Medgyasszay László (MDF)
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! És ha már a vadászokat köszöntöttem ma, hadd köszöntsem a televízión és a rádión keresztül az általam nagyon tisztelt erdésztársadalmat is; hiszen arról a törvényről tárgyalunk, amely igazán őket nagyon érdekli, gondolom.Az állat-egészségügyi törvény tárgyalásakor úgy éreztem és úgy gondoltam, méltó az állatorvosi kar arra, hogy az állat-egészségügyi törvénykezés történelmét, magyar történelmét a parlament jegyzőkönyvében megörökítsük. És azt gondolom, hogy az erdésztársadalom is méltó erre; de ezt részben megtette a miniszter úr már itt utalt az ezzel érintkező magyar törvénykezés történetére. És egyébként hogyha felsorolnám 1426-tól mindazokat a törvényeket, amelyeket ebben az országban az erdővel kapcsolatban alkottak, akkor a számomra rendelt tíz perc el is múlna; tehát ezért el kell ettől most tekintenem.
A jelen napig, napjainkig az erdőgazdálkodást és a vadgazdálkodást az 1961. évi VII. törvény szabályozta. A törvény eredeti szövegének jelentős része hatályát veszítette a többszöri módosítás és újabb törvények hatálybalépése következtében. A vadásztársadalom részéről már 1990 előtt is igen erős volt az igény egy önálló vadgazdálkodási és vadászati törvény iránt. Hivatkozási alapul szolgált, hogy a múlt század végén valóban két külön törvény szabályozta az erdő- és vadgazdálkodás szorosan összekapcsolódó tevékenységeit. Bár az erdészek zöme az egységes törvény mellett volt, a területet bérlő vadászok lobbyja olyan előnyt jelentett az érdekérvényesítés terén, hogy nemcsak külön törvényt sikerült elérniük, hanem a vadnak az erdő, a résznek az egész elé helyezését is a siker reményében kísérelhetik meg.
Ez utóbbi megjegyzésem nem vadászellenességből fakad, hanem arra utal, hogy a parlament előtt lévő, két vonatkozó törvény vitája során ilyen jellegű konfliktus várható. Hiszen a vita már megkezdődött az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának február 1-jei kihelyezett ülésén, és ma folytatódott a parlamentben, a vadászati törvény indítása kapcsán.
Az erdő a természet élő és élettelen elemeinek bonyolult rendszere, amelyek egymással szoros együttműködésben, kölcsönhatásban állanak. Az erdő a környezetre gyakorolt jótékony hatásaiból eredően az emberi élet egyik alapvető feltétele. A termőtalaj, a levegő védelmében, a vízgazdálkodásban és a vízvédelemben betöltött nélkülözhetetlen szerepe mellett meghatározza a táj arculatát, szebbé teszi környezetünket, testi-lelki felüdülést ad, esztétikai élményt nyújt, biztosítéka az élővilág fajgazdagsága megőrzésének, megújítható természeti erőforrásként a környezeti állapot folyamatos javítása mellett nyersanyagot, energiahordozót és élelmet termel.
Erdeink jelenlegi területe, állapota több évszázados emberi tevékenység során alakult ki. Területi széttagoltságuk, a rájuk ható környezeti ártalmak miatt az erdő fennmaradására, nélkülözhetetlen védőhatásaira és termékeire csak akkor számíthatunk, ha szakszerűen kezeljük, megóvjuk a károsító hatásoktól, biztosítjuk növény- és állatvilágának megfelelő összhangját, az erdei életközösség belső egyensúlyát.
Az erdő fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke, ezért az erdő bárkinek csak törvényesen korlátozott használatú tulajdona lehet, mellyel csak a közérdekkel összhangban, törvényben meghatározott módon gazdálkodhat.
A tervezet szektorsemlegesen készült, szem előtt tartva, hogy az erdők használatát és kezelését mások jogainak épen tartása mellett csak a jelen törvényben meghatározott intézkedések korlátozzák. Kétségtelen, hogy az állami tulajdonban lévő erdőkkel szemben a társadalom magasabb szintű követelményeket támaszt, és ennek törvényben is meg kell jelennie, de nem feltétlenül ebben, a valamennyi erdőre érvényes erdőtörvényben. Célszerű, ha az állam a saját tulajdonosi jogait az ebben a törvényben megfogalmazottakon túlmenően külön törvényben korlátozza. Hogy ez mit jelent, majd a részletes vitában kifejtjük.
