőnek vagy a közeli hozzátartozónak a gyermekgondozási segély.

Nem tudják az emberek azt sem, vagy nem elég egyértelmű, hogy hosszú ideig egymás mellett fog létezni a régi és az új szabályok szerint megállapított gyermekgondozási segély. Lesz olyan anya, aki a terhességi-gyermekágyi segélyét, a gyerekgondozási díját igénybe vette, és ezért nem tud átváltani majd az új összegű gyesre. Lesz, aki lemondhat a gyermekgondozási díjról pontosabban mindenki lemondhat a gyermekgondozási díjról , és eleve indulhat az új összegű gyessel. Egyénileg kell tehát mérlegelni, mindenkinek számolnia kell, hogy melyik ellátás lesz számára a kedvezőbb.

Ha már a terhességi-gyermekágyi segélynél tartunk, azt kell tudni róla, hogy igen jelentős ellenzéki képviselőtársaim biztos, hogy vitatni is fogják , a táppénz összegével megegyező, 70 százalékra csökkentett összegű lesz a terhességi-gyermekágyi segély. Ez nagyon sok anyát arra fog ösztönözni, hogy bár jogosult a terhességi-gyermekágyi segélyre, de 19 ezer forintos bruttó jövedelem alatt ne terhességi-gyermekágyi segélyt, hanem rögtön a gyermek születése pillanatában gyest kérjen, hiszen a gyes nem adózik, másként számít jövedelemnek, mint ahogy a terhességi-gyermekágyi segély, a terhességi-gyermekágyi segély mellett nem lehet munkát vállalni, míg a gyes mellett jogosult négyórás munkaviszonyt létesíteni. Én tehát úgy gondoltam, hogy ezt is érdemes elmondani a közvéleménynek.

A gyermeknevelési támogatással kapcsolatban mint már említettem az a véleményem, megfontolandó, hogy ebben az esetben ne 1996. április 15-étől indítsuk ezt az ellátást is, hiszen ez nehezen megmagyarázható különbséget tenne azok között, akik most egyébként három gyermekük alapján jogosultak lennének gyermeknevelési támogatásra, de mert a gyermekek nem '96. április 15-e után születtek, ezért tulajdonképpen ezt az ellátást a szülő nem kérheti, és részére ezt nem lehet folyósítani.

Megkímélem képviselőtársaimat attól, hogy az intézményekre vonatkozó szabályok pontosítása és módosítása ügyében ilyen részletesen fejtsem ki az álláspontomat, nagyon röviden szeretném azonban elmondani, hogy a beutalási jogkör módosítása kedvező változás, a zsebpénz, költőpénz vagyonra terhelése igazságos változtatás a törvényben, hiszen ezt mégse az örökösök költsék el, ha már egyszer nem fizettek térítési díjat a hozzátartozó után. A térítési díjalap szélesítése mint mondtam , az évenkénti kétszeri megállapítás viszont egyértelműen díjemelést fog jelenteni.

Szeretném azt is mindannyiunkban tudatosítani bár ezt a szociális bizottságban és munkacsoportban nem kell elmondani , hogy ez a térítésidíj-megállapítási lehetőség nem fog bennünket felmenteni az alól, hogy a szociális intézmények önkormányzati ellátási normatíváit évről évre kell hogy bővítsük, és ez nem helyettesítheti azt.

Sajnos a közgyógyellátásról bár nagyon régóta beszélek mégis picit részletesen kell szólnom, hiszen ez egy rendkívül érzékeny és egy rendkívül kényes probléma. Nekem magamnak a legfőbb érvem és a legfőbb aggodalmam az, hogy egy ilyen jelentős költségvetési és társadalombiztosítási ráfordítás mellett nehogy egy második hto-ügyet kreáljunk magunknak. Ha egyszer az a bár nagyon nehezen megvalósítható cél, hogy ezt a több mint tízmilliárd vagy húszmilliárd forintot majdnem elérő összeget annak az egymillió embernek a gyógyszersegélyezésére fordítsuk, akik Magyarországon a legnehezebb körülmények között élnek és betegek, akkor ezt a célt kellene valahogy igazságos módszerekkel megvalósítani.

