Magyar Bálint (SZDSZ)
DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Külön köszöntöm a megjelent vendégeket, köztük az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat és a cigányszervezetek képviselőit is.Ha a magyarországi cigányságot sújtó különböző hátrányokra gondolunk és arra a szakadékra, amely elválasztja egymástól a cigányságot és a többségi társadalmat, valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy nehéz ma tiszta lelkiismerettel élni Magyarországon. Mégis az a véleményem, hogy a mai politikai vitanapnak nem az a feladata, hogy a cigánykérdést amolyan kötelező gyakorlat formájában letudva, hozzájáruljon lelkiismeretünk megnyugtatásához. Jó alkalom ez a vita arra, hogy elfogulatlanul és önáltatás nélkül szembenézzünk e félmilliós kisebbség helyzetével, hogy számba vegyük, mit tettünk eddig, és mit kell még tennünk a cigányság integrációja és polgárosodása érdekében.
Fontos ez a mai nap azért is, mert ahogy a kisebbségpolitikának, általában a cigánysággal kapcsolatos kormányzati tevékenységnek is politikai közmegegyezésen kell alapulnia. Azt remélem, hogy a vitanap hozzájárul majd ahhoz, hogy kialakuljon ez a konszenzus.
A szocialista rendszerben a cigánykérdést réteg-, illetve szociális problémaként kezelték. A cigányság szociális egyenjogúsítása terén születtek eredmények, a cigányság nagy tömegei azonban továbbra is a társadalmi hierarchia legalsó pozícióit foglalták el. A földosztásból a cigányság csaknem teljes egészében kimaradt, mivel elsősorban azok juthattak földhöz, akik már korábban is a mezőgazdaságban dolgoztak. Az iparnak szüksége volt szakképzetlen munkaerőre, így nagy cigánytömegek vándoroltak az ipari centrumokba.
Ez a cigányságon belül magas foglalkoztatottságot eredményezett, ami lehetővé tette bizonyos csoportok egzisztenciális megkapaszkodását. Másfelől viszont a szociális helyzet javulása nem járt a cigányság integrációjával, a szociális intézkedések asszimilációs elvárásokkal párosultak.
A szocializmus politikai rendszere nem engedte meg a cigányság autonóm kisebbségi önszerveződését, és ellehetetlenített minden olyan kezdeményezést, amely a cigányságot, mint kisebbségi csoportot jeleníthette volna meg.
Így például Kemény István 1971-es országos cigányvizsgálatának eredményei sem válhattak széles körben ismertté, sőt az azt követő időben az ilyen típusú vizsgálatokat el is lehetetlenítették.
Mindezek miatt a cigányságot teljesen felkészületlenül érte a '80-as évek második felének válsága és a rendszerváltás. A Magyarországon élő cigányok igen kevés kivétellel az eltelt tíz év alatt lezajlott folyamatok vesztesei voltak.
Mi jellemzi ma a cigányság helyzetét? Már a '80-as évek végén széles körben általánossá vált az a felismerés, hogy a cigányság nemcsak szociális, de nyelvi, kulturális értelemben is kisebbségi csoportnak tekinthető. A cigányság problémái nem szociális és kisebbségi problémák, hanem egy szociálisan marginalizálódott kisebbség problémái. Ez azt jelenti, hogy a munkaerőpiaci és szociális hátrányok kérdésétől elválaszthatatlan a cigány kisebbség emancipációjának problémája. Nincs olyan, a cigányság helyzete szempontjából fontos szféra, amelyről szólva ne lehetne válságról beszélni.
A cigányság nagy tömegei nyomorszinten vagy ahhoz közelítő szinten élnek, munkaerőpiaci szegregációjuk miatt az átlagosnál nagyságrendileg nagyobb körükben a munkanélküliség, egészségi és lakáskörülményeik hihetetlenül rosszak, az oktatásban lemaradásuk a többségi lakosságtól egyre nagyobb, kulturális hagyományaik egyre inkább eltűnnek, tradicionális belső önszerveződésük felbomlott, modern polgári önszerveződésük pedig csak a kezdeteknél tart, s mindezeken kívül a többségi társadalom súlyos előítéletessége is sújtja őket.