A jelenlegi tervezet előkészítése során eltértek a vélemények abban a tekintetben, hogy a fásításokra kiterjedjen-e a törvény hatálya. Végül is igenlő válasz született. Ezt egyértelműen helyeselni lehet, hiszen az 1961. évi VII. törvény fásításra vonatkozó rendelkezéseinek megújításával más törvény keretében bajos lett volna foglalkozni. Mindenesetre ezt a kiterjesztést, véleményem szerint, a címben is ajánlatos lenne kifejezni.
A törvény előkészítői, elsősorban szakértői szerint, az 1935. évi erdőtörvényből indultak ki. Az egyébként kitűnő törvény egyik szépséghibája volt az úgynevezett szabad erdő, amely nem tartozott a törvény hatálya alá. Ennek átvétele vezetett a "faültetvény" fogalom törvényi bevezetéséhez, ami a szakemberek egy részének véleménye szerint egyáltalán nem nevezhető szerencsésnek. A faültetvény mint szabad rendelkezésű erdő ebben az értelmezésben azért került a törvénybe, hogy ezzel ösztönözzük az állami támogatás nélküli erdőtelepítést, de semmi esetre sem azért, hogy egyúttal a nem őshonos fafajok telepítésére vegyük rá a befektetni szándékozókat.
A törvénytervezet kiemelkedően fontos része az erdő rendeltetéseinek megállapítása, hiszen ezen keresztül érvényesítheti a társadalom az erdővel szemben támasztott igényeit, elvárásait. Csak helyeselhető, hogy nemcsak az erdő elsődleges rendeltetéséről esik szó, hanem az erdő további rendeltetéseiről és az erdőgazdálkodásra általában jellemző többcélúságról is.
Kevésbé mondható szerencsésnek a rendeltetések megállapításával kapcsolatos szakhatósági jogosítványok meghatározása. Itt egyértelműen biztosítani kellene a földművelésügyi miniszter, illetve első fokon az erdészeti hatóság mint ágazati felelős elsőbbségét, és a többi közreműködő szakhatóság egyenrangúságát mind a kezdeményezés, mind az egyetértés, mind a rendeltetés megváltoztatása terén.
A törvény intézkedik arról, hogy a körzeti erdőterv, a körzeti erdőtervre alapozott üzemterv és az arra épülő erdőgazdálkodási terv elkészítésének részletes szabályait a miniszternek rendeletben kell megállapítania.
(12.40)
Nem intézkedik viszont a körzeti erdőterv készítésének részletes szabályait illető tárcaközi egyeztetésről. Feltehetően azért, mert ennek elkészítéséről csak a miniszternek kell gondoskodnia. Mivel azonban a körzeti erdőterv készítésére vonatkozó utasítás más főhatóságok tevékenységét is érinti, célszerű a miniszter számára az egyeztetési kötelezettséget törvényben is előírni. Meg kell jegyeznem, hogy az önkormányzatokat sem célszerű kihagyni a körzeti erdőterv készítéséből. Ajánlatos egy erdőrendezési szabályzatban rendelkezni az egész erdőtervezési rendszerről és az ehhez kapcsolódó erdészeti szakigazgatási feladatokról.
Kiemelkedő fontosságú az országos erdőállomány-adattár törvénybe iktatása, a hozzá kapcsolódó hozamszabályozással együtt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt az időt jobb lett volna úgy beosztani, hogy a két törvény tárgyalásával kapcsolatban... mármint számomra úgy lett volna előnyös, másképpen hozhattam volna egyensúlyba, tudniillik a vadászati törvényhez sokkal több mondanivalóm volna, viszont az erdőtörvény annyira jól sikerült, hogy ezen ellenzéki szempontból sem lehet kivetnivalót találni. (Taps a bal oldalról.) De nem is ez a célja a konstruktív ellenzéknek, hanem szeretném kifejezni elismerésemet és köszönetemet is mint állampolgár azoknak a szakembereknek, akik ezt a törvényt tető alá hozták, idehozták a Ház elé.
Néhány stiláris kiigazításra szakembereink szerint szükség van, ezzel kapcsolatos szövegpontosító javaslatainkat az általános vita további során meg fogjuk tenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)