Kávássy Sándor (FKGP)
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Minden nép történetének nevezetes eseménye, egyben kiemelkedő fordulója a honalapítás; a mi népünk életében is az volt, illetve az. Fordulatokban és jeles eseményekben egyaránt gazdag történetünk alighanem legnagyobb, legdicsőbb eseménye. Nagyszerűsége ma is megdobogtatja a szíveket, és hitem szerint a jövőben is így lesz, amíg magyarok lesznek, élnek a földön. Ehhez képest túlságosan is szürke, az évforduló jelentőségéhez teljesen méltatlan, sőt bizonyos értelemben leminősítő az elénk terjesztett törvényszöveg, amennyiben e nagy eseményt egyszerűen csak fontosnak minősíti. Nem szeretem a hivalkodást, a nemzeti nagyzást, se a hőzöngést. Mégis az a véleményem, hogy vannak alkalmak, események, évfordulók és ünnepek, amelyeknél méltányos és megengedhető az úgynevezett fentebb stíl, és egy bizonyos bár mértéktartó pátosz is. A jelen évforduló pedig kiváltképp ilyen.
Semmi kétségünk sem lehet felőle, hogy amit Árpád és magyarjai kezdtek, azt István tetőzte be, amikor 1000 karácsonyán más vélekedések szerint 1001. január 1-jén megkoronáztatta magát, és ezzel létrejött a magyar állam, egészen pontosan a Magyar Királyság. Helyénvaló és épkézláb eszme tehát, hogy amennyiben a honfoglalásnak emléknapot kívánunk szentelni, azt országalapító nagy királyunk emlékével, Szent István napjával kapcsoljuk össze. Ez így rendben is volna, és stílszerű is. De meglehetősen suta megoldásnak látszik legalábbis nekem , hogy miért éppen augusztus 19. legyen az emlékezés napja. Ugyanilyen joggal lehetne például augusztus 21. is. A legegyszerűbb és legokosabb tehát az volna, ha a honalapítás emléknapját is augusztus 20-ára tennénk, minthogy a honalapítástól egyenes út vezetett az országalapításig, István királyságáig, melyet elszomorító módon tagadtak meg méltatlan utódok.
És ünnepelni is sokféleképpen lehet: ímmel-ámmal, tessék-lássék vagy szívből, lelkesedésből, igazán. Elszomorítónak kell tartanom, hogy az évforduló ünnepélyes megnyitása e Ház falai között a Himnusz és nemzeti jelképeink kitűzése nélkül történt. Feltétlenül fontosnak tartanám ezért, hogy a törvény azzal együtt, hogy a jövőben István király napját egyben a honfoglalás emléknapjának is kell tekintetünk egyértelműen és határozottan mondaná ki, hogy az eseményt minden évben jelentőségéhez, nagy és dicső voltához, nagyszerűségéhez méltóan kell megünnepelni.
Ismételten is hangsúlyoznám, hogy mint a nagy és halhatatlan Széchenyi parányi és halandó követője természetesen nem vagyok és nem lehetek híve a fellengzős gőgnek, dölyfnek, a fene nagy büszkélkedésnek és melldöngetésnek. De igenis híve vagyok a hazafiságnak, a hazaszeretetnek, a nemzeti öntudatnak és a nemzeti hűségnek, nemzeti érdekeink védelmének. Mindennek az évforduló kapcsán is meg kell nyilvánulnia, és ezt a jelen törvénynek is sugallnia, szorgalmaznia kellene, mert ami eddig történt, az végtelenül lehangoló tanár lévén, az osztályzatok nyelvén: elégtelen.
Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)