Lakos László (MSZP)
DR. LAKOS LÁSZLÓ földművelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényjavaslatnak az Országgyűlés elé terjesztése kiemelt jelentőségű és megtisztelő lehetőség a földművelésügyi miniszter számára.A törvényjavaslat tárgya nem csupán egy természeti erőforrással való gazdálkodás szabályozása, hanem egyúttal az emberi környezet nélkülözhetetlen, bonyolult rendszerének nemzetközi kötelezettségeinkből is fakadó megóvását szolgáló, hosszú távra szóló korszerű joganyag összefoglalása. Az erdő: a természet egymással szoros kölcsönhatásban álló, élő és élettelen elemeinek bonyolult rendszere, környezetére gyakorolt jótékony hatásaiból eredően az emberi élet egyik alapvető feltétele. A termőtalaj, a levegő védelmében, a vízgazdálkodásban és a vízvédelemben betöltött nélkülözhetetlen szerepe mellett meghatározza a táj arculatát, szebbé teszi környezetünket, testi-lelki felüdülést ad, esztétikai élményt nyújt, biztosítéka az élővilág fajgazdagsága megőrzésének; megújítható természeti erőforrásként nyersanyagot, energiát és élelmet termel.
Erdeink jelenlegi területe, állapota sok évszázados emberi tevékenység során alakult ki. Területi tagoltságuk, a rájuk ható környezeti ártalmak miatt az erdő fennmaradására, nélkülözhetetlen védőhatásaira és termékeire csak akkor számíthatunk, ha szakszerűen kezeljük, megóvjuk a károsító hatásoktól, a túlzott kihasználástól, káros emberi beavatkozástól, biztosítjuk növény- és állatvilágának összhangját, az erdei életközösség belső egyensúlyát.
Az erdő fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke. Jóléti szolgáltatásai minden embert éppúgy megilletnek, mint a napfény vagy a tiszta levegő élvezete. Ezért az erdő bárkinek csak korlátozott használatú tulajdona lehet, amellyel csak a közérdekkel összhangban, törvényben meghatározott módon gazdálkodhat, anyagi termékeit csak olyan módon és olyan mértékben termelheti ki, amellyel az erdei életközösségben maradandó kárt nem okoz, visszafordíthatatlan, káros folyamatot nem indít el, és nem terheli a jövőt hozamcsökkenéssel vagy kényszerű, többletértékkel nem fedezett költségnövekedéssel.
Ezeket a szempontokat vettük tehát figyelembe akkor, amikor azt vizsgáltuk, hogy a tulajdonnal való szabad rendelkezési jogot alkotmányosan csak olyan mértékig korlátozzuk, hogy az biztosítsa mind a közérdek, mind pedig az egyéni tulajdonosi érdek közötti összhangot.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat előterjesztése során az erdők használatával és védelmével kapcsolatos hazai jogalkotás hagyományaira és fejlődésére való rövid visszatekintés éppúgy fontos, mint a kitekintés a nemzetközi összefüggésekre, a világnak és elsősorban Európa fejlett államainak az erdőkre vonatkozó, általunk is elfogadott ajánlásaira és az azokból eredő kötelezettségvállalásainkra.
Az erdő megóvására, használatának korlátozására vonatkozó szabályozás hazánkban évszázadokra nyúlik vissza. Már a XVI. században I. Ferdinánd, majd II. Rudolf írásos rendelkezései próbáltak gátat vetni a korlátlan erdőpusztításoknak. Később pedig, 1751-ben Mária Terézia adott ki az erdőirtást tiltó rendelkezést; majd 1770-ben ugyancsak Mária Terézia neve fémjelezte az első magyar nyelven kiadott erdőrendtartást, amelynek címe "Az erdőknek neveléséről és megtartásáról való rendelés" volt.
Erdeink gyors fogyatkozása miatt II. Lipót idejében már törvény születik az erdőpusztítás megakadályozására. Mindezek ellenére a XIX. század második felében az ország erdőterülete egyre gyorsuló ütemben csökkent, és a máramarosi, a beregi, valamint az ungi nagy tarvágások is összefüggésbe hozhatók az 1879 tavaszán bekövetkezett szegedi árvíz pusztításával. Az 1867-es kiegyezés mellett ez a tragédia is kihatással volt az első magyar erdőtörvény, az 1879. évi XXXI. törvénycikk gyors ütemű megalkotására.
