Bányász Jánosné (MSZP)
BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR. (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony.Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. számú törvény módosítására, ennek általános vitájára kerül sor. A törvény számát előttem már miniszter úr is, a bizottsági előadók is említették.
Itt ma egy közepes terjedelmű módosítás megvitatásához kezdünk hozzá, amely módosításnak az előkészítése a munkaügyi tárca 1994 óta folyó tevékenységével kötődik össze, hisz ekkor kezdődött a munka törvénykönyvének szükséges és indokolt módosítása, és ezzel összhangban került sor a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényre is, habár időben lényeges eltéréssel, némi csúszással.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosításának indokoltsága részben abból ered, hogy az újjászerveződő érdekegyeztetési folyamat, az alkupozíciók nehezen és lassan alakultak ki, másrészt figyelembe kell venni a munkáltató közhatalmi és tulajdonosi pozíciójából eredeztethető indokolt változásokat, harmadrészt pedig a gyakorlat kínálta, a gyakorlat által kezdeményezett változtatásokat.
A miniszteri expozé a módosításra javasolt kérdéskörnek majdnem minden területét érintette. Elsősorban egy olyat említenék meg ehhez kapcsolódóan és ezt részben kiegészítve , amit konkrétan a gyakorlat tett indokolttá. A gyakorlatban alkalmazott módszerekhez illeszkedve végül is a módosított törvényben lehetőség nyílik a közalkalmazott nevének és beosztásának megismerésére, ami tevékenységével, munkájával összefüggésben eddig is megtörtént. Itt tehát az adatvédelem indokolt változásával, változtatásával találkozhatunk.
Az érdekvédelmi szervezetek, szakszervezetek szempontjából fontos a második módosítási csomag, amit én magamnak fontosként megjegyeztem, ez pedig az érdekegyeztetés folyamatának és fórumainak kiterjesztése, amennyiben ágazati, területi és települési érdekegyeztető fórumok döntésbe emelésére is sor kerülhet. Ez elősegítheti, hogy a társadalom alulról építkezzen, elősegítheti, hogy most már a törvény erejétől megtámogatva, új lendületet vegyen az állampolgári aktivitás, a civil társadalom épülése, és végül eredményeképpen valószínűleg lehetővé válik, hogy a kollektív szerződések ott is megszülethessenek, ahol eddig a szakszervezet gyengesége vagy a szakszervezeti tisztségviselők bátortalansága miatt erre nem kerülhetett sor. Ebben majd az ágazati kollektív szerződések nyújthatnak segítséget, és ennek folyományaként elkülönülhetnek a szakszervezeti és a közalkalmazotti tanácsi jogosítványok.
A közalkalmazottak szempontjából mindenképpen kedvezőnek kell értékelnünk azt, hogy ha megszületik a kollektív szerződés, akkor ez tulajdonképpen kiváltja az ezt korábban helyettesítő közalkalmazotti szabályzatot. Ez látszólag a közalkalmazotti tanácsok jogkörcsökkentése lenne, valójában indokolt érdekegyeztető, érdekvédelmi lépés. A közalkalmazotti tanácsok sem járnak rosszul, hisz ők egy pluszjogosítványt kapnak a módosító javaslat szerint. Megnövekednek jogaik: a jóléti célú pénzeszközök felhasználása tekintetében az eddigi egyetértési joguk együttdöntési joggá változik. Ez megvalósít egy szükségszerű jogharmonizációt is, hisz az üzemi tanácsok eddig is bírtak ezzel a jogosítvánnyal. Vélhetőleg ennek a paragrafusnak az elfogadása felelősségteljesebb tevékenységre ösztönzi a közalkalmazotti tanácsokat, vélhetőleg munkahelyenként felértékeli, megnöveli ezek értékét, és lehetővé teszi, illetve serkenteni fogja, hogy a közalkalmazotti tanácsokba a munkavállalók legkiválóbb képviselői kerülhessenek be, hiszen ahol jogkör van, olyan helyen szívesebben vállalnak tevékenységet a munkavállalók.
Számottevő és terjedelmes része a törvény módosításának a vezető és magasabb vezető beosztású közalkalmazottak helyzetével foglalkozó rész, amely két irányban közelíti meg ezt a témát. Az egyik irány a vezetői megbízások határozatlan vagy határozott időre szolgáló vagy szóló volta, a másik pedig a vezetői megbízások visszavonásának következménye. Ez is elsősorban a munka törvénykönyvével harmonizációban kerül előterjesztésre.
Az első kérdéskör: a megbízás időtartamát tekintve a jogalkotó főszabályként a határozatlan időre szóló vezetői megbízás elvét hangsúlyozza, mert ez felel meg a munkaviszony létesítésével kapcsolatos általános szabályoknak. A gyakorlatban eddig is, a törvény által pedig továbbra is megengedett módon a miniszter dönthet és rendelkezhet a határozott időre szóló magasabb vezetői megbízásokról. Ezt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium most is alkalmazza, a Népjóléti Minisztérium pedig nem követi ezt a módszert.
