Sződi Imre (MSZP)
SZŐDI IMRE, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A törvénycsomag, amelyet a kormány benyújtott, három igen fontos törvénytervezetet tartalmaz: a természet, az erdő és a vad védelméről szólót. A sorrend, amelyet most mondtam, lehet, hogy önkényes, mégis én úgy érzem és a szocialista frakcióból sokan úgy érezzük , hogy a természet védelmére illeszkedik és annak része az erdő- és a vadvédelem.Az előttünk lévő T/1686. számon benyújtott törvényjavaslat az erdőről és az erdő védelméről nem új az erdészeti jogalkotás rendjében, bár a jelenlegi igen megváltozott birtok- és struktúraviszonyokhoz kíván igazodni úgy, hogy közben az erdőközösségek alapvető tulajdonságait is figyelembe veszi.
A Magyar Erdészeti Egyesület 1862-ben alakult meg. A magyar törvénykezés történetében 1879-től, azaz 117 éve van olyan törvény, amely magyar nyelven foglalkozik az erdővel. Ezt követte az ország lakosságának érdekét szolgáló 1923. évi XVIII. törvény az erdészeti igazgatásról és 1935-ben a IV. törvény az erdőkről és a természetvédelemről. A jelenlegit megelőző, az 1961. évi VII. törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról szólt. Az előbb említett törvények alkalmasak voltak arra, hogy hazánk erdőterülete jelentősen emelkedjen és elérje a 18 százalékos borítottságot úgy, hogy közben szakszerű erdőgazdálkodás folyt az erdővagyonnal nemcsak úgy, mint termelőeszközzel, hanem mint egy olyan nemzeti kinccsel, amely minden lakos és állampolgár érdeke. Az egyes országok gyakorlatában igen változó az erdő és a társadalom kapcsolata, ami azt jelenti, hogy az erdőkérdésbe való beleszólás mértéke változó, de az adatok, illetve az erdőállapot-jelentés nyilvános.
Hazánkban 1 millió 712 ezer hektár az az erdőterület, amely faállománnyal, erdőtervvel erdőgazdálkodás alá vont. Ez azonban nem takarja azokat a területeket, amelyek erdőgazdálkodási tevékenységre kiegészítőként rendelkezésre állnak. Együtt statisztikailag mintegy 1 millió 862 ezer hektár erdőről beszélhetünk.
A hazai erdők nem tekinthetők önfenntartó környezetvédelmi rendszereknek, mivel jelenlegi formájuk több évszázados gazdálkodás során alakult ki. Ma az erdőgazdálkodás célja az erdő védelme és a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység kell hogy legyen, annak érdekében, hogy az erdő megőrizze biológiai változatosságát, termőképességét, felújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban lévő környezeti és gazdálkodási elvárásoknak, és betöltse az egészségügyi, szociális, valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét. Megemlítem, hogy 1995-ben a faállománnyal borított terület 59,4 százaléka volt állami tulajdonú és 40,6 százaléka elsősorban magánerdő, illetve az átalakulóban lévő erdőgazdálkodó szervezetek kezelésében volt. Az erdőtervezés és gazdálkodás szempontjából a magyar erdők 80 százaléka a gazdasági és 20 százaléka a védelmi, ezen belül is környezet- és természetvédelmi besorolású. S befejezésül még egy adat az 1995. január 1-jei statisztikából: a hazai erdők élőfakészlete mintegy 303 millió köbméter. 1945-ben ez a szám a 140 millió köbmétert közelítette. Jelenleg az évi növedék 11 millió köbméter, a kitermelés ennek fele, mintegy 5,5 millió köbméter.
Ezekkel a számokkal nemcsak az erdőkben dolgozó emberek szakértelmét, hozzáállását, elődeink jó törvényalkotását kívántam érzékeltetni, hanem azt is, hogy az elmúlt ötven évben a szakszerűség az erdővagyont több mint megduplázta. A selmecbányai tanárt, Leidenburgot idézve: "Kultúránk az erdő irtásával kezdődött, és csak az erdő fenntartásával maradhat fenn." Miért idéztem ezt? Azért, mert az 1991. évi kárpótlás és a '92. évi I-II. törvények elsősorban a termőföldet és az erdőt tették a kárpótlás és a magánosítás tárgyává. Ez az erdők vonatkozásában sokszor fél és egy aranykoronát jelent, azaz igen nagy az elaprózódás, más oldalról sok emberben a tulajdonlási vágy a fakitermelést is jelenti.
