Horváth Vilmos (SZDSZ)
HORVÁTH VILMOS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szólhatnék ehhez a törvényjavaslathoz, illetve országgyűlési határozathoz úgy is, mint a külügyi bizottság tagja vagy mint az emberi jogi bizottság tagja, azonban mégis úgy szólok ehhez, mint ennek a megállapodásnak az egyik érintettje, annak a Magyarországon élő 90 ezer horvátnak az egyike, akit valójában érint ez az egyezmény.Azért is kértem szót, mert magát ezt az egyezményt egy rendkívül jelentős és fontos egyezménynek tartom, több ok miatt is. Lássuk csak röviden, hogy mik ezek az okok!
Az egyik legfontosabb ok az, hogy az 1201-es ajánlás, az ENSZ, az EBEÉ és az Európa tanácsi dokumentumokban foglaltakat megpróbálja ez az egyezmény magáévá tenni és nemcsak megpróbálja, hanem magáévá is teszi , sőt jó néhány ponton meg is haladja azokat, ezáltal a kisebbségek számára biztosítja az identitás megőrzéséhez szükséges feltételeket. Magyarországon mindezt mint köztudott a kisebbségi önkormányzati modellben, Horvátországban pedig egy kulturális autonómiában mint szervezeti formában próbálják megvalósítani.
A második ok, ami miatt jelentős és fontos ez az egyezmény és nemcsak számunkra, hanem Horvátország számára is , hogy Horvátország számára jószerivel mi vagyunk az egyetlen olyan szomszédos ország, amellyel nincsen semmiféle problémája, amellyel összeköt bennünket egy történelmi összetartozás utalok itt akár Zrínyi Miklósra vagy Frangepánra, akik éppúgy voltak magyarok, mint horvátok.
Magyarországon mint már a bevezetőmben említettem 90 ezer horvát él, akiknek nagy részéről az mondható el és én is ilyennek vallom magam , hogy kettős kötődésű; azt szoktuk mondani, hogy mi nem félig magyarok és félig horvátok vagyunk, hanem teljes egészében magyarok és teljes egészében horvátok.
Ez az egyezmény lehetővé teszi ennek a kettős identitásnak a vallását, és lehetővé teszi azt, hogy a kisebbségi lét tulajdonképpen az élet minden területén kiteljesüljön.
Különösen fontosnak tartom ennek az egyezménynek a 2. cikkelyét, amely részletesen és hosszasan foglalkozik az iskola- és az oktatásüggyel, a kultúrával. Itt jegyzem meg, hogy az egyezményben foglaltaknak eleget téve, még az idei esztendőben a magyar kormány pozitív hozzáállása folytán az Örs vezér terén átadásra kerül egy modern, minden igényt kielégítő horvát általános iskola és gimnázium. Csak remélni tudjuk, hogy Zágrábban, Eszéken, illetve azokon a helyeken, ahol a horvátországi magyarságnak szüksége van ilyen jellegű iskolákra, ezek az intézmények ott is minél hamarabb létrejönnek és megvalósulnak. Bár azt valamennyien tudjuk, hogy Horvátország háború után van, tehát anyagi javak híján is, de mindenesetre azok a jelek, amelyeket eddig tapasztaltunk Horvátország hozzáállásában a magyar kisebbséget illetően, mindenféleképpen biztatóak.
Nagyon fontos dolog még ami az egyezményben benne van a nyelvhasználat joga és lehetősége. Azt hiszem, mindig, amikor kisebbségi dolgokról beszélünk, akkor az iskolaügy mellett talán ez az egyik legfontosabb kulcskérdés. Ez az egyezmény tartalmazza azt, hogy a regionális nyelvek chartájában foglaltakat megpróbálja felvállalni. Mint köztudott már a múltkor, a szlovén egyezmény kapcsán is elmondtam , Magyarország aláírta a kisebbségi nyelvek chartáját. Államtitkár úrtól most ismételten csak azt kérem, hogy a horvát fél felé jelezzék: ők is minél előbb írják alá ezt a regionális chartát, hogy Magyarországon és minden országban, amely eddig aláírta, életbe léphessen.
Ugyanebben az 5. cikkelyben, ahol a nyelvhasználatról van szó, nos, szó van arról is, hogy a tévéadásokat támogatni kell, mármint az anyaországi rádió és tévé műsorainak a foghatóságát. Azt hiszem, hogy ezen a téren lehetne tenni, persze, tudom, hogy ez nem a kormány kompetenciája, hanem a közszolgálati televízióé. Bízom benne, hogy a közszolgálati televízióban legalábbis ami a kisebbségi műsorukat illeti, és itt nemcsak a horvátokra gondolok, hanem a többi kisebbségre is valamiféle elmozdulás lesz, mert a jelenlegi helyzet őszintén szólva tarthatatlan.
A hatodik fontos dolog és nem kevésbé fontos, mint a többi a gazdasági együttműködés. Erre nem térek ki, mert azt hiszem, ez nem elsősorban kisebbség-specifikus, viszont ide, a gazdasági együttműködéshez tartozhat az új határátkelők létesítése ahogy tudom, ebben az ügyben a két minisztérium között folyamatos tárgyalások vannak , ide tartozhat a Rijekától kiinduló autópálya ügye, de ezekről már más törvények kapcsán hallottunk, nem akarom ezzel különösebben húzni az időt.
Végezetül, összefoglalva: én is azt javaslom képviselőtársaimnak, mint a másik két bizottság, hogy egyhangú szavazatunkkal támogassuk ennek az egyezménynek a megerősítését. Ez ugyanis egyrészt példamutató lehet más relációkban is a bilaterális kapcsolatokat és a szerződéskötéseket illetően, másrészt meghaladja a nemzetközi normákat a kisebbségek érdekében és nem a reciprocitás elvén alapszik. A harmadik pedig ami talán a legfontosabb , hogy az aktív kisebbségvédelem elvére épül, ami garantálja a magyarok és a horvátok közötti megértést és az egyéni boldogulás lehetőségét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)