Sepsey Tamás (MDF)
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal felhagynék most, hogy a preambulum egészének elhagyását indokoljam, mert be kell látni, hogy van egy kormányzati akarat arra, hogy szóban mindenképpen kimondja, hogy befejeződik a kárpótlás, annak ellenére, hogy nem fog befejeződni.
(19.50)
De ha ez egy politikai akarat, akkor be kell látni, hogy nem érdemes ezzel szemben sok érvet fölhozni.
Ami miatt hozzászólnék, az egy viszonylag technikai jellegű módosítás: egy preambulumban és ez az ajánlás 4. pontjában van ne hivatkozzunk arra, hogy egy törvény milyen másik törvényt módosított, amelynek a módosítására alkot az Országgyűlés egy újabb törvényt. A preambulumnak nem az a célja, hogy teljes egészében fölsorolja az összes alapjogszabályt módosító jogszabályt, mert ha ezt most a Ház megszavazza, akkor nem fenyegetésképpen mondom biztos, hogy be fogok adni számtalan preambulumhoz olyan módosító javaslatot, amely adott esetben három-négy módosított törvényre is ki fog terjedni, s akkor elgondolkodtató lesz, hogy azt nem fogadja el a Ház, ezt meg elfogadja.
Ez kifejezetten technikai kérdés, arra irányul, hogy a preambulumnak azt a jogalkotási törvényben is megfogalmazott és a gyakorlatban kikristályosodott elvét őrizzük meg, hogy az a jogalkalmazó számára összefoglalja a törvényhozó szándékait és céljait. Az nem technikai jellegű megfogalmazás, hogy milyen módosított jogszabályok módosítására irányul a törvényjavaslat. Akkor legyen egyértelműen megfogalmazva: a módosításra és a kárpótlási folyamat lezárására alkotja az Országgyűlés. S talán nem kell hozzátenni, hogy ezt a '92. évi XXXII. törvényt '94-ben módosította az Országgyűlés a XII. törvénnyel.
Úgy gondolom, hogy tényleg nem egy nagy horderejű dolog ez, de azért megfontolásra méltó, azért, mert egy törvény preambulumának az elvei a gyakorlatban már rögzültek, és ezeket az elveket adott esetben nem célszerű fölrúgni. Köszönöm szépen.