A közvélemény különösen önkormányzati és közoktatási részről szorgalmazná a határozott idejű, időtartamú vezetői megbízás rendszerének általánossá válását. Mint említettem, a jogalkotó a határozatlant tekinti főszabálynak, és ha belegondolunk, hogy a versenyszférában nincs határozott idejű megkötés vagy korlátozás, akkor a jogalkotói álláspontot ebben a kérdéskörben respektálnunk kell, el kell fogadnunk.
A vezetői megbízások visszavonására egységes eljárást tartalmaz a törvénymódosító javaslat: megszünteti az eddigi eltérő szabályozást határozatlan és határozott idejű vezetői megbízás esetén. Mindkettőnek a megszüntetését indokolási kötelezettséggel tartalmazza, és kiegészíti azzal is, hogyha később bebizonyosodna, hogy a vezetői megbízás visszavonása törvényellenes vagy indokolatlan, akkor dönt a lehetőség szerinti továbbfoglalkoztatásról. Ez a vezető besorolású közalkalmazottak körében számíthat számottevő támogatásra.
Amit tulajdonképpen a vezetői besorolással kapcsolatban említettem, az a munka törvénykönyvében már végrehajtott módosításoknak a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybe való bevezetését is jelenti, és ugyanehhez kapcsolódik a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban fizetendő átlagkereset kérdésköre.
A határozott időre szóló megbízás megszűnte esetén még egy évig vagy ha a határozott időre szóló megbízásból ennél kevesebb van, ennyi időre jár a kereset, és ezzel a közvélemény is egy nagyon komoly törvényi állásfoglalást és igazolást kap arra, hogy következetesen végigvisszük azokat az elhatározásokat, amelyeket a munkaügyi tárca korábban megfogalmazott, mégpedig a menedzserszerződések felülvizsgálatának kérdéskörével kapcsolatban.
(13.00)
Képviselőtársaim bizonyára emlékeznek rá, hogy a menedzserszerződések eredményeképpen kifizetett nagy összegű végkielégítések mekkora és jogosnak mondható felháborodást váltottak ki az országban, és milyen hosszú ideig cikkezett erről a sajtó.
A törvénytervezet módosítása azt célozza, hogy ehhez hasonló probléma a közalkalmazotti területen se fordulhasson elő.
A törvénytervezet részletes vitájában szólni kívánó képviselőtársaim figyelmébe ajánlanám a következő problémát. Most ugyanis ha valakinek határozott idejű munkaszerződése, munkaviszonya megszűnik azonnali hatállyal, akkor az előbb elmondottak értelmében még egy évre szóló bért kaphat, ehhez a bérhez azonban szolgálati idő már nem kapcsolódik. Ennek a kérdéskörnek a rendezése a módosító indítványokra és a parlamenti képviselők termékeny együttgondolkodására vár.
Egy speciális közalkalmazotti csoportot érint a törvénynek egy másik területe, mégpedig az, amikor kollektív szerződés hatályába adja a jogosítványt, hogy ugyanannál a munkáltatónál ismétlődően határozott időre szóló munkaviszony létesítése esetében is lehessen végkielégítést adni. Mint említettem, ezt a kollektív szerződés hatáskörébe utalja. Ez a problémakör a közalkalmazottaknak egy jól körülhatárolható köre, például a színművészek számára jelenti a törvény jelenlegi hatályos intézkedéseinek a bővítését; tehát a számukra jelent kedvezőbb bővítést.
A miniszteri expozé kitért a fegyelmi felelősség intézményrendszerének pontosításával kapcsolatos módosításra, ezért én tekintettel az idő előrehaladott voltára mondanivalómat ebben a körben szűkítem. Csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy a kodifikátor a fegyelmi eljárás lebonyolításánál a nyilvánosságot tekinti főszabálynak és nem a titkosságot, és ebben a témakörben is intenzívebb vita várható a törvény részletes vitája során.
Az előttem szóló bizottsági előadók valamennyien említették, hogy a közalkalmazotti törvény módosításának legnagyobb érdeklődésre számot tartó része a közalkalmazotti bértáblázat, amely eredeti szándéka szerint az A1-re vetítve az előző évi minimálbért alkalmazta volna, viszonylag mechanikusan. A törvény 1992-es elfogadása óta soha nem sikerült ezt az alapvető elvet betartani. Itt elsősorban az ország gazdasági helyzete, a költségvetés kondíciója volt az, ami nem tette lehetővé ennek a bértáblának az alkalmazását. Most ott tartunk, hogy a szorzószám 8500 forint az A1-nél, ez legkevesebb 3 és fél ezer forinttal marad el attól, amit a törvény eredeti szándéka szerint megítélt volna a közalkalmazottaknak, és emiatt igazán komoly probléma már az országban korábban körülbelül 800 ezer, most nagyjából 650 ezerre tehető közalkalmazotti létszám jövedelemviszonyainak a romlása. Azt hiszem, hogy a törvény vitájában és a törvény elfogadásában az egyik legfontosabb cél az lenne, hogy ezen a helyzeten minél rövidebb idő alatt, minél hamarabb segíthessünk.
