Sepsey Tamás (MDF)

1996. március 24.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ebben a szakaszban legfőképpen az együttes jelentés 9. pontjában Balsai István képviselőtársammal közösen beadott módosító javaslat indokolását tárnám a tisztelt Ház elé. Ez a módosító szakasz azt javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy egy új jogintézményt ne vezessen be. Nevezetesen ne lehessen az úgynevezett vagyont alkotó egyes dolgok, jogok meghatározása nélkül vagy a vagyon meghatározott hányadára zálogjogot alapítani. Az általános vitában több képviselőtársammal együtt a gyakorlat oldaláról és némi iróniával megjegyzem: nem az ügyvédi lobby érdekében fejtettük ki azokat az érveket, hogy bár nagyon jónak tűnik ez a jogintézmény és a nyugat-európai, főleg az angolszász jogrendszerekben vannak olyan előzményei, amelyek a megvalósíthatóság mellett érvként szolgálhatnak, a törvényjavaslat mégsem ad elég alapot arra, hogy majdan, a szerződések életbelépésekor az adott viták elbírálására a jelenlegi törvény szövege kellő eligazítást adjon a jogalkalmazók számára. E tekintetben nemcsak képviselői ellenvéleményeket fogalmaztunk meg, hanem úgy gondolom, a tisztelt igazságügyi kormányzat rendelkezésére is áll a Fővárosi Bíróság és más bíróságok által beterjesztett véleményező anyag, amely kifogásolja, hogy ez az a jogintézmény, amelynek kimunkálása során a jogalkotó mondhatnám így is nem járt el a kellő gondossággal. Túlságosan nagyvonalú az a törvényi megoldás az indokolás utal erre , hogy ennek a jogintézménynek a kifejlesztését, a tartalommal való megtöltését a jogalkotó rábízza a jogalkalmazókra, a szerződő felekre.

Nem vitásan, a polgári jog egyik alapvető eleme, hogy főleg a kötelmi jogban a felek szerződéskötési szabadságát tartja elsőrendű fontosságúnak, a felek számára lehetővé teszi, hogy nagyon tág törvényi korlátok között tartalommal töltsék ki az egyes jogintézményeket. Ez azon jogintézmények esetében helytálló, amelyek a magyar joggyakorlatban évtizedes, de mondhatnám így is: évszázados múltra tekintenek vissza. Akkor azonban, amikor egy teljesen új jogintézményt vezetünk be, nem biztos, hogy bölcsen teszi az Országgyűlés, ha nagyon vázlatos szabályokat alkot, és azt mondja, majd a peres ügyek elbírálása során a bírói gyakorlat ki fogja kristályosítani azokat az elveket, amelyek a későbbi jogalkalmazók, szerződéskötő felek számára eligazítást fognak nyújtani. Ebben az esetben képviselőtársammal és a jogásztársadalom egy részével együtt úgy vélem: indokolt és szükséges lett volna most már sajnos múlt időben mondom megalkotni olyan szabályokat, amelyek a már most látható vitás esetekben azért eligazítást adnak.

Tudniillik ebben a kérdéskörben hogy csak néhány olyan problémát említsek, ami lehet, hogy felkelti képviselőtársaim figyelmét szólni kell arról, hogy nagyon kedvezőnek tűnik a jelzálogjognak a dolgok meghatározott hányadára való bejegyzése, a zálogjog kiterjesztése, és adott esetben, ha vita van a felek között, akkor a meghatározott dologra történő szűkítést kérheti az illető. Miután azonban a törvényjavaslatból nem derül ki egyértelműen, hogy ha egy vagyonösszesség egy hányada le van kötve, a megmaradó hányad is leköthető-e vagy sem, fel kell tételezni, hogy adott esetben egy vagyonösszesség több követelés biztosítására is szolgálhat. Nagyon triviális példaként hadd mondjam el: egyketted része "A" hitelezőnek, egyketted része pedig "B" hitelezőnek van lekötve. Addig, ameddig mind a két hitelező bízik abban, adott esetben a lekötött vagyonösszességből kielégítést nyerhet a követelése, nincs probléma, de ha "A" hitelezőnek csökken a biztonságérzete és azt kéri, hogy most már ne a vagyonösszesség egyketted része legyen a biztosíték, hanem konkrét tárgyként legyen meghatározva, mi jelenti majd az ő kielégítési alapját, már problémát érzek, mert a másik, a "B" hitelező egész vagyont terhelő egyketted fedezete konkurálni fog ezzel a konkrét és meghatározott vagyontárggyal. Hisz' abban az esetben, ha az egyketted részből kiszakítok egy tárgyat és azt mondom: ez az egy tárgy fogja megtestesíteni teljes egészében a fedezetet, akkor a "B" hitelező mit fog csinálni azzal, hogy az egész vagyon egyketted részét terheli az ő zálogbiztosítéka, igen ám, de ebből az egész vagyonból kivonnak és nevesítenek mondjuk így egy nagyon komoly értékű, konkrét, egyedi vagyontárgyat.

