Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A 82. pontban foglalt kiegészítésem támogatását kérem a tisztelt Háztól.Ez kimondaná, hogy a pénzbeli kárpótlás után kamat nem jár. Az emberi jogi bizottság ülésén is volt némi vita a tekintetben, hogy szükséges vagy nem szükséges ez a rendelkezés. Véleményem szerint azért szükséges, hogy a jogalkalmazás egyértelmű eligazítást kapjon a törvényalkotástól. Ugyanis abban az esetben, ha kimondom, hogy bizonyos érintetti kör most utólag, de az eredeti szabályok szerint beadhatja a kérelmét és '92. január 1-jétől esedékes részére a kárpótlás, akkor valami eligazítást kell adnom arra, hogy ez mit jelent. Azt jelenti-e, hogy ha az 1992. január 1-jei állapot szerint az őt megillető összeg '96 decemberében kerül kifizetésre, akkor a kettő közötti időtartam után miután pénzkötelezettségről van szó a jogosultat megilleti-e kamat vagy nem illeti meg?
Lehet, hogy most mosolyognak egyes képviselőtársaim, de ez egy nagyon komoly kérdés a gyakorlati alkalmazásban. Tudniillik már az 1992. évi XXXII. törvény alapján, amikor az egymillió forintos, élet elvesztése miatti kárpótlásokról szóló határozatok objektív és részben szubjektív okok miatt egy-két évvel a kérelem beadása után születtek meg, felvetődött a kérdés, hogy a '92. január 1-je milyen esedékességi időpont.
Amikor az előbb az életjáradékról beszéltem, kifejezetten ezt az időpontot használtam, azért, mert az eredeti jogalkotói szándék szerint ez az életjáradék folyósításának kezdő időpontja volt. De nem egyértelműen került megfogalmazásra a '92. évi XXXII. törvényben! Ezért voltak olyan, élet elvesztése miatt kárpótlást kérő jogosultak, akik a kamatra is igényt tartottak. Voltak ebből perek, volt olyan per, amely még akkor, amikor a hivatal elnöke voltam, jogerősen nem fejeződött be, elsőfokon ugyanis elutasították a kamat iránti kérelmet. Viszont nem biztos, hogy ez a fajta jogalkotói gyakorlat irányadó akkor, amikor az Országgyűlés egy alkotmánybírósági döntés következtében az eredeti törvényi feltételek kiegészítésével úgy határoz, hogy egyösszegű kárpótlás illeti meg a sérelmet szenvedetteket. Ebben az esetben valóban el kell gondolkodni azon, hogy jár-e kamat vagy nem jár az egyösszegű kárpótlás után. Vagy ha valaki most fogja beadni az életjáradék iránti igényét, holott az alkotmánybírósági döntés következtében egyébként igazából '92-ben beadhatta volna, ha alkotmányos a törvény és neki az életjáradék '92. január 1-jétől fog járni, akkor egy középarányos kamatot kérhet-e az után a négy és fél évi életjáradék után, amit most fognak megítélni, most fognak kifizetni neki?
Úgy gondolom, ez egy olyan koncepcionális kérdés, amelynek eldöntése nem lehet a bíróság feladata. Az Országgyűlésnek nyilatkoznia kellene ebben a kérdésben. Lehet azt is, hogy jár kamat. Én azt a véleményt fogalmaztam meg a módosító javaslatomban, hogy nem jár kamat, mert ha a korábbiaknak nem járt, akkor most sem indokolt, hogy járjon. Az is elképzelhető, hogy nem a '92. január 1-jei időpont lenne a kamatszámítás kezdő időpontja, hanem egy valamivel későbbi időpont. De ha ezt a kérdéskört nem rendezzük, akkor részben a bíróságok munkaterhét fogja megnövelni az Országgyűlés, hiszen a kárrendezési hivatal nem tud rendelkezni a kamatról, mert nincs törvényi felhatalmazása arra, hogy a kamat kifizetéséről rendelkezzen. Emiatt nyilván közigazgatási perek fognak keletkezni, ami nem biztos, hogy célszerű és szerencsés. Sőt feltételezhető, hogy ellentétes bírói döntések születnek, és majd valamikor a Legfelsőbb Bíróság fogja ezt a kérdést lezárni.
Ezért arra kérem a tisztelt igazságügyi kormányzatot, hogy ennek a problémakörnek az áttekintésével egy törvénymódosító javaslattal a végrehajtás számára adjon egyértelmű utasítást arra, hogy jár kamat vagy nem jár kamat. Ha jár kamat, ebben a végrehajtási rendeletben teremtse meg a kárrendezési hivatal számára azt a jogi lehetőséget, hogy tudjon rendelkezni a kamat kifizetéséről is.
Köszönöm szépen a türelmet.