Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Nem szólt, nem utasította rendre a képviselőt. Nem kívántam ebben az ügyben felszólalni, de ennyit le kell szögeznem. És elnök úr nem szólt a számvevőszéki véleménynél sem, amit megint nem olvasott el képviselőtársam, mert akkor másként mondta volna. Tényállítást használtam: nincs az anyag teljes birtokában. Ezt csak megerősítette a munkaszolgálattal kapcsolatos hozzászólás is. Tudniillik nem lehet az Alkotmánybíróság döntését egyszer így értelmezni, ahogy a kormánynak tetszik, egyszer pedig úgy értelmezni, ahogy szintén a kormánynak tetszik.
Ilyen vitában a hozzászólásnak csak jogásziasnak szabad lennie, nem pedig praktikus okokból egy többségi véleményt kormányhoz hű képviselőként előadni. Ezt meg lehet tenni, csak akkor az ember kiteszi magát annak, hogy szakmailag minősítik a véleményét oly módon, hogy az nem felel meg a tárgyi valóságnak.
Ha valaki elolvassa az Alkotmánybíróság határozatát, egyértelmű, hogy megállapítja, mi lesz a törvény 3. §a (1) bekezdése c) pontjának a szövege; annyi lesz, hogy: munkaszolgálat. Az sem volt kérdés az általános vita során, hogy rossz ez az alkotmánybírósági határozat mert valóban rossz, mert a törvény hatálya 1939-től 1989-ig terjed.
Az eredeti jogalkotói szándék csak a harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálat után kívánt kárpótlást adni. Az indokokat nem kívánom most elmondani, mert nem annak a vitája folyik. De azt, hogy valóban volt alapja, mutatja, hogy a kormány hozzányúl az Alkotmánybíróság megállapította szöveghez ami a magyar jogalkotás történetében precedens nélküli , és az Alkotmánybíróság által megállapított szöveget időhatárok közé szorítja.
Ez az, amit Hasznos Miklós képviselőtársam joggal kifogásolt, hogy a magyar alkotmányosság történetében lehet-e precedenst teremteni, hogy az Alkotmánybíróság által megállapított törvényszöveget nem tágítja az Országgyűlés, hanem szűkíti. Mert ez mondjuk ki nyíltan szembehelyezkedés az Alkotmánybírósággal; ami, még egyszer hangsúlyozom, álláspontom szerint azért indokolt, de abban az esetben ki kell mondani azt is, hogy az Alkotmánybíróság nem minden esetben tévedhetetlen, és jó lett volna, ha ezen döntése előtt meghallgatja az érintetteket, mármint azokat, akik a törvényt előkészítették, mert adott esetben akkor nem ez lett volna a megállapított szöveg.
De ha elismerjük, hogy az alkotmánybírósági döntés szelleme elfogadható, de az Alkotmánybíróság megoldásai nem mindig helytállóak, akkor viszont gyengülnek Tóth Pál képviselőtársamnak az érvei, amikor az előbbiek során mindig az Alkotmánybíróságra hivatkozott, hogy ezt mondta, így mondta és ekként mondta.
Még egyszer hangsúlyozom, az Alkotmánybíróság nem mondta, hogy a deportálás és a kényszermunka során meghaltaknak a halál miatt többletkárpótlást kelljen adni, mert erre az esetre a nemzetgondozási díjról és a hadigondozási díjról szóló törvény vonatkozott, és ezt a sérelmet megfelelően rendezte. A szabadságelvonás többletkárpótlásáról szólt az alkotmánybírósági döntés.
Mi a problémám a kormány által beterjesztett szűkítéssel kapcsolatban? El tudom fogadni a Hasznos képviselőtársam által elmondottakat, hogy maradjon úgy, ahogy az Alkotmánybíróság megállapította; ez az időhatály viszont így, ilyen megfogalmazásban indokolatlan. Indokolatlan azért, mert a munkaszolgálat és nevezzük így együttesen, mert az valójában honvédelmi kötelezettség és közérdekű munkaszolgálat volt jogintézményét a magyar jogban az 1939. évi II. törvénycikk vezette be. Ennek a törvénycikknek nem volt faji megkülönböztető jellege. 1942-ben, az 1942. évi XIV. törvénycikkel, amely 1942. július 31-én jelent meg a törvénytárban, vált faji jellegű diszkriminatívvá a munkaszolgálat a jogszabály miatt.
