Bogárdi Zoltán (MDF)

1996. március 17.

BOGÁRDI ZOLTÁN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hatodiknak hozzászólni, akármilyen jelentős törvényhez is, elég nehéz dolog, mert minden olyan megjegyzés, vélemény, ami fontos lehet a törvényalkotás folyamatában, a módosító indítványokat illetően, illetve a kritikával kapcsolatosan, már elhangzott. Itt az ember csak ráerősíteni tud vagy "még jobban", illetve "legjobban" jelzőkkel tudná illetni mondandóját. Én ezt el kívánom kerülni ebből adódóan nyilván rövidebb lesz a hozzászólás , és nem is annyira a jelen lévő képviselők, hanem esetleg a közvetítést hallgatók meggyőzése érdekében szeretnék néhány olyan dolgot elmondani, ami meggyőzheti őket arról, hogy csak az ő közreműködésükkel, mégpedig hatékony közreműködésükkel lehet Magyarországon igazán hatásos a természetvédelem.Egy kritikai megjegyzést azért mindenképpen el kell mondanom elöljáróban, azt, hogy egy ilyen komoly törvényre sokkal több felkészülési időt kell hagyni a parlamenti képviselőknek. Nem lehet egy hét alatt, szakértőkkel konzultálva, olyan véleményeket szerezni, amelyek aztán tényleg javítják a törvényt; így bele-bele lehet nyúlni a törvénybe, de remélem, a későbbiekben erre lesz idő.

Mindamellett örömömnek kell hangot adnom, mert a természetvédelmi törvény a környezetvédelmi törvényben beígért törvénysorba tartozik és immár itt van a Ház előtt. Remélem, ezt a törvényt egy egész sor olyan törvény követi, amelyek a hazai természetvédelmi, környezeti állapotunkat egyértelműen javítani fogják.

1994 tavaszán elkészült a nemzeti környezet- és természetpolitikai koncepció, ebből szeretnék egy mondatot idézni, mert fontosnak tartom.

"Napjaink emberének, miközben a világűrbe kilépve sikerrel tágította ki a megismerhető világ határait, fel kellett ismernie, hogy mint biológiai lény, egy véges rendszer, a bioszféra része."

Ennek alapján tárgyalja a tervezet a természetvédelmet, és azt hiszem, más alapon nem is lehet a természetvédelemhez közelíteni.

Azért mondom ezt és azért idéztem ezt a mondatot, mert ma ez evidenciának tűnik, de azt mindannyian tudjuk, hogy ez nem volt mindig így. Emlékezzünk csak azokra a szólamokra nem is olyan régen , amikor a természet legyőzéséről beszéltek és a természet fölötti győzelmek diadalmámorában úsztak. Aztán kiderült a későbbiekben, hogy miben úsztunk, de a hír ez volt. Ma már remélem, e Házban legalábbis nincs olyan ember, aki úgy gondolja, hogy nekünk a természetet le kellene győzni, mert az imént idézettekből kiderül, hogy magunkat kellene ez esetben legyőzni, magát az ember pedig nem szívesen győzi le úgy, hogy ne élje túl a csatát.

Azért voltak itt sajnos azt kell mondanom valóban győztes csaták, a háborút ugyan hál'istennek nem sikerült megnyerni a természet ellen, de némely csatát azért csak-csak megnyertünk. Gondoljunk itt a Hanság, a Kis-Balaton lecsapolására, az Ipoly szabályozására, a Duna elterelésére és egyebekre, amelyek ma már látjuk rendkívül költségesen, rendkívül sok energiával hozhatók csak helyre, ha egyáltalán helyrehozhatók.

Sajnos, szűkebb szakterületem, a mezőgazdaság is elég sok ilyen úgymond nyert csatával kérkedhet, például a már említett vizes élőhelyek lecsapolása, megszüntetése, kiserdők, erdősávok eltüntetése, ésszerűtlen és szükségtelen meliorációk stb. Nem beszélve arról, hogy a "Statisztikai Hivatalnak kiszórt" műtrágya és növényvédőszer mennyisége a természetet ugyancsak oly mértékben pusztította, ami, ha a természet nem lenne ennyire regenerálódóképes, akkor akár végzetes is lehetett volna. De hál'istennek a természet nagyon élni akar és ezeket a csapásokat átvészeli.