Mindezek a válságjelenségek nem önmagukban álló, önmagukban kezelhető problémák. A cigányságot sújtó különböző hátrányok egymásból táplálkoznak és egymást erősítik. Ahogy a roma politikusok fogalmaztak, egy olyan problémavilágot alkotnak, amely nemcsak hogy felszámolhatatlan, de érthetetlen is a belső összefüggések figyelembevétele nélkül.
A cigányoknak a többségi társadalomnál négyszer-ötször nagyobb munkanélküliségi rátája elsősorban iskolázottságuk és a többség iskolázottsága közötti szakadékkal magyarázható. A közoktatáson belüli sikertelenségük elsősorban abból fakad, hogy a magyar iskolarendszerben szociális és kulturális válságuk óriási hátrányokat teremt. A cigányság szociális hátrányai azonban csak akkor lesznek csökkenthetőek, ha megoldódik a cigány munkavállalók foglalkoztatása.
(9.10).
Ezzel a kör bezárult: sem a munkanélküliség, sem az iskolázatlanság vagy a nagyon rossz szociális helyzet problémái nem kezelhetők az egyes nagy rendszerek zárt logikáján belül. Egységes stratégiára van szükség, amely kijelöli a lehetséges áttörési pontokat, és figyelembe veszi a cigány problémavilág vastörvényeit.
A cigányság kizárólag a maga erejéből sohasem lesz képes felszámolni saját válságát. A hivatalban lévő kormány felismerte, hogy egy egységes, a cigányság integrációjára irányuló stratégia kialakítása kormányzati felelősség és feladat. A válságkezelő intézkedéscsomag elfogadásával és a Cigányügyi Koordinációs Tanács létrehozásával a kormány megtette az első lépéseket abban az irányban, hogy kialakuljanak a szervezeti és szakmai feltételei egy hosszú távú kormányzati program megvalósításának.
E program megvalósítása során véleményem szerint érvényesítenünk kell néhány fontos szempontot:
Mindenekelőtt szakítanunk kell azzal a paternalista attitűddel, mely szerint a cigányok cselekvő részvétele nélkül tesszük a dolgunkat a cigányok érdekében. A kormányzatnak együtt kell működnie az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzattal, biztosítania kell a folyamatos párbeszéd lehetőségét és azt, hogy a kisebbségi önkormányzatok bekapcsolódhassanak az egyes szakmai programok kialakításába, és sajátos eszközeiket felhasználva azok megvalósításába.
El kell választanunk a rövid és a hosszú távú célokat és teendőket. Miközben azon gondolkodunk, hogy a cigányság jövő nemzedékeit hogyan segíthetjük emberibb körülményekhez, nem feledkezhetünk meg azokról, akik itt és most élnek európai normák szerint embertelen körülmények között.
Egy másik fontos szempont, hogy az egyes programoknak célzottan a cigányság sajátos problémáinak megoldására kell irányulniuk. Bizonyos területeken mint például a szociális ellátórendszerek működtetése szigorúan ragaszkodni kell a rászorultság elvéhez. Más területeken viszont mint az oktatás, az átképzés vagy más foglalkoztatáspolitikai programok meg kell vizsgálni, hogy az eddig alkalmazott, etnikailag semleges eszközök segítségével valóban javítható-e a cigányság helyzete.
Nem kevésbé fontos követelmény, hogy az egyes programok kialakításakor figyelembe kell venni a cigányság erős belső tagoltságát. Olyan rugalmas rendszerek kialakítására van szükség, amelyek képesek alkalmazkodni a nyelvi, kulturális és szociális értelemben rétegzett cigány társadalom különböző csoportjai eltérő szükségleteihez. Ehhez tartozik az is, hogy a cigányság számára felkínált kormányzati programoknak tekintettel kell lenni a cigányság kultúrájára és hagyományaira. Nem szabad felzárkóztató stratégiát kialakítanunk. Nem biztos, hogy a cigányságnak a magyar társadalom rétegződését és foglalkoztatási szerkezetét kell reprodukálnia, nem biztos, hogy maradéktalanul át kell vennie a többségre jellemző értékeket és szokásokat.