Az nem kizárt, hogy korábban, egyes esetekben és ez százakat vagy ezreket is érinthet volt parancsnoki önkény, de a jogi utat tekintve, amikortól egyértelműen megállapítható az állam felelőssége, a '42. évi módosítás az, ami lehetővé tette a diszkriminációt.
Itt a probléma csak az, hogy a különféle munkaszolgálatos egységek elhelyezkedése és alkalmazása egészen eltérő volt. Voltak a hátországbeli alakulatok, voltak az üzemekben dolgozó alakulatok, és valóban voltak a frontokon, a hadműveleti területeken, a harctéri alakulatok alkalmazásában álló alakulatok. Miután az Alkotmánybíróság ezt a fogalmat törölte a törvényből, nyilvánvaló, hogy ezt nem lehet visszahozni. A kormány azért megpróbálja az időhatárral érzékeltetni, hogy az 1939-től kezdődő időszakban nem mindegyik munkaszolgálat után akar kárpótlást adni. De ebben az esetben viszont miután már nem harctéri alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálatról van szó , valóban felmerül az, hogy miért maradnak ki a Rákosi-féle munkaszolgálatosok, akik ugyanúgy voltak hátországban alkalmazva, mint azok, akikre vonatkozik a kormány által beterjesztett '41-es időpont.
Ha nem tudunk az időhatárnak ésszerű indokot adni, akkor a diszkrimináció meg fog valósulni. Ezért én a törvényjavaslatnak ezt a részét tartom a legproblematikusabbnak alkotmányjogi szempontból; egyrészt azért, mert hozzányúl az Alkotmánybíróság által jól vagy rosszul megállapított szöveghez, másrészt pedig a hozzányúlás alkotmányos indoka nem megalapozott az egyéb időszakban bekövetkezett munkaszolgálathoz képest. Mert ebben az esetben joggal mondhatják a '41 tehát a kormány által beterjesztett javaslat időpontja és az 1939 amikor a honvédelmi törvény bevezeti ezt a jogintézményt érintettjei, hogy rájuk miért nem terjed ki, mert őket is behívták 2 vagy 3 hónapos hadiüzemi munkára, ugyanúgy, mint ahogy '41 után sem mindenkit hívtak be folyamatosan, évekig tartó munkaszolgálatra az egyik kimaradt, a másik nem maradt ki.
Itt az időhatárnak az indokoltsága az, hogy Magyarország ekkor lépett be a világháborúba ez az alakulatok alkalmazásában nem mindig jelentett eltérést. Voltak, akik már hamarabb bevonultak, és az ő esetükben egyik napról a másikra keletkezik majd a kárpótlást jelentő időszak, a kormány által javasolt időpont előttre nem, a kormány által javasolt időpont után pedig ugyanott vannak, ugyanolyan katonai alakulatban, ugyanolyan parancsnokokkal.
(19.30)
Ezt én nagyon őszintén mondom biztos, hogy megint lesznek kritikai megjegyzések hozzászólásom színvonalára , jogilag ad absurdumnak tartom. Ajánlottam kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy legalább elegánsabb megoldáshoz folyamodjanak, és egy értelmező rendelkezéssel mondják ki, hogy munkaszolgálat alatt mit kell érteni, mert akkor nem kifejezetten az Alkotmánybíróság által megállapított szöveghez nyúlnak. Ezzel a megoldással jogilag valamivel elegánsabb lenne az, amit néven kell neveznünk: az Országgyűlés most módosítani fogja az Alkotmánybíróság által megállapított szöveget.
Köszönöm a figyelmet.