Mészáros Béla (SZDSZ)
MÉSZÁROS BÉLA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy külön köszöntsem az ülésteremben helyet foglaló, az erdésztársadalmat reprezentáló Országos Erdészeti Egyesület elnökét, az Erdészeti Hivatal vezetőjét, elnökét. Tisztelt Ház! Közel ötéves a magyar erdésztársadalom azon szándéka, hogy az erdészeti jogalkotás terén is a máig érvényben lévő erdőtörvény megfelelő módosítást nyerjen, és a mai megváltozott társadalmi és gazdasági feltételrendszerhez igazodó új törvény lépjen annak helyébe, amely az erdő sajátos ökológiai és biológiai adottságait továbbra is ha lehet, még fokozottabban szem előtt tartja. A szándék semmit nem von le elődeink érdemeiből, akik munkássága, elgondolása révén a régebbi erdészeti törvények megszülettek 1879-ben, 1935-ben és 1961-ben.
Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy az erdőgazdálkodásban nem lehet rövid időszak alatt megváltozó irányelvek és rendelkezések alapján a köz és az erdő javára dolgozni. Az emberiség fejlődése már az ókortól szorosan kötődik az erdőkhöz. Míg kezdetben az erdők irtása volt a jellemző, addig mára a népesség érdekei, szimpátiája éppen az erdők és a természet megóvásában nyilvánul meg. Nem véletlen, hogy már az 1879. évi XXXI. törvény is kettős célt szolgált: egyrészt közérdekből biztosítani kívánta az erdők fenntartását, másrészt gazdasági rendeltetésének betöltését is elő akarta mozdítani. Azaz az erdőgazdálkodó alapelve, a tartamosság új kifejezéssel , a fenntartható fejlődés mindig is érvényesült. Azonban ma ez az elv nemcsak az erdők területének és produkciójának megtartását és megőrzését, hanem az erdőnek mint ökoszisztémának, életközösségnek, annak szociális, kulturális, természetvédelmi és nem utolsósorban gazdasági értékeinek, valamint szolgáltatásainak tartós megőrzését, ha lehet, javítását jelenti.
Tisztelt Ház! Ma már a széles közvélemény előtt is egyértelmű, hogy az erdőben folytatott mindennemű tevékenység éppen az erdő sokrétű szerepe miatt össztársadalmi érdeket szolgál. Ez azonban sajnos egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezen érdekek súlyának megfelelő ellentételezést kap az erdőgazdálkodás a társadalom részéről. Az erdő természetes környezetünk igen fontos eleme: védi a talajt és fenntartja annak termőképességét, tisztítja a levegőt és természetes vizeinket, kiegyenlített klímát biztosít saját maga és közeli környezete számára. Gondoljunk az Alföld extrém klímájára, a vízeróziónak kitett domb- és hegyoldalak kopárjaira, amely területeken a végigszáguldó szél és zivatarok pusztításai nem kis részben az erdők hiányának tudhatók be. Erdő nélkül nincs az embereknek felüdülés és pihenés sem.
A már említetteken túl a beterjesztett törvénytervezet időszerűségét több szempont is indokolja:
1. A tulajdonviszonyokban bekövetkezett igen nagy arányú változás, melynek eredményeként az ország erdőterületeinek 40 százaléka magánkézbe került. Kimondhatjuk: az erdő a magán- és az állami, illetve a vegyes tulajdoni piacgazdaság egyik tényezőjévé vált. Az erdő mint energiahordozó és az abból kínált termékek fő haszonvételét képező fa az ember és a társadalom nélkülözhetetlen javai közé tartoznak. Vagyis minden tekintetben vagyontárgyat képez, és így az erdő nemzeti kincsünk része. Éppen ezért az erdő tulajdonosának legyen az magán- vagy állami az erdő javainak igénybevételénél önmérsékletet kell tanúsítani. Csak olyan törvényes intézkedések alapján dolgozhat és érhet el a nemzet érdekében is fontos eredményeket az ágazat, amelyek a tulajdonosok, az erdőt kezelők és a szakhatósági feladatokat ellátók teendőit, jogait és hatáskörét pontosan körülírják. A törvénynek ugyanakkor rugalmasnak kell lennie arra, hogy a társadalmi és a gazdasági élet fejlődéséből adódó változások követelményéhez is a végrehajtás módozatait idomítani lehessen. Itt kell megemlítenem, hogy az erdő ott van a legjobb kezekben, ahol a tulajdonos anyagilag független, és tulajdonjogi viszonyai a lehető legkisebb változásnak vannak kitéve. A jelenlegi tulajdoni szerkezet mellett ezt bátran ki kell mondani ezen elvárásnak leginkább az állami erdők felelnek meg.