(19.20)

Erre, egyáltalán a zálogjogok konkurálására semmiféle eligazítást nem ad a jogszabály.

Veszélyt érzünk abban képviselőtársammal, hogy mikor kell értesíteni a záloghitelezőt, ha a zálogadós birtokában maradt zálogtárgy értéke jelentősen csökken. Ez az a fogalom, a jelentős értékcsökkenés, amely megfoghatatlan. Megfoghatatlan, és lehet, hogy majd a bírói gyakorlat ki fogja munkálni: ha az érték 10 százalékkal csökken, 20 százalékkal csökken, 30 százalékkal csökken, akkor kötelező az értesítés. De úgy gondolom, egy ilyen új jogintézmény bevezetésénél talán egy ilyen nagyon rugalmas meghatározás nem szerencsés, és nem szolgálja ezen új jogintézmény biztonságát.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolgot nem szabad elfeledni akkor, amikor ezeket a módosító javaslatokat tárgyaljuk, és az indokoltságukat mérlegeljük. Milyen célt szolgál maga az egész zálogjog? Egy követelés biztosítását, a forgalom biztonságát akarják növelni egy mellékkötelezettséggel. Ha nem tudjuk elérni azt a célt, hogy ez a mellékkötelezettség a forgalom biztonságát szolgálja, mert a hitelt nyújtó nem bízik abban, hogy a végrehajtási eljárás folyamatában hozzá fog jutni a hitelhez, akkor nem érjük el azt a célt, ami miatt ezt a törvénymódosítást végre akarjuk hajtani. Ha a hitelélet biztonságát, a forgalom biztonságát kívánjuk növelni, akkor nagyon egyértelmű és nagyon világos szabályokat kell megalkotnunk, hogy ne lehessen visszaélni ezzel. Tehát sokkal nagyobb lesz akkor a kár, ha ez a bevezetett jogintézmény országra szóló botrányokat fog okozni, mert kiderül, hogy nagyon komoly visszaélésekre ad lehetőséget, az egymással konkuráló zálogjogok a bírói gyakorlat során nem nyernek tiszta értelmet, ez el fogja bizonytalanítani a forgalmi életet, az Országgyűlésnek majd módosítani kell a törvényt, csak éppen az a cél nagyon lényeges sérelmet szenvedett, hogy elősegítsük a magyar hitelezési intézményeket, elősegítsük a kis- vagy középvállalkozások hitelhez jutásának esélyeit.

Ezért valóban nagyon kérem az igazságügyi kormányzatot, tekintse át még egyszer azokat a valós gyakorlati problémákat, amelyekre a bíróságok is felhívták a kormányzat figyelmét, hogy milyen veszélyeket rejt magában a túlzottan szabadelvű szabályozás. Hogy milyen rések vannak a kodifikációs joganyagban, amely rések nem elméleti rések, erre nagyon szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét. Pontosan ezek azok a joghézagok, amelyeket előre látunk, és egészen biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik ezekkel a joghézagokkal élni fognak. És utána majd interpellációk vagy azonnali kérdések időszakában szét fogja tárni a kezét a miniszterelnök úr, és azt mondja, hogy joghézag van.

A joghézag úgy fog most keletkezni, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy mi saját magunk tudomásul vesszük: nagyon komoly visszaélési lehetőségeket építünk be ebbe a törvénymódosításba. Ezért kérem, hogy szíveskedjenek ezt megfontolni, átgondolni, és ha lehetséges, ezeket a joghézagokat megszüntetni. Nem biztos, hogy az elhagyással. Teljesen egyértelmű, egy ellenzéki képviselő lehetőségeit meghaladja, hogy kidolgozzon egy olyan módosítási rendszert, amely a hézagok kiküszöbölését ilyen nagy mértékben megoldja, de a kormányzatnak megvan ehhez a háttere, a kormányzat meg tudja oldani. És adott esetben nem fog sérelmet szenvedni e törvényjavaslat elfogadása, ha egy vagy két hetet késik, és ez alatt ezeket a nagyon látványos lyukakat sikerül nekünk betömni, és ezáltal valóban el tudjuk érni, hogy a hitelezés biztonságát ez a törvény garantálja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)