Tiszteletben kell tartanunk a cigányság másságát, és nem teremthetünk olyan helyzetet, amelyben beilleszkedésük ára asszimilációjuk kell hogy legyen.
Mindezeken kívül szeretném felhívni a figyelmüket a jogi szabályozásban rejlő lehetőségekre:
A cigányság mint kisebbségi csoport szerveződött meg, és a létrejött cigány kisebbségi önkormányzatok mint kisebbségi érdeket artikulálják szociális problémáik kezelését is. A kisebbségi jogrendszer lehetőséget biztosít arra, hogy az oktatást, a munkaerőpiacot és más, a cigányság szempontjából igen fontos rendszerek működését szabályozó joganyagba preferenciális szabályokat illesszünk. Fontosnak tartom, hogy egy cigány kormányzati stratégia részeként megvalósuljon egy átgondolt jogszabály-alkotási program is.
Ma kétséget kizáróan a cigányságnak a szociális ellátórendszerektől való függése a legsúlyosabb probléma. Éppen ezért, a kormányzati válságkezelő programnak e támogatások fenntartása mellett olyan területekre kell koncentrálni a rendelkezésre álló forrásokat, amelyeken keresztül csökkenthető a jóléti újraelosztás döntő szerepe a cigánycsaládok megélhetésének biztosításában. Alapvetően két ilyen terület van: a vállalkozásfejlesztés és az oktatás.
A többség számára is világossá kell tenni, hogy az adóbevételekből egzisztenciateremtésre és oktatásra fordított támogatások a jövőben bőségesen visszatérülnek a szociális kiadások csökkenése révén. A kormány egzisztenciateremtő programok támogatására hozta létre a "Magyarországi cigányokért" Közalapítványt. A közalapítvány rendelkezésére álló ez évi források a szükségletekhez viszonyítva meglehetősen csekélyek. Véleményem szerint a jövőben szükség lesz tevékenységének kiszélesítésére, költségvetési támogatásának növelésére. Önálló egzisztenciák megteremtését a rendelkezésükre álló eszközök felhasználásával a Népjóléti és a Munkaügyi Minisztérium, az önkormányzatok és magánalapítványok is elősegíthetik. Ez utóbbiak közül figyelmet érdemel például az Autonómia Alapítvány tevékenysége.
A különböző foglalkoztatáspolitikai eszközök mellett fontos cél a falvakban élő, nagy tömegeiben munkanélküli cigányság megélhetéshez juttatása. Ez azért is kiemelt feladat kell hogy legyen, mert elejét kell vennünk a nagyvárosi etnikai gettók kialakulásának. Ennek érdekében nagy szükség van földművelési és állattenyésztési támogatásokra, amelyek lehetővé teszik, hogy cigánycsaládok minél inkább önellátóvá válhassanak.
Ami az oktatást illeti, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a tárcák közül elsőként már tavaly elkészítette cigány oktatásfejlesztési programját, melyet önök közül sokan már jól ismernek. Az oktatásnak nemcsak abból a szempontból van kiemelkedően fontos szerepe, hogy a munkaerőpiacon növelje az elhelyezkedési esélyeket, de azért is, mert a többi Magyarországon élő kisebbséggel szemben a cigány társadalom belső rétegzettségét tekintve csonka társadalom. Hiányzik az erős cigány középosztály, az erős értelmiségi réteg. Az oktatás tehát a cigányság polgárosodása szempontjából általában is a legfontosabb eszköz.