Mielőtt a bértáblával kapcsolatos kérdésekről beszélnék, szeretném említeni az eredeti törvény F kategóriájával kapcsolatos problémákat, mégpedig az F kategóriába való "lehet" ágon, tehát a munka minőségének elismerésével való bekerülés lehetőségét.
Ez a lehetőség az eredeti törvény megszületésekor sem volt összehangolva az intézményfenntartók gazdasági lehetőségeivel. S mivel eleinte úgy tűnt, hogy a bértáblázat bevezetésének teljes költségeit a központi költségvetés fogja viselni, ezért az önkormányzatok nagyon sok helyen kicsit bátrabban és nagylelkűen nyúltak az F kategóriába való besorolás, illetve ennek a jövedelemnövelő lehetőségéhez.
Amikor 1993 decemberében a közalkalmazotti törvény módosítása szigorúbb feltételeket szabott, s vissza kellett sorolni igen sok F kategóriás közalkalmazottat, akkor mint ez ma már a Házban elhangzott perek sorozata kezdődött, amely perek egyértelműen a közalkalmazottak számára adtak igazat.
Példaként szeretném megemlíteni, hogy a nyíregyházi városi önkormányzat is igen sok pedagógust sorolt be F kategóriába, és az 1994ben megválasztott, akkor fölálló új önkormányzat első feladata az volt, hogy a már megindult és egy-két esetben döntésig jutott pereket valamilyen alkuval zárja le. Ez az önkormányzat számára 280 millió forint hitel felvételét tette kötelezővé, amely hitel és ennek a következményei máig nyomasztják az önkormányzat költségvetését.
A bértáblázat, a módosításban szereplő variáció kedvezően nyúl a tudományos területen, elsősorban a felsőoktatásban foglalkoztatott közalkalmazottak által fölvetett kérdésekhez. Az őket képviselő érdekszervezetek 1992 óta kezdeményezték már a G fizetési osztály bevezetését, és most ebben a bértáblázatban ennek a lehetősége adott lesz.
Elhangzott már ezért nem kívánom megismételni , hogy a fizetésemelésre mikor kerül sor, hogy a fizetésemelés milyen összeggel, hány százalékos emelkedéssel érinti a közalkalmazotti béreket. Azt is tudom, hogy a költségvetési intézmények érdekegyeztető fórumán és a minisztériumban egyidejűleg folynak a munkák egy sokkal kifinomultabb és sokkal használhatóbb bértáblázat kidolgozására, és a magam részéről csak remélni tudom, hogy ennek a megtárgyalására a parlament tevékenységének nem túl távoli terminusában, időszakában sor kerül.
Egy dolgot még el kell mondanom, majdnem befejezésként: a mostani igazán sokat szidott és sokat bírált bértáblázatot az ország gazdaságilag elmaradottabb vidékein élő közalkalmazottak azonban annak idején nagyon nagy örömmel fogadták. Amikor a bevezetésére sor került, akkor egy dunántúli és egy tiszántúli megye pedagógusfizetései között több mint 30 százalékos különbség volt. Ez a most megváltoztatandó mert hogy megváltoztatásra érett mechanikus bértáblázat ezt a hihetetlen és egyébként indokolatlan különbséget a maga idejében megszüntette. Biztos, hogy egy idő után a minőségi munka elismerésének gátjává vált, tehát felülvizsgálata és megváltoztatása szükséges, én azonban úgy gondoltam, hogy elismerőleg is lehet szólni az 1992-ben elfogadott és utána bevezetett, azóta persze változtatásokra érett bértábláról.
Említettem, hogy folynak az új bértábla kidolgozásának munkálatai, egyben a közalkalmazottak jogállásáról szóló új törvény vagy nem lehet egészen pontosan tudni , új közszolgálati törvény előkészítésének a munkálataival. Képviselőként úgy látom, hogy a mostani törvénymódosításban szereplő változtatásoknak amelyeket az élet diktált és szükségessé tett az elfogadása kiváló alapot fog nyújtani akár egy új és tökéletesebb közalkalmazotti törvény, akár egy közszolgálati törvény alapmunkálataihoz. Képviselőként abban bízom, hogy a törvény általános és részletes vitája igen tartalmasan fog zajlani.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps.)