Az I. világháborút követően erdeink 84 százalékát, elsősorban az értékes, nagy hozamot biztosító erdeinket veszítettük el. A megmaradt erdővagyon megóvása érdekében, annak új erdőtelepítésekkel való bővítésére, a nagy területű tarvágások megakadályozására, az erdőtalaj és a természeti értékek védelmére, hosszú előkészítés után a Magyar Országgyűlés elfogadta az akkor igazán korszerű és előremutató erdőtörvényünket, az 1935. évi IV. törvénycikket az erdőkről és a természetvédelemről.
A II. világháborút követő társadalmi-gazdasági rendszerben az erdők nagy részének államosítása, a megmaradó magánerdők szövetkezeti használatba vitelének kényszere, az új erdőtelepítések folytatása egy új erdőtörvény megalkotását tette szükségessé, amely a korábbi, időt álló szabályok megőrzése mellett, az akkori igényeknek megfelelően az erdőbirtok-rendezést is hivatott volt végrehajtani.
(11.40)
E törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény volt, amelynek többször módosított, még hatályban levő joganyagát azonban már nem tekinthetjük a mai körülményeknek és a kor követelményeinek megfelelő szabályozásnak.
Az országban lezajlott, illetve folyamatban levő társadalmi, gazdasági és tulajdoni átalakulás, valamint az erdőkkel kapcsolatos társadalmi követelmények és elvárások új erdőtörvény megalkotását teszik szükségessé. Az átalakulás jogi eszközrendszerének a hazai erdők tekintetében is a nemzetközi elveknek megfelelő színvonalra kell emelkednie.
Az elmúlt évtizedekben az egész világon, de talán leginkább az északi félteke mérsékelt övi részén megnőtt az erdők környezetvédelmi szerepe. Az erdőgazdálkodás megítélése egyre kritikusabbá vált annak ellenére, hogy a fejlett erdőgazdálkodással rendelkező országok, köztük Magyarország szakemberei már a múlt század vége óta tudatosan a jelentkező igények harmonikus teljesítésére törekedtek. Erről tanuskodnak a már említett erdőtörvényeink, valamint az, hogy valamennyi mértékadó nemzetközi szervezet, az ENSZ, az OECD, az EBESZ és az Európai Unió is mélyrehatóan foglalkozik az erdők, az erdészet ügyeivel, gondjaival.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek alapján röviden szólok a törvényjavaslat nemzetközi vonatkozásairól is. Először az ENSZ-et, illetve annak három szakmai szervezetét kell kiemelnem, mivel az erdő, az erdészet ügyében meghatározó a szerepük. Az első a Fenntartható Fejlődés Bizottsága, a második a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezet, a FAO, a harmadik az Európai Gazdasági Bizottság.
Az 1992. évi Rio de Janeiró-i környezet- és fejlődéskonferencia Magyarország által is aláírt, önkéntes kötelezettségvállalásainak az erdőre vonatkozó ajánlásainak és egyezményeinek megvalósítása e szervek munkaprogramjában kiemelt jelentőséggel bír.
Az OECD a világ 26 gazdaságilag legfejlettebb országát tömörítő szervezet, ahol éppen hazánk felvétele is napirenden van, szintén tárgyalta a fenntartható erdőgazdálkodás, erdészet ügyét. Az Európai Bizottsági és az Együttműködési Szervezet is napirendjére tűzte ezt a kérdést, de folyamatosan szerepel már az európai intézmények, így az Európa Tanács, az Európai Unió munkaprogramjaiban is, főként az európai erdők védelme miniszteri konferenciái keretében.
Az európai államok ezen utóbbi intézményesített szervezeti keretek között alakítottak ki olyan, a földrészeket átfogó nemzetközi szervezetek ez irányú törekvéseit is ötvöző követelmény- és jelzőrendszert, amely az erdő fenntartható fejlődésének, a biológiai sokféleség elvének megfelel. Igyekeztünk a törvénytervezet szöveganyagát e feltételeknek is megfelelően megalkotni. Kérem, hogy a törvényjavaslat vitája során ezt a törekvésünket vegyék figyelembe.
Tisztelt Országgyűlés! Ezek után engedjék meg, hogy kitérjek a törvényjavaslat által közvetített erdészeti politika általam legfontosabbnak tartott kérdéseire. Ezek sarokpontjai a következők.
