Sepsey Tamás (MDF)

1996. március 24.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. És elismeréssel kell adóznom, milyen gyorsan tudott reagálni, hogy a monitoron valamivel később jelent meg a nevem.Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb kicsit szarkasztikusan említettem, hogy egyesek ma az ügyvédi lobby képviselőinek neveznek néhányunkat ebben a Házban. Azért, mert szóvá mertük tenni azt, hogy ez a törvénymódosítás elvtelenül megpróbál monopóliumot biztosítani a közjegyzők számára az ingóságokra vonatkozó jelzálogjog-szerződés kapcsán. Az elvtelen szót azért mondtam, mert jogelméleti indoka ennek nincs. Nincs, hisz az ingatlanokra vonatkozó jelzálogjog-szerződés megkötése most is és a javaslat elfogadása után is történhet ügyvéd által, történhet közjegyző által. Manapság egy-egy ingatlan értéke akár az 50-100 millió forintot is elérheti. Tehát, ha az lenne az álságos indok, hogy azért kell ezt a közjegyzőknek készíteni, mert az ügyfelek számára nagyobb jogbiztonságot eredményez a közjegyzők által elkészített okirat, akkor azt kell mondani: a nagy értékű ingatlanok esetében idáig ez föl sem merült. Föl sem merülhetett, mert nyugodt lélekkel mondhatom, hogy mind az ügyvédi karban, mind a közjegyzői karban a többség megfelelő szaktudással rendelkező szakember, akik számára nem jelent szakmai gondot, de nem jelent morális és erkölcsi gondot sem egy jelzálogjog-szerződés elkészítése.

A jelzálogjog-szerződések nyilvántartása ingatlanok esetében természetesen állami feladat, és természetesen ezt a földhivatalok végzik. A közhitelű nyilvántartás pontossága megjelenik az ingókra vonatkozó jelzálogjog-szerződés esetében is. A közhitelesség biztosítására számtalan lehetősége van az államnak. El tudom fogadni azt a megoldást is, amit a törvényjavaslat tartalmaz, nevezetesen a Közjegyzők Országos Kamarája vezesse ezt a nyilvántartást. De azért el kell gondolkodni azon, hogy ez az állam nagyon komoly összegeket fordított és lehet, hogy triviális ez a fordulat, de mégis élek vele az adófizető állampolgárok pénzéből a cégbíróságok nyilvántartásának korszerűsítésére. Néha azt lehet hallani, hogy ezek a cégbírósági nyilvántartások nem működnek kellő hatékonysággal. Akkor viszont föl kell tenni a kérdést, hogy miért nem működnek. Miért nem próbálja meg az állam érvényesíteni a központi akaratát és az elköltött pénzek arányában megtalálni a felelősöket, hogy miért nem működik egy modern számítógépes nyilvántartás, amelynek működtetése sok esetben nem olyan magas szintű szellemi kapacitást igényel, mert a beszerzett programok, a rendelkezésre álló számítógépek kapacitása egy dolgot követelne meg, hogy legyen, aki adattal ellátja ezeket a számítógépeket. Tehát el lehetne képzelni azt is miután a hitelezők többsége nagy valószínűséggel gazdálkodószervezet lesz vagy pedig olyan gazdálkodószemély, aki egyébként a cégbíróságon is bejegyeztethetné magát , hogy ezt a nyilvántartást is a cégbíróság vezesse, mert ebben az esetben az információk egy helyen megtalálhatók az érdeklődők számára. Ha valaki még több információt kíván az adósáról, természetesen az ingatlan-nyilvántartást is felkeresi és ott is bizonyos adatokat megtudhat.

(19.30)

De ha a kormányzat nem kívánja fölvállalni ezt, akkor a közjegyzői kamarának a megbízatása és ezzel egy okiratszerkesztési monopóliumnak a közjegyzők részére történő átadása már sérti a vállalkozások szabadságának az alkotmányos alapelvét. Mert elképzelhető, hogy az Országgyűlés elfogadja a kormány javaslatát. De akkor egészen biztos, hogy lesznek olyan jogászok, akik az Alkotmánybíróságtól meg fogják kérdezni, hogy mi az alkotmányos indoka ezen monopólium kialakításának.

Akkor a kormány nehéz helyzetben lesz, mert nem fog tudni olyan érvet mondani, amely egy alkotmányos alapjog korlátozására az Alkotmánybíróság számára elegendő lenne. Nem tud. Főleg akkor, hogyha a megjelent nyilatkozatokból egyértelmű, hogy ez a rendszer önfinanszírozó lesz. Ha a kormány tudja, hogy olyan díjakat kell majd megállapítani, hogy a rendszer tudja saját magát fenntartani, a befektetési költségek megtérüljenek, és a rendszernek a fenntartása a befizetett díjakból szintén fedezhető legyen, akkor meg kell kérdezni, hogy miért nem vállalja az állam ezt a feladatot, miért nem csinálja, miért nem építi a saját kapacitására rá ezt a hálózatot, hisz úgyis szükség van a földhivatali nyilvántartások összekapcsolására, a cégbírósági nyilvántartások összekapcsolására.

