Zwack Péter (független)
ZWACK PÉTER (független): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Független képviselőtársaim nevében is kiemelkedően fontosnak tartom az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság politikai vitanap-kezdeményezését a cigányság helyzetéről Magyarországon.A magyarországi cigányság helyzete bonyolult történelmi, gazdasági és politikai problémák szövevényén át értelmezhető csak. Egyetlen vitanap ezeket a nehézségeket nem oldhatja meg; de vannak olyan dolgok, amelyeket itt és most is leszögezhetünk, hadd hallja az ország, és hadd hallja a nemzetközi közösség.
Az egész történelem és a mai világhelyzet legtöbb véres konfliktusa azt üzeni számunkra, hogy az emberek számára az egyik legnehezebb dolog: úrrá lenni azon a tudaton, hogy vannak, akik nem teljesen olyanok, mint ők.
Ehhez csatlakoznak a tolerancia korábbi hiányából felhalmozódott sérelmek, a személyes negatív tapasztalatok. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy valamennyien mint országgyűlési képviselők elsősorban emberek vagyunk, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. Feladatunk mint honatyáknak, hogy előítéleteinket valljuk be legalábbis bennem valamilyen formában ezek gyakran léteznek , hogy ezeket leküzdjük, és az ország lakosságának követendő példát nyújtsunk.
Egy olyan világhírű és elismert államférfi, mint Robert Kennedy, akivel többször is beszéltem az amerikai feketék problémáiról, melyek leküzdésének ő elismert élharcosa volt, kérdésemre, hogy ő, mélyen magába szállva, belülről hogyan éli át ezt a problémát, őszintén be merte vallani, hogy a legnagyobb nehézsége elsősorban a saját előítéleteinek leküzdése volt. Ennek a gyengeségnek a felismerése adta neki azt a belső erőt, amellyel példát tudott mutatni a világ számára is ebben a soha véget nem érő küzdelemben.
Ugyanez a helyzet a magyar cigány nemzetiségű polgároknak minden területen egyenrangúnak és egyenlő esélyekkel indulónak elfogadása kérdésében, mely szintén egy soha véget nem érő küzdelem kell hogy legyen számunkra. Ugyanakkor az is történelmi tény, hogy amennyiben a sorstól egymás mellé rendelt különböző embercsoportoknak együtt kell élniük, a többségük erre képes is lesz; egészen addig, amíg szerephez nem jutnak közöttük olyanok, akiknek sokféle okból az ellentétek szítása az érdekük. És ez utóbbiak között sajnos a többség politikus vagy politikai szerepbe került kalandor. A gondoktól gyötört tömegek egymás elleni manipulálása a másság alapján, általában már nem nehéz egy ponton túl; ilyenkor lövi aztán egymást halomra az évtizedekig békében együtt élt szerb, horvát, bosnyák; ilyenkor öli tízezrével a másikat a folyóba a tutzi és a hutu.
A mássággal szembeni türelmetlenség legveszedelmesebb formája a rasszizmus, ugyanis emögött már általános érvényűnek tételezett ideológia is áll, teljes kirekesztési szándék munkál benne.
Hazánk a sok történelmi sebből vérző Európában gyakran volt a befogadás szigete, a tolerancia országa. A második világháború utáni évtizedek nem oldották meg azokat az alapvető kérdéseket, amelyeket a magyarországi cigányság helyzete vetett fel de nem lettünk a gyűlölet országává sem.
Ma erősödnek olyan csoportok, amelyek egyre inkább a nyílt rasszista uszítás útjára léptek. És mi hiába tudjuk, hogy ők töredékét képezik a nemzetnek, a magyarul beszélő emberek világméretű közösségének, mivel hangosak, agresszívek, és végre szabad nyilvánosságban, harsogva megjelenhetnek rontják hírnevünket; nyugodtan mondhatom, hogy az ország sírásóivá válnak. Legnagyobb értékünket, az ország felnövő fiataljait is meg tudják mételyezni ez az igazi bűn! Az igazi bűnök azonban akkor és ott kezdődnek, amikor a politikai erőktől és személyiségektől nyílt vagy közvetlen bátorítást kapnak. Ez az, amit ma sem engedhetünk meg magunknak!
A sok hasonló problémával küzdő, de bennünket ma a bennfentesek pozíciójából megítélő fejlett Európa számára is fontos üzenet lenne, ha pártállástól függetlenül állást foglalnánk mindennemű rasszizmus, idegengyűlölet, kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés ellen. Aki pedig ezt nem tudja elfogadni, az nem tartozhatik közénk! Ez azonban nem kirekesztés; meggyőződésem, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége is így érzi, és szavazataival ezt fogja bizonyítani.
A jövőnk záloga csak olyan törvényhozási munka lehet, amellyel megoldjuk a cigányság helyzetét meghatározó valódi problémákat, amelyet a kormány és a vitanapot kezdeményező bizottság oly részletesen mindannyiunk elé tárt.
Felszólalásomat melynek lehetőségét még egyszer szeretném megköszönni Für Lajos, új független képviselőtársam gondolatával összegezném:
Nem elegendő csak a polgári jogok sikeres kezelése, hanem a köztudatban is úgy kell elfogadni a cigányságot, mint egyenlő jogú és esélyű etnikai közösséget és társadalmi állapotot.
Köszönöm szépen. (Taps.)