Béki Gabriella (SZDSZ)
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott már a múlt heti általános vitában az egyes szociális ellátások törvénymódosításával kapcsolatban. Én csak azt ígérhetem ezen a késő esti órán, hogy kellőképpen, illendően tömör lesz a hozzászólásom, de néhány kérdést szeretnék az általános vitában szóba hozni.Az egyik ilyen kérdés, amiről nagyon sokat vitatkoztunk már a tavalyi évben is és a múlt héten is, a jövedelemkorlát kérdése. Hiszen ismeretes, hogy a családi pótlékhoz hasonlóan más családtámogató eszközöket, mint a gyest a gyermekgondozási segélyt és a gyetet a gyermeknevelési támogatást is ugyanahhoz a jövedelemkorláthoz kívánja kötni a törvény.
Elmondtuk a tavalyi év során, és a múlt héten is elmondtuk, hogy mi, kormánypárti képviselők sem szeretjük igazán a jövedelemkorlátos megoldást. A jövedelemkorlát természetesen mérési problémákat vet fel.
Engedjék meg, hogy idézzem annak a tanítómesteremnek a szállóigévé vált mondását, akitől jó másfél évtizeddel ezelőtt szociológiát tanultam; ő azt mondta tekintettel arra, hogy társadalmi rétegeket nagyon nehéz mérni -: ha milliméter pontossággal nem tudunk valamilyen társadalmi jelenséget, valamilyen dimenziót mérni, ez még nem ok arra, hogy a méterrudat is félretegyük, és akkor méterrúddal ne próbáljunk meg mérni.
Ez a helyzet a jövedelemmel is. Egészen biztosan tudjuk, hogy milliméter pontossággal a jövedelmeket a mi viszonyaink között nem tudjuk mérni. De ez nem ok arra, hogy a jövedelmet, mint nagyon fontos mérési eszközt, kihajítsuk az ablakon. Kétféle értelemben is torzulhat az, amit mérünk. Előfordulhat, hogy kevesebbet mérünk ott, ahol több van; és fordítva: elvileg előfordulhat, hogy többet mérünk ott, ahol kevesebb van.
Mi a helyzet a jogosultság megítélésével kapcsolatban? Előfordulhat-e mind a két irányú torzulás? Az elsőre azt mondhatjuk, hogy igen, nagyon valószínű, hogy van egy bizonyos hibaszázalék abban, hogy lesznek jövedelem-eltitkolások, vagyis alacsonyabb jövedelmet fognak bevallani néhányan, és ilyen módon hozzájutnak ellátásokhoz. Ez egészen biztosan tartalmaz egy bizonyos hibaszázalékot abban a rendszerben, amit most bevezetni kívánunk. Ugyanakkor nagyon határozottan azt gondolom, hogy a másik irányú torzulás nem fordulhat elő, tehát magasabb jövedelmet senki nem fog bevallani, hogy elessen a támogatástól.
Felvetődött ellenzéki képviselőink véleményében az a gondolat, hogy adminisztratív nehézségek miatt nem fogják sokan megkapni az ellátást, akik pedig nagyon is rászorulnak az ellátásra. Azt gondolom, hogy ebben a felvetésben a tartalom és a technikai kivitelezés kérdése keveredik össze. Ellenzéki képviselőtársaim Pusztai Erzsébet is elismerik, hogy tartalmilag ez egy jó koncepció, egy jó közelítés arra, hogy a rászorultabb rétegeket megtaláljuk.
(19.50)
Az a problémájuk, hogy technikai kivitelezési nehézségek miatt, az utánajárás nehézségei miatt, a hivatal hercehurcái miatt fognak többen lecsúszni az ellátásról. Ezzel kapcsolatban két olyan példára szeretném emlékeztetni elsősorban az ellenzéki képviselőtársaimat, akik számára a példák bizonyítani tudják, hogy ez a félelem nem feltétlenül indokolt.
Az egyik példa, ami eszembe jutott, az az egyszeri családipótlék-támogatás igénylése, amire néhány évvel ezelőtt sor került, még az előző ciklusban, ahol az a meglepetés érte az akkori kormánypárti képviselőket, hogy ahol hasonlóképpen jövedelemkorláthoz kötött jogosultságot kellett bejelenteni a családi pótlékra jogosultaknak, illetve azoknak, akik családipótlék-kiegészítéshez akartak jutni, több mint 90 százalékos arányban adták be igényüket. Legyőzték ezeket a bizonyos utánajárási nehézségeket, legyőzték a hivatali hercehurcát, pedig néhány ezer forintról volt szó, egy egyszeri rendkívüli támogatásról.
Azt gondolom, hogy igenis, a hivatalok útvesztőin el lehet boldogulni, ezeken a nehézségeken túl lehet jutni, különösen akkor, ha egy olyan rendszeres jövedelemkiegészítésről, támogatásról van szó, ami hosszú időre szól a családoknak, és a rosszabb helyzetű, nehéz körülmények között élő családoknál valóban tetemesebb jövedelmet jelent.
A másik példa, ami eszembe jutott, tulajdonképpen már Szigeti képviselőtársam által fel lett idézve a múlt héten: az előző kormány vezette be a gyermeknevelési támogatás intézményét, ami szintén jövedelemkorláthoz kapcsolt ellátás az első pillanattól kezdve, és senkinek nem jutott eszébe azt kifogásolni, hogy esetleg a jövedelemkorlát és az igénylési nehézségek miatt sokan elesnek majd az ellátástól.
