Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban megjegyezném azt, hogy azért is nem kívántam kisebbségi véleményt mondani, mert akkor egyfolytában enyém lett volna a szó, mert a kisebbségi vélemény valójában mindazt tartalmazta volna, amit én most külön részletesen, pontokba szedve elmondok. Ez a vitaszakasz érinti a 76. pontot, amely nevezzék úgy az ismételt életjáradék kéréséről szól. Talán még emlékeznek rá tisztelt képviselőtársaim, tavaly majdnem pontosan ebben az időszakban, húsvét előtt volt egy határozatképtelen Országgyűlés, amely nem szavazta meg törvénymódosító javaslatomat, majd azt követően a következő ülésen határozatképessé vált, és akkor leszavazta azt a törvénymódosítást, amely arról szólt, hogy azok a kárpótlásra jogosultak, akik kárpótlási jegyben kérték a kárpótlásukat, de utólag belátták, hogy rosszul döntöttek, mert nem tudnak mit csinálni a kárpótlási jegyükkel, adják vissza ezt a kárpótlási jegyet az államnak, és helyette kapjanak életjáradékot. 1994 őszén terjesztettem be ezt a törvénymódosítási javaslatomat. '95 tavaszán tárgyalta az Országgyűlés, együtt a kormány által beterjesztett törvényjavaslattal, amelyik ugyanezt a kedvezményt megadta a vagyoni sérelmet szenvedetteknek. Akkor a kormánytöbbség úgy vélte, hogy az államnak nem róható föl, hogy nem nyújt a kárpótlási jegyek ellenében vagyoni kínálatot, ezért semmi se indokolja, hogy az állam lehetővé tegye az ismételt életjáradékra kérést a jegyek egyidejű visszaadása mellett.
Némi keserű örömmel láttam, hogy amikor a kormány beterjeszti a kárpótlási törvény módosítására vonatkozó javaslatát, előjön a '95 tavaszán önök által leszavazott ötlet, és a javaslat szerint majd lehetővé válik, hogy a politikai üldözött aki másfél éven keresztül tényleg nem tudott mit csinálni a kárpótlási jegyével visszaadhassa a jegyét és helyette életjáradékot kérjen.
Csak egyetlenegy kis különbség van az én javaslatom és a kormány javaslata között amit most módosító javaslat formájában megpróbálok visszahozni -: az életjáradék folyósításának a kezdő időpontja. Mert az eredeti törvény azt mondja, hogy az életjáradék 1992. január 1jétől jár, függetlenül attól, hogy az illető mikor adta be a kérelmét, illetőleg a hivatal mikor bírálta azt el. A kormány javaslata viszont azt tartalmazza, hogy az életjáradék kezdő időpontja majd a törvény hatálybalépését követően fog kezdődni, amikor az illető visszaadja majd a kárpótlási jegyet és helyette életjáradékot kér. Ez ténylegesen azt jelenti, hogy az 1992., az 1993., az 1994., az 1995. évi négy teljes év életjáradékát, és nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy az 1996. év első féléve, tehát összességében négy és fél év életjáradékát megtakarítja az állam a politikai üldözötteken.
Azért kell ezt az erős szót használnom, mert ha nem lett volna állami kötelezettségvállalás a kárpótlási jegyekkel szembeni vagyoni kínálat biztosítására, akkor lehetne azt mondani: miért választotta az életjáradék helyett a kárpótlási jegyet?! Akkor felróható lett volna a döntés hibája az illetőnek, és akkor lehetne mondani, hogy ennek a hibának a következményeit viselje el az eredeti kárpótlásra jogosult. De ezekről az emberekről elnézést egy kicsivel talán többet tud az, aki nap mint nap találkozott velük. Ők hittek abban, hogy a kárpótlási jegyet, az egyösszegű juttatást jól fel tudják használni, ezért választották a kárpótlási jegyet. S utána csalódniuk kellett, mert nem volt befektetési lehetőség. Ezt képviselőtársaim ugyanolyan jól tudják, mint én, mert ebben a Házban számtalanszor felszólaltam azért, hogy legyen nekik valami. Nem lett!
Ebben az esetben megállapítható, hogy a jegy felhasználása nem azért nem történt meg az eredeti jogosultak esetében, mert nem akarták azt felhasználni hanem azért, mert nem tudták mire felhasználni. Az állam nem biztosította nekik a felhasználást! Akkor viszont el kell gondolkodni rajta, hogy az állami felróhatóság e tekintetben előnyt jelentsen a jogosultaknak vagy hátrányt. Ha a kormány által beterjesztett javaslatot választjuk, abban az esetben kimondjuk, hogy az állam vállalt egy törvényi kötelezettséget és most elvonatkoztathatunk adott esetben a kárpótlástól , nem teljesítette azt, annak az összes káros következményét viszont nem akarja vállalni. Ez egy nagyon rossz üzenet a jövőre nézve. Ez egy nagyon rossz fölfogása az állami kötelezettségvállalásnak, mert akkor sok esetben megtörténhet, ad absurdum a nyugdíjakat sem fogja fizetni az állam.
Ezért úgy vélem, akkor járunk el méltányosan nem egy nagy létszámról és nem egy nagy összegről van szó, hozzá kell tennem , ha azok számára az eredeti jogosultak számára, akik visszaadják a kárpótlási jegyüket, lehetővé tesszük, hogy az életjáradék kezdő időpontja az eredeti törvény szerinti 1992. január 1-je legyen. Én úgy gondolom és nem kívánom megint Hasznos képviselőtársam példáit felhozni, hogy ez az ország hány száz milliárdokat volt képes más célokra kifizetni , hogy az az 1-2 milliárd forint ezekkel a sokat szenvedett emberekkel szemben nagyon méltányos eljárás.
Úgyhogy én azt kérem annak ellenére, hogy nagyon kevesen figyelnek rám ebben a teremben, de a jegyzőkönyvet talán el fogják olvasni , hogy ebben a kérdésben gyakoroljunk méltányosságot az érintettekkel szemben, és tegyük lehetővé, hogy az a néhány száz vagy néhány ezer kárpótlásra jogosult, ha visszaadja a kárpótlási jegyét, akkor hadi életjáradékot kapjon 1992. január 1-jétől. Az állam számára az életjáradék sokkal előnyösebb, mint a kárpótlási jegy, mert a kárpótlási jegy egyösszegű, adott esetben 4-500 ezer forint értékű vagyont kell vele szembeállítani, az életjáradék meg havonta 3-4-5 vagy 6 ezer forint.
Az életjáradéknak van szerencseeleme is.
(19.40)
Az életjáradék összege nagyjából úgy lett megállapítva, hogy a felek megkapják azt az összeget, ami egy összegben megilletné őket természetesen itt a kamat nincs figyelembe véve , de elhúzva, elnyújtva, a fizetési kötelezettséget 5-10-20 évre eltolva.
Úgy gondolom, hogy fel lehet vállalni ezt a méltányosságot az üldözöttekkel szemben, és meg lehet engedni, hogy az eredeti feltételek mellett folyósítsák nekik az életjáradékot. Köszönöm szépen.