2. Az erdők egészségi állapota elsősorban a termőhelyi és ökológiai viszonyokban bekövetkezett kedvezőtlen irányú változások légszennyeződés, talajvízszint-süllyedés miatt egyre rosszabb. A szakemberek a károk mérséklését, hosszú távon az erdők termőképességének, stabilitásának fenntartását csak az új erdőtörvényben megfogalmazott szakmai szempontok szigorú betartásával tudják elérni. Az erdő egészségi állapotának folyamatos vizsgálatánál nélkülözhetetlen az erdészeti kutatás bázisára épülő erdővédelmi hálózat működtetése.
3. Az erdő környezetünk globális és regionális formálásában egyre fontosabb szerepet játszik. Kiemelném az üvegházhatású gázok, ezen belül a szén-dioxid gáz drasztikus légköri emelkedését. Az erdő szervesanyag-termelése során szén-dioxidot köt meg; szakszerű fatermesztéssel, a termőképesség jobb hasznosításával, új erdők telepítésével hozzájárulunk a szén-dioxid légköri koncentrációjának a csökkentéséhez. Az erdő magára hagyása mint ahogy azt néhányan a természetvédelem zászlaja mögé sorakozva követelik éppen az ellenkező hatást gyakorolja környezetünkre.
Tisztelt Ház! A felemlített közérdekű szempontok az államra gondos előrelátást igénylő és tervszerűen előkészíthető feladatokat hárítanak. Tartamos erdőgazdálkodást csak megfelelő szabályozással lehet megvalósítani. Az erdőtulajdonos, illetve -kezelő által elkövetett hibák hosszú évtizedekre kihatnak, azokat helyrehozni csak lassan, nehéz és kitartó és aránytalanul költséges munkával lehet. A századelőn élt egyik legnagyobb magyar erdész, Kahn Károly is rámutatott, hogy és idézem összetett mondatát -: "Jól fundált kultúrállam gazdaságilag is egészséges szerkezetiben, ezen felül még magasabb etikai és esztétikai, szociális és kulturális, nemzetgazdasági és benne állami, pénzügyi szempontból is ma már annyira jelentőségteljes feladattá lett az erdők fenntartása, hogy azok különösen gondos ellátása nemcsak a tulajdonosok és azok összességének, de az általános érdeknek s bennük a nemzeti céloknak szolgálatában az államoknak is elsőrendű feladatává lett."
Vagyis az államnak az erdőgazdálkodásba be kell avatkozni, megszabva azon feltételeket, amelyeken belül az erdőtulajdonos, illetve erdőkezelő egyéni elhatározása a közérdeket már nem veszélyezteti. Minthogy az állami beavatkozás a magántulajdon korlátozását foglalja magában, annak körét csak törvényi úton lehet szabályozni. Az erdészeti igazgatás megerősítése ezért rendkívül fontos, hiszen feladatkörét azoknak a jogszabályoknak a végrehajtása képezi, amelyek az erdőhöz, a benne folyó gazdálkodáshoz fűződő közérdekek érvényesítését biztosítják; vagyis az erdőgazdálkodásba olyan törvényes rendet visznek be, amelyet az állam életében közrendnek nevezünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy ősi indián mondást a magunk dolgaira lefordítva idéznem: mi az erdőket nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön. És ebben óriási a különbség! Az örökséget fel lehet élni, el lehet herdálni, de a kölcsönt vissza kell adni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a felelősségben az egész nemzet osztozik.
Összegzésül elmondható, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti képviselőcsoportja alkalmasnak tartja a T/1686. számon beterjesztett törvényjavaslatot a társadalmi és gazdasági változások során az erdőgazdálkodásban felmerült problémák megoldására. Az egyes paragrafusokban felmerülő, a szakértőink által jelzett szakmai, fogalmazásbeli hibákat módosító javaslatainkkal kíséreljük meg jobbítani. Ezeket a módosításokat és a szakmai kérdésekről, részletekről szóló szakmai érveinket az általános vita további részében és a részletes vita során adjuk elő.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akik erdőt járó emberek, turisták vagy akik családjukkal egyszerűen csak felüdülést akarnak az erdőben, oly sokszor látják és tapasztalják, hogy az erdőt nagyon sokan bántják, nagyon sokan bántjuk. Megfogalmazódnak elvárások az erdő kapcsán, az erdő védelme érdekében szakértői körökben. Nos, hogy én is egy kicsit lírára vegyem a formát Balsay képviselőtársam után, engedjék meg, hogy röviden felolvassam önöknek az erdő fohászát:
"Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, melyen fekszel, a deszka, melyből csónakod építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem: ne bánts!"
Köszönöm türelmüket. (Taps.)