A másik probléma, amiről szeretnék szólni, az a szolgálati idő kérdése, szintén a családtámogatással kapcsolatban. Tudjuk jól, hogy a gyes szolgálati időnek számít, ez természetes volt számunkra, hiszen megelőző biztosítási viszonyhoz kötött volt a jogosultság is; és szolgálati időnek számít a gyet is, hiszen itt is jogosultsági feltételként szerepel a megelőző munkaviszony.
Nekem az az érzésem, hogy az előterjesztő logikája megbicsaklik, amikor a szolgálati időről gondolkodik, mégpedig azért, mert egyfelől a jogosultsági feltételeknél törli, törölni szándékozik a biztosítási viszonyt, másfelől viszont a szolgálati idő elismerésénél visszacsempészi a biztosítási viszonyt és azt mondja, hogy csak azoknak jelent szolgálati időt a gyes, akik megelőzően munkaviszonyban voltak. Ezzel azt a felemás helyzetet idézi elő, hogy nem egyformán kezeli azokat a gyermeket nevelő anyákat, akik jogosultak a járandóságra.
Azt gondolom, hogy jó lenne egy-egy ilyen törvénymódosítás idején megpróbálni egy kicsit letisztítani, koherensebbé, logikusabbá tenni az elvi hozzáállásunkat ezekhez a kérdésekhez. Azt hiszem, hogy jó megoldás lenne, ha kijelentenénk, hogy mindenki számára, aki gyesre jogosult, szolgálati időt jelent ez az időszak. Az is jó megoldás lenne, ha kijelentenénk, hogy mindenki számára járulékfizetési kötelezettséggel jár ez az időszak. Azt hiszem, hogy csak az a rossz megoldás, ahol ezek a szempontok keverednek, ahol tehát egyik anyának szolgálati időnek tekintem ezt az időszakot, a másik anyának nem tekintem; az egyik anyát abba a helyzetbe kényszerítem, hogy járulékot fizessen utána, a másik anyát nem kényszerítem ilyen helyzetbe.
Azt hiszem, hogy sajnálatos módon egy kicsit el van ügyetlenkedve ez a módosítás, mégpedig azért, mert hetek óta elég hangosan be lett ígérve, hogy az öregségi nyugdíj minimumának megfelelő összeg lesz az a támogatás, ami ilyenforma ellátásként jár. Ezután nehéz azt mondani, hogy akkor most vegyünk le ebből 6 százalékot, ami a járulék összege lehetne.
Nagyon hosszan gondolkodtunk azon, hogy mi a logikája annak, hogy az öregségi nyugdíjminimumhoz kötjük ezt az ellátást, illetve valamennyi ellátást, ami itt a szociális támogatások kapcsán szóba jön. Azt hiszem, újra meg kellene vizsgálni, hogy valóban indokolt-e minden egyes szociális ellátást az öregségi nyugdíjminimumhoz kötni. Én hajlanék rá, hogy kezeljük ezt a kérdést rugalmasabban és mondjuk azt, hogy vannak olyan ellátások, ahol ez az összekapcsolás nagyon is indokolt. Ilyennek tekinteném például a közgyógyellátást, ami tudvalevőleg nagyobb százalékban inkább az időseket érinti; de a gyermektámogatási ellátásoknál, a gyesnél, a gyetnél felvetném azt a gondolatot, hogy találjunk más viszonyítási alapot és ne pont az öregségi nyugdíjminimumot.
Azt gondolom, hogy ezt a kérdést alaposabban meg kellene vitatnunk és esetleg egy másfajta logikára átterelni ezeket az ellátásokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szívesen foglalkoznék azokkal az állításokkal, azokkal a kijelentésekkel most, az általános vita keretében, amit a múlt héten ellenzéki képviselőtársaimtól hallottam. Szerettem volna reagálni a Szilágyiné Császár Terézia által megfogalmazott aggodalmakra; szerettem volna cáfolni Rott Nándor állításait, aki antiszociális gondolkodásnak minősítette ezt a törvénytervezetet; és szerettem volna vitába szállni Selmeczi Gabriella kijelentéseivel is, aki "a gyermekes családok még mindig a költségvetési elvonás első számú célpontjai" című szlogennel fejezte be a beszédét.
Azt hiszem, képviselőtársaim, hogy egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy nem lehet egyszerre minden igényt kielégíteni, nem lehet egyszerre követelni a legszegényebbek megsegítését, ugyanakkor megőrizni például a felső középosztály számára nagyon kedvező ellátást biztosító gyed megtartását. Igen gyakran előáll az a helyzet, amikor szociális kérdésekről van szó, hogy "a melyik ujjunkat harapjuk meg" érzés áll elő. Igen, mi úgy döntöttünk, hogy a gyedről le kell mondanunk, mert ez egy olyan ellátás, amelyik tényleg az átlagosnál lényegesen jobb körülmények között élők számára jelentett komoly plusz bevételt, és egészen biztos, hogy nagyon súlyosan és mélyen sértjük azoknak az anyáknak az érdekeit, akik éppen a közeli jövőben lennének gyedre jogosultak. De tudomásul kell venni, hogy egyszerre minden irányban nem lehet engedményeket tenni. Mi sokkal fontosabbnak tartottuk, hogy a jelen körülmények között bevonjuk a gyes-ellátásba azt a réteget, amely még gyesre sem, tehát az eddigi 7600 forintra sem volt jogosult.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én a késői időre való tekintettel más kérdésekkel most itt, az általános vitában nem kívánok foglalkozni. Remélem, hogy még a részletes vitában, a módosító indítványok kapcsán módunk lesz e kérdésekről beszélni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)