Őszintén megmondom, hogy számomra nagyon érthetetlen az a kormányzati szándék, hogy amikor lehetőség nyílna a nyilvántartások ésszerű összekapcsolására, s ezalatt a földhivatalit és a cégbíróságok nyilvántartását értem, amikor erre úgyis megvan a szándék, azon a politikai vitanapon, amikor elég sokat vitatkoztunk róla, hogy lehetne a második, a harmadik, a szürke- és a feketegazdaság anomáliáit visszaszorítani, akkor is sor került arra, hogy a VPOP-nak, az APEH-nek a bázisait is össze kell majd valamiképpen kapcsolni s az információáramlást meg kell könnyíteni.

Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos adatbázis a feketegazdaság elleni küzdelemben: kik, hogyan, miként vettek föl hiteleket, mi a hiteleknek a fedezete? Ezt az adatbázist most a közjegyzői kamaránál létrehozni és utána valamilyen módon majd ehhez az adatbázishoz fordulni különféle adatokért, csak díj ellenében lesz majd lehetséges, akkor, amikor a kormány megtehetné, hogy most az egységes nyilvántartási rendszer fölállításánál ő maga lesz a kezdeményező, és ő fogja ezt a nyilvántartást elkészíteni.

Nincs semmiféle gyakorlati indoka annak, csak a közjegyzők monopóliumba hozása, hogy ezt a közjegyzői kamara vezesse, mert a közjegyzői kamara egy olyan nagy léptékű beruházást vállal, amely össze fogja kapcsolni az összes közjegyzői kamarát az országos központtal, amit nyilvánvalóan nemcsak ennek a nyilvántartásnak a működtetésére fognak használni. Ezzel is tisztában kell lenni, hogy itt az állam az adófizetők pénzéből, akik majd megfizetik ezeket a díjakat, a közjegyzői országos kamara számára lehetővé fogja tenni egy átfogó, országos, ha nem csal az emlékezetem, akkor szakkifejezéssel: one line rendszernek a megteremtésével.

Talán jobb lenne, hogyha ez a beruházás állami feladatként jelenne meg és a nyilvántartás is állami feladatként működne.

Emellett, ezen elméleti érvek mellett gyakorlati érvként hadd hozzam föl, hogy miért nem jó a közjegyzői monopólium. Egyrészt azt, hogy a közjegyzők száma véges, korlátozott. Amúgy is, tisztelet a kivételnek, de a közjegyzők a halotti eljárások kivételével, a hagyatéki eljárások kivételével, ami természetesen továbbra is közjegyzői monopólium lesz, egyre nagyobb feladatot vállalnak az okiratszerkesztésben, a társaságalapításban és az aláírási címpéldányok és egyéb hitelesítések, egyéb közjegyzői hitelesítések miatt meglehetősen nagy munkateherrel küszködnek.

Erről a munkateherről azok az ügyfelek tudnak beszámolni, akik egyszerű hagyatéki ügyeket kezdeményeznek és hónapokon keresztül várnak arra, hogy megszülessenek a hagyatéki ügyekben a végzések. Nyilvánvaló, hogy egy újabb, jelentősebb munkateher a közjegyzők számára azt fogja jelenteni, hogy azért az állampolgárok többsége esetében a hagyatéki eljárások ügyintézésének az ideje meg fog hosszabbodni és ezáltal nagy létszámú állampolgári réteg kerül hátrányos helyzetbe azért, hogy a jól fizető zálogszerződések elkészítése időben megtörténjék. Mert azokkal nem lehet várni. Elgondolkodtató az is, hogy technikailag miként fogják megoldani azt, hogy a szerződésbiztosító mellékkötelezettséget, jelen esetben a zálogszerződést a közjegyzőnek kell készíteni, az alapszerződést adott esetben bárki elkészítheti. De én azt hiszem, hogy a hitelező akkor ragaszkodni fog ahhoz, és ebben látom azért elbújtatva azt, ami miatt a közjegyzői kamara vállalta a beruházási költségek előlegzését, hogy magát az alapszerződést is közjegyzői okiratba fogják foglalni, és nemcsak a zálogszerződést fogja a közjegyző megcsinálni, hanem azt az alapszerződést is, amelyben foglalt kötelezettséget fogják biztosítani a közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződéssel. Ezt mondják árukapcsolásnak, és nyugodt lélekkel mondhatom, hogy elvtelen árukapcsolásnak.

