Isépy Tamás (KDNP)
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Várhatóan általános megdöbbenést okozok majd azzal, hogy ebben a viharban utolsó napirend előtti felszólalóként egy jelentős kulturális eseménnyel szeretnék foglalkozni.Elöljáróban egyértelműen szeretném kijelenteni azt is, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt nem a szólamok, hanem az értékek mellett elkötelezett, és álláspontja szerint kulturális felemelkedés nélkül nincs se erkölcsi megújulás, se gazdasági felemelkedés. Valljuk az emberi méltóság tiszteletét, a türelmet, a megértést, és ennek a gondolatiságnak a jegyében tartottuk meg országszerte ünnepi megemlékezéseinket.
Az 1848-as forradalmunkat a reformnemzeték kulturális tevékenysége készítette elő. Az idén az ünnepi megemlékezésekre több oldalról súlyos árnyékok borultak, és kulturális állapotunknak a gazdaságit is alulmúló jelenlegi siralmas helyzetében szinte észrevétlenül nyílt meg a millecentenárium évében a Budapesti Tavaszi Fesztivál, holott annak sikere vagy sikertelensége országos jelentőségű ügy. Ugyanis szerelem, barátság és bármilyen emberi kapcsolat csak egymás megismerésével jöhet létre.
Ugyanígy van ez a népek és nemzetek viszonyában is. Az európai térségben, és főleg itt, a Duna-tájon az évszázadok során annyi félreértés halmozódott fel, hogy az csak egymás kölcsönös megismerésével, egymás tulajdonságainak és értékeinek felfedezésével, az egymásra rácsodálkozással és a közeledés őszinte szándékával oldható. Nyitnunk kell a világ felé, fel kell mutatnunk kulturális értékeinket, fel kell tárnunk gazdag hagyományainkat, bizonyítanunk kell, hogy érdekeltek vagyunk az ezen a tájon lakó népek békés együtt élésében és az egységes Európa megteremtésében.
Erre a nyitásra nyújt kedvező lehetőséget az egész világon divatba jött, hasonló rendezvények sorába már évek óta szervesen beilleszkedő és sok külföldi vendéget vonzó Budapesti Tavaszi Fesztivál.
Az érzékelhető anyagi nehézségek mellett kulturális életünket bizonyos kitapintható közöny és fásultság jellemzi. Ki figyel oda például arra, hogy az a mindössze egy hónapig tartó rendezvény térben és időben a művészetek hídjait akarja felépíteni és a hidakat felmutatva egyrészt régiónk közös kulturális örökségére, másrészt a földrajzi távolságokat is legyőző kulturális kölcsönhatásokra próbálja a figyelmünket ráirányítani.
Ki tud még az itt tudók közül is arról, hogy a fesztiválon a Budapesti Filharmóniai Társaság, a Magyar Állami Hangversenyzenekar mellett majdnem minden sikeres zenekarunk fellép, hogy a Schola Hungarica együttes gregorián dalokat, a Franciaországból érkezett Les Demoiselles de Saint-Cyr francia barokk szerzők nagyheti kórusműveit énekli, hogy Bartók, Kodály és Liszt mellett helyet kapnak Smetana, Dvoák, Enescu és Jenaček művei, hogy népzenei és néptáncprogramok, kiállítások, táncműsorok és színházi előadások színesítik a rendezvényt?
(15.50)
A felszólalással fogadatlan prókátorként nem kívántam reklámtevékenységet felvállalni, csak innen, az ország házából szerettem volna hangot adni annak, hogy figyeljünk egy kicsit jobban oda, adjunk méltó rangot az eseménynek, mert a jövőnk szempontjából nem lehet közömbös számunkra, hogy értékeink felmutatásával fel tudjuk-e építeni a művészetek hídjait, és a hidakon át közelebb tudjuk-e hozni egymáshoz a népeket és a nemzeteket. (Taps.)