(16.30)
Ez 1995-ben elérte a 150 ezer köbméter engedély nélküli fakitermelést.
Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényjavaslatot két oldalról szeretném megközelíteni. Egyrészt nemzetközi közegbe ágyazva, másrészt pedig hazai oldalról.
Ami a nemzetközi kitekintést illeti, az utóbbi évtizedekben ökológiai és társadalmi okokból világszerte felerősödött az erdők és az erdészet ügye. Kiemelném az Egyesült Nemzetek Szervezetét, s ezen belül két olyan szakmai szervezetet, amely az erdő ügyével behatóan és meghatározó jelleggel foglalkozik. Az egyik a Fenntartható Fejlődés Bizottsága, a másik a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezet. Az OECD is foglalkozott a fenntartható erdészet témakörével, sőt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet is napirendjére tűzte az erdő kérdését, mint az emberiség biztonságának egyik tényezőjét. Talán ezzel kellett volna kezdenem, hogy az európai intézmények: az Európa Tanács és az Európai Unió is kiemelten foglalkozik az erdővel.
A törvénytervezet szöveganyagát e szűrőnek megfelelőnek ítélhetjük. A hazai szabályozásban a jelenleg hatályban lévő 1961. évi VII. törvény alapvetően az erdő ügyével foglalkozik. Erdőre és erdészetre vonatkozó joganyaga nem minden tekintetben felel meg az előbb felsorolt törekvéseknek és normatíváknak. A fenntartható fejlődés elve s az ebből fakadó fenntartható gazdálkodás elve, az ennek megvalósítására való törekvés fontos Közép-Európában. Az erdő és az erdészet vonatkozásában számunkra nem új. Erre van egy speciális erdészeti szakkifejezés, a tartamos vagy tartamosság.
Ezzel az a probléma, legalábbis természetvédelmi szempontból, hogy az évszázados fejlődés során csak a faanyagtermesztésre vonatkozott, abban viszont megvalósult. Közép-Európában, így hazánkban is az a feladat, hogy ezt a környezetvédelmi szemléletet az erdei életközösségek egészére kell kiterjeszteni, és ennek szellemében kell a joganyagot értelmezni.
A törvényjavaslat szöveganyaga szektorsemleges. Tehát nincs tekintettel a tulajdonos mibenlétére, rendelkezései kötelező érvényűek valamennyi magyar erdőre, erdőtulajdonosra.
A környezetvédelem általános rendszeréből levezetett gondolatsornak megfelelően a törvény több helyen ad jogosítványt a természetvédelmi hatóságoknak. Ez mintegy 330 ezer hektár ökológiai szempontból értékes erdőterületre vonatkozik. Magyarország azonban nem mondhat le a fanyersanyag-termelésről. Mindezt környezeti, természeti elvek prioritása mellett az erdészeti szakmának s így az erdőtörvény joganyagának is föl kell vállalni.
E gondolatok kapcsán hadd idézzem Thán Károlyt 1923-ból, aki a következőket fogalmazta meg: A természet rendjében kívánatos egyensúly fenntartása és a gazdasági élet sokoldalú megnyilvánulása az idők haladtával reáutalták a kultúrállamok népeit, hogy megbecsüljék az erdőt, amely úgy létfenntartásunknak, mint nemzeti gazdaságunknak olyan előkelő tényezője.
Még egy lényeges gondolat, amit kiemelnék a törvénytervezetből: biztosítva van az erdők szabad átjárhatósága minden magyar állampolgár és idelátogató természetes személy részére, függetlenül a tulajdonviszonyoktól. Ez az általános rekreációs és közjóléti célok érvényesülése szempontjából igen fontos.
Tisztelt Országgyűlés! A szocialista parlamenti frakció szerint a törvény időszerű, a 17 fejezet és 106 szakasz jól tagolja a törvényt, amely összhangban van egyéb törvényekkel. A frakció részéről megvitatásra és egyéb törvényekkel való összhangjának továbbjavítására hívom föl képviselőtársaim figyelmét, és a módosító javaslatokkal elfogadásra ajánlom. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a bal oldalon.)