Kelemen András (MDF)
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! A január 11-ei Magyar Nemzetben rövid összefoglaló jelent meg arról, hogy előző napon ön fogadta az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésével megbízott bírákat. Megtudható a híradásból, hogy mivel nem foglalkoztak. Nem foglalkoztak a vonatkozó parlamenti vita kérdéseivel és az érintett bírák munkajogi helyzetéből fakadó ismert kérdésekkel sem. Tudvalevő, hogy az Alkotmánybíróság jogszerűnek tartja azt, hogy e bírák minden nyilvántartásba betekinthessenek, és az is tudott dolog, hogy ők e jogukkal előzőleg élni kívántak. A híradásból annyi derül ki, hogy a belügyminiszter a testülettel való együttműködést jónak, zökkenőmentesnek ítéli meg, de arra semmi sem utalt, hogy ez mit jelent a tények nyelvén, vagy hogy ez lenne a bírák véleménye is. Miért mondom ezt így? Ugyanis a korábbiakban többször kaptunk olyan hírt, hogy az átvilágító bírák hiába fordulnak az átvilágításhoz szükséges okmányokért az intézményekhez, olyan hír is volt például, hogy nem kaptak lehetőséget a BM archívumába betekinteni. Ehelyett és idézek egy február 8-ai cikket "a kiválasztott dokumentumok a miniszter asztalára kerültek és ennek alapján írásos feljegyzést készített, kire nézve van terhelő adat".
Könnyen belátható, hogy a nem ritkán ellentmondó tartalmú okmányok esetében viszont az eredetiek közvetlen tanulmányozása szükséges. Ilyen előzmények után joggal érdekelheti a közvéleményt, hogy belügyminiszter úr álláspontja hogyan alakult a kérdésben, és hogy a jó együttműködés alapja nem az-e véletlenül, hogy az ügynökbírák valójában lemondtak a lelkiismeretes munkavégzés igényéről.
És hogy adjak egy magas labdát a miniszter úrnak, hadd említsem meg azt, hogy kooperáció és kollaboráció hasonló tartalmú szó, de azért csengésében óriási különbség van. Kérem válaszát. (Taps az MDF padsoraiból.)