A cigány oktatásfejlesztési program stratégiai célja az, hogy a közoktatás teljes vertikumában biztosítsa a tanulókat sújtó hátrányok kiegyenlítéséhez és iskolai sikerességük biztosításához szükséges feltételeket. Ennek érdekében a közoktatás három csomópontján szükséges az esélynövelő és preferenciális intézkedések rendszerét kialakítani.
Óvodai, iskola-előkészítő és alapfokú felzárkóztató programok fejlesztésével és támogatásával biztosítani kell a cigány tanulók iskolai beilleszkedését és egyúttal elsősorban pedagógus-továbbképzéssel növelni az iskolák képességét a beilleszkedés elősegítésére. Másodsorban felzárkóztató programok fejlesztésével és tehetséggondozó hálózat kialakításával és működtetésével biztosítani kell, hogy a cigány tanulók a jelenleginél jóval nagyobb arányban a tankötelezettség ideje alatt teljes értékű általános iskolai végzettséget szerezzenek. Harmadrészt pedig tehetséggondozó kollégiumi és ösztöndíjrendszer segítségével biztosítani kell, hogy jelentős mértékben növekedjék az érettségit nyújtó középfokú oktatásban és szakképzésben részt vevő, illetve azt befejező cigány tanulók száma.
Mindezek mellett az igényeknek és lehetőségeknek megfelelően kell forrásokat biztosítani a cigány pedagógiai program alapján oktató és cigány kisebbségi óvodák és iskolák támogatásához is. A cigány oktatásfejlesztési programot a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ez évben elindította, kiszélesítéséhez a tárca rendelkezésére álló források bővítésére lenne szükség. A cigányság oktatását szolgáló programokat a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítvány és a Soros Alapítvány is támogatja.
Fontosnak tartom, hogy elkészüljön a közoktatási programhoz kapcsolódó cigány szakképzési program is.
Még mindig az oktatásnál maradva: a cigányság szempontjából óriási jelentősége van a felsőoktatásnak is, mégpedig kettős értelemben. Egyrészt a felsőfokú képzésnek kellene a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb számban cigány értelmiségieket, pedagógusokat, jogászokat, közgazdászokat és egyéb szakembereket képeznie, másrészt a felsőoktatásnak biztosítania kell, hogy azok a szakemberek, akik később, munkájuk során cigány polgárokkal kerülnek majd kapcsolatba, megismerkedjenek a cigány kisebbség kultúrájával, hagyományaival és a munkavégzésükhöz szükséges, a cigányságról szóló speciális ismeretekkel.
Mint már említettem, a cigányság nyelvi és kulturális szempontból igen erősen tagolt kisebbség, ezért több nyelv és kultúrkör megőrzéséről kell egyidejűleg gondoskodnia. A cigány kultúrának most alakul ugyanakkor az írásbelisége; probléma továbbá, hogy a cigányság nem rendelkezik anyaországgal sem, amely kulturálisan és anyagilag támogatná őket. Nincs országos szerepkörű cigány közművelődési központ, múzeum, színház. A cigányság kisebbségi könyvtári szempontból is ellátatlan.
A többi magyarországi kisebbségi kultúrával szemben a cigány kultúra nem egy polgárosodó kisebbség kultúrája. A meglévő hagyományőrző cigány közösségek lényegében az utolsó olyan csoportok a magyar társadalomban, amelyekben a népi művészet a mindennapi élet szerves része.
(9.20)
Ez kétségkívül a cigány kultúra megőrzésének esélyét erősítő tényező. Másrészt viszont a cigány kultúráról kialakított kép egybecsúszik egy polgárosodás előtti, igen szegényes életmód képével, ezért az autentikus cigány kultúrának sokszor még a cigányságon belül is alacsony a presztízse. A cigány kultúra értékei nincsenek eléggé jelen a társadalmi köztudatban, nem váltak a közműveltség részévé.