Nagyon fura dolog lenne, hogyha például egy pénzintézet, amely hitelnyújtásra szakosodott, nem köthetné meg ezt a szerződést, megteheti azt, hogy köt egy 100-150 millió forintos kölcsönszerződést, de az azt biztosító mellékszerződést nem kötheti majd meg, mert azt csak közjegyző teheti meg.

S ugyancsak gyakorlati életből vett példa, hogyha a felek a vitájukat a bíróság előtt egyezségben rendezik, és az egyezség biztosítására kötnének ki egy ilyen mellékkötelezettséget, akkor a bíróság nem teheti meg, hanem megköti az egyezséget és fölkéri a feleket, hogy az ezt biztosító mellék-kötelezettségről szóló okirat elkészítésével fáradjanak egy közjegyzőhöz, mert azt csak a közjegyző teheti meg. A bíróság hogy fogja ezt az egyezséget jóváhagyni akkor, amikor nincs meg az azt biztosító mellékkötelezettség?

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy ezek voltak azok az érvek, amelyek miatt az alkotmányügyi bizottság többsége elfogadhatónak találta azt a módosító javaslatot, hogy bizonyos jogászi rétegek megkapják az ilyen okiratszerkesztésnek a lehetőségét. A kormány jelenleg nem támogatja még ezt a javaslatot. De azért is szóltam valamivel bővebben erről a kérdésről, hogy ismételten megpróbáljam meggyőzni a kormány jelen levő képviselőjét, gondolják át ennek a monopóliumnak a fönntartását, mert egyrészt a szakbizottság sem támogatja, és e tekintetben az alkotmányügyi bizottság valóban szakbizottság, másrészt pedig semmifajta megalapozott érv nem szól ezen monopólium fenntartása mellett.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! A másik módosítási javaslat, amelyet nem támogat sajnos az alkotmányügyi bizottság sem, a 32. szám alatt van, és néhány mondattal szeretném meggyőzni képviselőtársaimat, hogy azért figyelemre méltó lenne ennek a módosításnak a támogatása. Ez a módosítás azt mondaná ki, hogy a kézizálogjog-szerződés alapításakor, ha átadják a zálogjog tárgyát képező dologhoz tartozó tartozékot is, akkor a zálogjog erre a tartozékra kiterjed. Ezt azért lenne szükséges néven nevezve kodifikálni a törvényjavaslatban, mert korábban a kormány támogatta azt a módosító javaslatot, amely arra irányul ez még a korábbi részben hangzott el, azzal nem akartam részletesen foglalkozni, mert magam is egyetértek vele a 7. pont alatt a gazdasági bizottság javaslatát, hogy a zálog joga terjedjen ki bizonyos esetekben a hasznokra, illetőleg a kormány támogatja Dornbach Alajos és Csizmadia László képviselőtársaimnak azt a javaslatát, amellyel elhagyni szándékoznak a kormány által beterjesztett javaslat 253. § (1) bekezdését, ez az új 253. § (1) bekezdése, amely kimondaná, hogy a zálogtárgy alkotórészeire és tartozékaira a zálogjog kiterjed.

(19.40)

Ha ez a rendelkezés elmarad, akkor úgy gondolom, valahol nevesíteni kell, hogy fő szabályként nem terjed ki erre hisz ezért maradt ki a törvényjavaslatból. De ha egy dologgal átadnak egy tartozékot mondjuk, egy csónakkal átadják az evezőket is , akkor értelemszerűen ahhoz, hogy kielégítés esetén hozzájuthasson a záloghitelező a követeléséhez, nem elegendő neki a dolog értékesítése, jelen esetben a csónak értékesítése, mert evező nélkül kevesebbet ér, adott esetben nem is lesz, aki megvegye hanem ott vannak az evezők is, amelyek a rendeltetésszerű használathoz szükségesek. Átadták az evezőt, átadták az alkotórészt akkor, amikor kézizálogba adták azt a tárgyat. Tehát a törvény nevesítse, hogy ebben az esetben nem rendelkezni kell a feleknek a szerződésben, hogy kiterjed ezekre a tartozékokra a zálogjog, hanem a törvény erejénél fogva terjed ki, és csak akkor érvényesülhet az, hogy külön a dolog és a tartozék jogi természete egymástól el fog térni, ha a felek ettől eltérően rendelkeznek.

Ez a javaslat egyébként megint találkozik a bíróságok által előterjesztett azon észrevételek egyikével, hogy a joggyakorlat egyértelmű szabályozása tekintetében ennek a kimondása indokolt lenne. Tisztelt elnök úr, köszönöm a figyelmet.