Abban sincs vita köztünk azt hiszem, az ellenzéki képviselők között sem , hogy a jelenlegi rendszer módosításra szorul. Különösen most, a gyógyszerellenőrzés bevezetése kapcsán derültek ki, igen jelentős anomáliák, például olyanok, hogy 96 doboz gyógyszert ír fel egy orvos egy betegének. Például az, hogy egy hónapban 312 ezer forint támogatási értékű, és ezt szorozzák meg héttel, tehát 2 millió forint értékű gyógyszert visz ki valaki a gyógyszertárból közgyógyellátási igazolvánnyal.

Meg kell hogy mondjam, még azokban az esetekben is, ahol nincs túlfogyasztás, a szaknyelven politragmáziának nevezett orvosi gyakorlat, bizony tetten érhető. Nem tudok például azokkal a kimutatásokkal mit kezdeni az este gyógyszerek alapján is végigböngésztem , amikor az orvos 26-39-46 féle gyógyszert ír a betegének. Nem hiszem el, hogy el tudja mondani, ezt pontosan hogy kell szedni, nem hiszem el, hogy van fogalma akár a kollégának is a különböző gyógyszerek mellékhatásáról.

(10.20)

Ezért tehát változtatni kell a régi rendszeren, mint azzal sokan egyetértünk. És abban sincs vita, hogy szükség van, sürgős szükség van az ellátotti kör, az érintett kör bővítésére, hiszen hozzá kell nyúlni a gyógyszerárakhoz, a jogosultak körének bővítése nélkül ezt nem kívánja megtenni a kormány, és ez egy nagyon helyes döntés.

Természetesen az alaphelyzet, a kormány álláspontja az volt és ezt sem lehet vitatni , hogy a közgyógyellátás akkor működhet jól, ha az ellenőrzés megfelelő. Arra alapozta indítványát a kormány, hogy a társadalombiztosítás január 1-jétől egy vényellenőrzési rendszert vezetett be, amelyik tulajdonképpen a vény alapján a beteg, a gyógyszer és az orvos azonosítására azonnal alkalmas. Azonban el kell mondanom, hogy ez a vényellenőrzési rendszer nem működik még minden patikában. Magyarországon van ma 300 olyan gyógyszertár, ahol nincs számítógép. A megyei ellenőrzési rendszer ugyan kialakíttatott, de mint olvashatjuk az újságban és a tb-jelentésekben is, az országos rendszer még nem került összekapcsolásra.

Azt is el kell mondani, amit igazából nem értek, hogy a gyógyszertárak 30-35 százaléka nem vállalja a vényfeldolgozást. Ezért tehát törvények, rendeletek, kormányrendeletek módosítására van szükség ahhoz, hogy ha elköltünk húszmilliárd forintot, akkor ne a gyógyszerész magándöntésén múlhasson az, hogy a közgyógyellátást ellenőrizni lehet-e vagy sem. Számomra elképzelhetetlen, hogy közgyógyellátásra jogosító jogot kapjon az a gyógyszerész, aki nem hajlandó az ellenőrzés eszközrendszerét megteremteni.

Éppen azért, mert ez az ellenőrzési rendszer nem működik, és a legjobb és legtisztességesebb törekvések mellett is csak az év második felére alakítható ki minden sürgető eszköz igénybevételével, azt ajánlom, legyünk nagyon óvatosak a mostani szabályok kialakításánál.

Befejezésül elmondanám, hogy én milyen veszélyeket látok és milyen javaslatokat tennék.

Veszélynek látom azt, mint elmondtam már, hogy a bővítést nem követi az ellenőrzés. Nem lesz az ellenőrzés és az igazolványok kiadása tekintetében igazi érdekeltsége az önkormányzatnak, hiszen nem ő fizeti az ellátás díját. Tehát gyakorlatilag hogy releváns igazolást hozott-e az állampolgár a gyógyszerfogyasztásról vagy a vagyoni helyzetéről ennek a vizsgálatáért ugyan felelős, de nem olyan mértékben lesz érdekelt, mint korábban, amikor ezért térítést is kellett fizetni.