Az erdőgazdálkodás hosszú távú, a környezetre és az emberek egészségére kedvező hatású szempontjai az elsődlegesek. A javaslat ennek megfelelően határozza meg az erdő komplex fogalmát. Az erdővédelmi és természetvédelmi, valamint az egyre erősödő társadalmi igényeket kielégítő szociális, üdülési feladatokat nem egymástól függetlenül, hanem egymással összhangban kell megoldani.
Az erdő termelési funkciója érvényesüléséhez szükséges közgazdasági és szervezeti igények meghatározásával elősegíti a fa mint megújítható nyersanyag termelését, amelynek révén a szén-dioxid szén körforgásban tartósan megkötődik a szén, csökken a levegő szén-dioxid tartalma is.
A tulajdonviszonyoktól függetlenül kell szabályozni a szakszerű erdőgazdálkodás követelményeit. A gazdálkodás általános szabályai keretében kiemelten kell kezelni a tartamos erdőgazdálkodás követelményeit és az ahhoz szükséges eszközrendszert. Pontosan és jól elkülönítetten kell meghatározni a fenntartható erdőgazdálkodás állami-igazgatási és szakhatósági, szervezeti, működési és feladatrendszerét.
Az erdőgazdálkodás szakszerűségének biztosításához kötelező erdészeti szakszemélyzet alkalmazása. A tartamos erdőgazdálkodás követelményeinek az ország minden erdejében történő érvényesítése céljából erdőfenntartási járulék fizetésével pénzügyi forrásokat kell képezni, amelyeket esetenként az állami költségvetésből is ki kell egészíteni.
Az erdőben folyó vadgazdálkodási tevékenység folytatása során a különböző érdekeltségek közötti összhangot elsősorban a körzeti erdőtervekben és a körzeti vadgazdálkodási tervekben, valamint az üzemtervekben kell megteremteni. Erre utaló szabályt tartalmaz mind a javaslat, mind pedig a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat is.
A természetvédelmi feladatokat erdőterületen a vagyonérdekeltségű erdőgazdálkodás tevékenységébe kell integrálni, biztosítva a természetvédelmi hatóság szakhatósági közreműködését. Az erdészetet egységes nemzetgazdasági ágazatnak kell tekinteni, főhatósági irányítását egy helyen szükséges összefogni, hogy elkerülhetők legyenek a működést zavaró tárcaközi súrlódások.
A változó társadalmi igényeknek megfelelően a természeti környezet nagymértékű veszélyeztetettsége és a biológiai erőforrások jelentőségének növekedése miatt a fejlett európai országok már átfogalmazták erdészeti politikájukat. A megfelelő gazdasági háttér ezen országokban lehetővé tette az erdők funkcióinak értéksorrendjében a védelmi és szociális szolgáltatások primátusát, s a színvonalas és jövedelmes faanyagtermesztést ezen követelmények figyelembevételével szabályozzák.
Az új hazai erdészeti politika elképzelései szerint a mindenkori erdőgazdálkodás értékes hagyományaira épül, visszavéve annak több, az elmúlt időszakban mellőzött elemét, és ugyanakkor korszerű tartalommal bővülve illeszkedik az európai erdészeti politikához az országhatárokat nem ismerő problémák és feladatok tekintetében.
Sajnos a hazai erdők nem tekinthetők önfenntartó környezeti rendszereknek, mivel kiterjedésük lecsökkent, a szükséges belső és külső egyensúlyi feltételek pedig hiányoznak. Ezért az erdőgazdálkodás fő célja az erdő védelme és ezzel összhangban a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység kell hogy legyen annak érdekében, hogy az megőrizhesse biológiai változatosságát, termőképességét, felújulóképességét, életképességét és betölthesse egészségügyi, szociális, valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét.
Az erdő nemcsak funkcióit tekintve, hanem biológiailag is egységes egész, azaz hozzátartozik a termőföld, a faállomány, a vad, a természeti értékek és az erdő egyéb élővilága is.
(11.50)
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen elvek alapján készítettük el és terjesztettük önök elé ezt a törvényjavaslatot, kérem, hogy ezen elvek figyelembevételével tárgyalják meg, módosítsák ha szükségesnek tartják és fogadják el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)