Takács Péter (MDF)
DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A népjóléti minisztérium feltehetően alapos intézményi vizsgálat után 1994-95 fordulóján bezáratta a nyírbátori szülőotthont. Ehhez a döntéshez nincs hozzáfűznivalóm, szakemberek vitatkozzanak róla, hogy jogos volt-e avagy sem a minisztérium ezen intézkedése. Azt viszont feltétlenül szóvá kell tennem, hogy a körülményeket a Népjóléti Minisztérium nem vizsgálta meg igazán. A szülőotthon bezárása után szinte havonként, az interpellációm beadásáig hét alkalommal fordult elő, hogy a mentők megérkezése előtt családi háznál avagy éppen Nyírvasváriban presszóban született meg az újszülött kiszolgálónők, pincérnők segédlete mellett.Azt hiszem, hogy olyan térségben, ahol a telefonellátottság, az infrastruktúra, a lakosság gépkocsiállománya olyan alacsony szintű, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, körültekintőbben kellene eljárnia a Népjóléti Minisztériumnak, és azokat a lehetőségeket, azokat az adottságokat is meg kellene vizsgálnia, amelyek a tájegység, a megye lakosságának egészségügyi ellátását legalább minimális szinten biztosítják.
Az én meggyőződésem szerint 1980-ban vagy 1800-ban sem szerencsés ilyen körülmények között gyereket a világra hozni Mária Terézia ezt már nagyon jól tudta. Úgy látszik, a Népjóléti Minisztérium ezekre a szempontokra nemigen figyel oda.
Kérdezem tehát államtitkár urat, hogy miért nem gondoskodtak megfelelő mentőellátásról, miért nem egészítették ki a nyírbátori mentőállomás mentőinek a számát ahhoz, hogy megfeleljenek azoknak a feladatoknak, amelyek ebben a térségben egészségügyi kérdésben felmerülnek, és egyáltalán az újszülött világrajöttét megfelelő körülmények között lehetővé tennék. Várom államtitkár úr válaszát. (Taps a jobb oldalon.)