Ennek megváltoztatására az elmúlt időszakban különböző kezdeményezések történtek. Így például a közoktatás tartalmi szabályozásában nagyobb hangsúlyt kapott a Magyarországon élő kisebbségek kultúrájának oktatása, és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával létrejött egy cigány kutatóintézet és egy cigány néprajzi dokumentációs központ a Néprajzi Múzeumban. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítványon és a Művelődési és Közoktatási Minisztériumon keresztül a cigány kultúra, a cigány lapok és a könyvkiadás támogatása többé-kevésbé megoldott.
A cigány közművelődés még nyitott kérdése az, hogy a kisebbségi önkormányzat létrejöttével intézményesült kulturális autonómiát mennyire sikerült szilárd alapokra helyezni. Ehhez tudniillik kisebbségi kulturális intézményekre lenne szükség: cigány múzeumra, képtárra, művelődési központra egyaránt.
Mivel a rendelkezésre álló szűkös költségvetési forrásokat elsősorban az egzisztenciateremtő és oktatási programok támogatására kell felhasználni, a cigány kulturális intézményrendszer kialakítása várhatóan többéves folyamat eredménye lesz.
Az utóbbi években a cigányság szempontjából leglátványosabb fejlődést a cigány önszerveződés produkálta. A rendszerváltást követő években több száz civil szervezet alakult. Ezek többje egyszerre vállalt kulturális, szociális és érdekképviseleti funkciót.
A cigányság emancipációja szempontjából döntő lépés volt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény elfogadása, mely a cigányság számára is lehetővé tette kisebbségi önkormányzatok megválasztását. Jelenleg 476 helyi cigány kisebbségi önkormányzat működik az országban.
A polgári keretek között működő cigány önszerveződés történelmi előzmények nélküli folyamat. A cigány önkormányzatok még keresik a helyüket és az eszközöket, amelyek segítségével érvényesíthetik törvényben biztosított jogaikat.
A kormány egyik legfontosabb kisebbség-politikai feladata, hogy ehhez minden támogatást megadjon a számukra. Szintén a rendszerváltás történelmi jelentőségű eredménye, hogy az 1990 és '94 közötti parlamenti ciklusban három cigány országgyűlési képviselő is mandátumhoz jutott.
Még egy, a magyarországi cigányságot sújtó problémáról nem beszéltem, s ez az előítéletek és a diszkrimináció problémája. Mindenekelőtt mindenki számára világossá kell tennünk, hogy az előítéletes gondolkodás szabadsága nem jelenti a kirekesztés és a cigánysággal szembeni agresszió szabadságát. Olyan politikai légkört kell teremtenünk, ahol a nyilvános beszéd nem tűri meg azt, amit egy magánbeszélgetés még elvisel.
A kisebbségi másság elfogadtatására nehezen, de természetessé tételére lehet és kell is törekedni. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium ezért hozta létre a párbeszédprogramot, mely a közoktatásban és a tömegkommunikációban támogat olyan programokat, melyek a többség számára mutatják be a kisebbség, ezen belül a cigányság kultúráját. Meg kell találnunk a módját, hogy elejét vegyük a diszkrimináció minden formájának: a foglalkoztatási diszkriminációnak, az iskolai szegregációnak, a hatóságok önkényeskedésének és a politikai kirekesztésnek egyaránt.
A cigányság számára a rendszerváltás időszaka eddig alig hozott mást, mint helyzetének további romlását. Ha nem leszünk képesek visszafordítani ezt a folyamatot, ha nem tudunk perspektívát kínálni hazánk cigány polgárai számára, tovább tágul a szakadék a többség és a cigány kisebbség között, és ez tragikus módon, láthatatlan etnikai határok mentén osztaná meg az ország társadalmát. A kormány eltökélt szándéka, hogy lehetőségeihez mérten mindent megtegyen e határok eltüntetése érdekében. Eljött az ideje annak, hogy hosszú évtizedek látszatintézkedései után megalapozott szakmai programokkal segítsük elő cigány polgártársaink beilleszkedését. A kormány nevében ehhez kérem az önök támogatását és köszönöm a figyelmüket. (Taps.)