Itt szintén egy örömhírt kell jelentenem, amit a jelenlévők természetesen mindannyian tudnak, hogy környezetünk állapota e hazában ebből adódóan a természet állapota is messze jobb, mint a nálunk úgymond fejlettebb országoké. Ez nem azt jelenti, hogy most már nyugodtan pusztíthatjuk, mert van még mit pusztítani, hanem azt jelenti, hogy a késleltetett fejlődésnek hál'istennek ilyen hatása volt. Ebből adódóan tényleg olyan értékek vannak a kezünkben, aminek a megóvása, megvédése mindenképpen össznépi, nemzeti érdek, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A Kárpát-medence három éghajlati hatás érintkezési pontján helyezkedik el: az alpesi, a kontinentális és a mediterrán hatások is érvényesülnek a szűkebb értelemben vett Magyarország és a tágabb értelemben vett Kárpát-medence területén. Ebből adódóan rendkívül nagy fajgazdagság található itt; ez nem mindenhol van így. Rendkívül nagy a fajgazdagság, csak néhány számot hadd mondjak: 42 ezer állatfajt tartanak nyilván, 3 ezer növényfajt, 3 ezer barlangot ki hitte volna , és ezek olyan értékek, amelyeket azokban az országokban, ahol ez nincs meg, szinte megfizethetetlennek tartanak.

Természetesen mi úgy vagyunk vele, hogy mivel van, természetes, ebből adódóan nem tartjuk olyan nagy értéknek, de azt kell mondanom, hogy fel kell hívnunk mindenkinek a figyelmét és tulajdonképpen nemcsak nekünk, parlamenti képviselőknek, hanem tanároknak, diákoknak, bárkinek, aki valaha is foglalkozott a természettel, fel kell hívnia a saját környezetének figyelmét , hogy maga a természet milyen érték, és hogy a természet egy egységes szerkezet, az abból kihulló, kipusztuló fajok mindig azt jelzik, hogy előbb-utóbb az ember következik, tehát mintegy vészjelzés is egy időben.

(18.50)

Maga a törvény már előttem szólt képviselőtársaim által méltatva, illetve kritizálva részemről csak egész rövid néhány megjegyzést igényel. Természetesen a Magyar Demokrata Fórum megteszi azokat a módosító indítványokat, amelyekről azt tartjuk, hogy jobbá teszik a törvényt, és ezzel javítani kívánjuk. Nem utoljára, de most is örömömnek adok hangot, hogy ez a törvény a parlament elé került.

Egy dolog van, amivel azonban részletesen kell foglalkoznunk: ez a szankcionálás. Megjelent a törvényben, hogy a természetvédelmi őrszolgálat is szükséges ahhoz, hogy a természet védelme hatékony legyen. Viszont, sajnos, az is megjelent, hogy majd egy következő törvényben szabályozza a parlament ennek a bizonyos őrszolgálatnak a működését. Azt kell mondanom, hogy főleg most, amikor előttünk van az erdőtörvény, a Ház előtt van a vadászati és a vadgazdálkodásról szóló törvény is, ez a bizonyos, sokszor emlegetett csősztörvény, vadvédelmi törvény, mezőőri törvény, tehát a fegyveres szolgálatok működését szabályozó törvény égetően szükségessé vált. Nem lehet, egyszerűen képtelenség a természet védelmét egy ilyen laza szankcionálás mellett biztosítani.

Gondoljanak csak bele! A fajok védelme érdekében nem említem a fajokat, de vannak fajegyedek, amelyek több százezer, esetleg millió forintos értéket képviselnek, és nem elvi értékről van szó, hanem piaci, mégpedig feketepiaci értékről. Ezek ellen az emberek ellen, akik ezeket el akarják tulajdonítani, és értékesíteni akarják, nem lehet távcsővel védekezni. Nem lehet egyszerűen odaállítani embereket, hogy nézzék, hogy az a bizonyos ...-fészek rejti-e még azokat a fiókákat, amiket valakik el akarnak lopni, hanem ott igenis jogilag szabályozott, jogilag határozottan körülírt tevékenységi körrel rendelkező fegyveres őrökre van szükség, akik adott esetben ezt a bizonyos fegyvert használják.

Nem szabad ettől megriadni, kérem! Ha valahol lehet fegyvert használni, ahol értéket elvihetnek, akkor a természetnél ezt a fegyverhasználatot igenis, egyértelműen ki kell mondani: erre szükség van. Enélkül a természet nem lesz megóvható, ugyanis szép szóval és az előbb említett távcsővel bizonyos emberek nem meggyőzhetők. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)