Tulajdonképpen nem tagadhatjuk el, és ez a mai törvénytervezetből látszik, hogy kimaradnak a kisnyugdíjasok. Pedig itt róluk nagyon is szó esik, és szerintem a kormány célozza is ezt a kört. De miután a törvény előírásai közül egyik azt mondja, hogy az jogosult erre az alanyi ellátásra, akinek a nyugdíja, vagy az egy főre eső jövedelme nem haladja meg a minimumnyugdíjat, és ennek a minimumnyugdíjnak a tíz százalékát eléri a gyógyszer fogyasztása, és a két feltételnek együtt kell érvényesülnie, ez azt jelenti, hogy ha nem két minimumnyugdíjas él együtt, és ha nem 960 forintot fogyasztanak fejenként, hanem egyikük fogyaszt 1600 vagy 5000 forint értékű gyógyszert, akkor ők már nem fogják megkapni ezt a közgyógyellátási igazolványt.

Nekünk tehát olyan módosító indítványt kell megfogalmazni, ami a kormány szándékával egybeeső véghelyzetet eredményez, tehát ezt korrigálja. Ugyanez a helyzet a sokgyerekes családok tekintetében. Miután a jövedelmeket egy személyre vizsgáljuk, de a gyógyszerfogyasztást nem osztjuk el, az a helyzet, ha egy gyerek fogyaszt 1600 forint értékű gyógyszert, az kap támogatást, de ha a családban két gyerek fogyaszt 800 forint értékű gyógyszert, akkor ez a család a törvény előírásai szerint nem jutna hozzá a közgyógyellátási igazolványhoz.

Meg lehet ezt oldani, ha személyre elosztjuk a család gyógyszerfelhasználását, és azt hiszem, ezen érdemes gondolkodnunk, hiszen ez nem ellentétes a kormány szándékával. A magam részéről én egy olyan közgyógyellátási rendszert tudnék elképzelni de hangsúlyozom: ennek a jelenlegi feltételrendszer nem teljesen felel meg , amelyik egyedi gyógyszerkeretet, a hathónapi, személyre szóló, a gyógyszertár által számítógépesen ellenőrzött mert erre van lehetőségünk , igazolt gyógyszerfogyasztása alapján egyedi gyógyszerkeretet adna minden betegnek, és ezt az egyedi gyógyszerkeretet egy közgyógyellátási könyvecskében folyamatosan felírva hagynák kimeríteni.

Ez a rendszer még mindig nem adna lehetőséget annak megoldására, ha valaki mondjuk kétezer vagy háromezer forint felett fogyaszt rendszeresen gyógyszert, de egyszer egy nagy betegség esetén van egy tízezer forintos gyógyszerköltsége, akkor vele mi legyen. Tehát kell a rendszernek egy kiegészítő, méltányossági, eseti gyógyszersegélyt is lehetővé tevő elemének is lennie.

Én tehát arra buzdítanám valamennyiünket és a kormányt is, hogy ha ezeket a szabályokat akár módosítva is elfogadjuk, azonnal legyen lehetőség a követésre, a teljes körű ellenőrzésre, a szabályok módosítására, működjenek a szankciók. Hiszen ismereteink szerint Magyarországon célszerűtlen gyógyszerfelhasználás vagy kifejezett visszaélés esetén sem vontak vissza sem közgyógyellátási igazolványt, sem a társadalombiztosítás nem szüntettetett meg egyetlen kollégával sem társadalombiztosítási szerződést. Ilyen körülmények között valóban nem lehet azt várni, hogy a társadalombiztosítás és a kormány jelentős gyógyszertámogatása hatékonyan kerüljön felhasználásra, ez pedig nekünk mégis közös felelősségünk.

Köszönöm megtisztelő türelmüket. (Taps.)