Kaltenbach Jenő
DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Cigány Önkormányzati Képviselők! Első alkalommal van lehetősége az országgyűlési biztosnak, hogy kifejthesse álláspontját az Országgyűlés és az ország nyilvánossága előtt, ráadásul erre egy rendkívül súlyos kérdés kapcsán kerül sor: a cigányság problémái oly súlyosak, hogy ezt nem lehet egyszerűen csak egy problémának tekinteni a kisebbségi problémák között, hanem ennek feltétlenül külön rangja, külön jelentősége van.Először van alkalma a tisztelt Háznak egy általa nemrég létrehozott alkotmányos jogintézmény működéséről közvetlen benyomást szerezni. Ennek az elvárásnak, amely a tisztelt Ház részéről, valamint a közvélemény, illetőleg az érintett kisebbségek részéről megnyilvánul, igyekszünk eleget tenni, én és az Országgyűlés által választott többi biztos. Ugyanakkor ezt annak szellemében tesszük, hogy tudjuk: az országgyűlési biztosnak nem elsősorban az a tisztje, az a feladata, hogy tetszést arasson, hanem hogy igazat beszéljen hogy csak igazat beszéljen.
Országgyűlési biztosként a kisebbségi jogokat sértő visszásságok, törvénysértések kivizsgálására és kivizsgáltatására nem rendelkezem alkotmányos hatáskörrel, ami egyben mondanivalóm tartalmát is meghatározza. Tisztában vagyok azzal, hogy a probléma jelentős mértékben túlterjeszkedik a jog érdekkörén. A kisebbségi jogok gyakorlásának feltételrendszerét a kisebbségeknek és a politika szereplőinek közösen kell kialakítaniuk, illetve folyamatosan jobbítaniuk. Minden olyan kezdeményezést ezért, amely a fenti célt szolgálja függetlenül attól, hogy melyik féltől származik , csak üdvözölni tudok.
(11.40)
Munkám csak akkor lehet eredményes, ha a kisebbségi jogok folyamatos gyakorlásához megteremtődik egy kisebbségbarát politika és jogi környezet. Lássuk be, hogy e területen mindnyájunknak sok teendője van.
Feladatkörömből következően ugyanúgy, mint eddig tettem minden olyan esetben fel fogok lépni, amikor a kisebbségi jogok megvalósulását legalábbis kétségessé tevő állami, közszereplői passzivitást, cselekményeket vagy az államszervezet működésében valamely kisebbséget, így a cigányságot sújtó hátrányos megkülönböztetést tapasztalok.
1995 második félévében a kisebbségi biztoshoz benyújtott beadványoknak több mint a fele a cigány kisebbséghez tartozóktól érkezett. Ha ezeket csoportosítani szeretném, röviden és néhány kiemelt, jellemző példával be szeretném mutatni, akkor azt kellene mondanom, hogy ezek három nagy csoportra oszthatók, mégpedig: a települési önkormányzatok szociális ügyintézésével kapcsolatos beadványok, a települési önkormányzatok lakásgazdálkodásával kapcsolatos indítványok, illetőleg a rendőrség nyomozati eljárási cselekményeit sérelmező beadványok.
Engedjék meg, hogy néhány jellemző példát említsek ezekből a problémakörökből. A legtöbb beadvány mint említettem a települési önkormányzatok szociális ügyintézésével kapcsolatban érkezett. Az ügyek jelentős részénél voltak kedvező tapasztalataink, amikor már a hatóságok megkeresése és a jogsértésre való figyelemfelhívás meghozta a kívánt eredményt.
Találkoztunk olyan esetekkel is, amikor a polgármesteri hivatalok passzív magatartása, a megkeresésemre adott nem megfelelő válaszadás akadályozta a munkánkat. Az egyik beadványozómnak például a polgármesteri hivatal megszüntette a munkahelyét és munkaviszonyát. Megkapta ugyan a felmondási időre járó munkabérét, ám végkielégítését nem, a beadványozó szerint azért, mert cigány származású. Amikor eljárásuk okát tudakolva, a polgármesteri hivatalban vele szemben durván, sértő módon bántak és a végkielégítést nem fizették ki, a sértett hozzám fordult.
A végkielégítés kifizetésére a többi, nem cigány etnikumhoz tartozó dolgozónál sor került, ebből kétségkívül azt a következtetést lehet levonni, hogy valóban egyfajta diszkriminációról van szó. Közbenjárásunk eredményes volt, a beadványozó megkapta a neki járó végkielégítést, ezáltal az egyén szintjén a kisebbségi jogsérelem megszűnt.
Álláspontom szerint az ügy esetleges diszkriminatív jellegének további vizsgálata mégis indokolt, hiszen minden bizonnyal nem egyedi esettel, hanem egy gyakorlattal van dolgunk.
A települési önkormányzatok lakásgazdálkodásával kapcsolatban érkezett beadványok többsége az egyén szempontjából szintén eredménnyel zárult, ám hasonlóan az előzőhöz, itt is egy átfogó vizsgálat tűnik indokoltnak.
Különösen súlyos a diszkriminációs esetek közül a hivatalomhoz érkezett azon beadványok esete, amelyek a rendőrségnek a nyomozati eljárás során tanúsított, a cigány kisebbséghez tartozókat érintő diszkriminatív, jogszabályellenes magatartásáról árulkodnak.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezek után, ebben a körben maradva, három kiemelten fontos problémacsoportra kívánom felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Az egyik a cigány kisebbséget érintő, az előbb már illusztrációszerűen jelzett hátrányos megkülönböztetés, a másik a kisebbségi önkormányzati rendszer, ezen belül különös tekintettel a cigányság önkormányzataira, és végül a már sokat említett és már ma is jelzett országgyűlési képviselet problémája.
A cigány kisebbséghez tartozók számára önazonosságuk megőrzése során talán a legnagyobb gondot a hátrányos megkülönböztetés jelenti. Mint országgyűlési biztos, a közigazgatás ellenőrzésére rendelkezem hatáskörrel, tehát a közigazgatás legtágabb értelemben vett működése során tapasztalható hátrányos megkülönböztetés ellen a rendelkezésemre álló valamennyi eszközzel fel kell lépnem.
A hátrányos megkülönböztetés tilalmát legfelső jogforrásként az alkotmány tartalmazza, és maga az alkotmány rendelkezik úgy, hogy rendelkezései a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és minden állampolgárra kötelezőek. Ennek tükrében az élet valamennyi területén jelentkező negatív diszkrimináció ellen fel kell emelnem a szavam.
Az államszervezet működésében valamely kisebbséget, jelen esetben a cigányságot sújtó hátrányos megkülönböztetés alkotmányos jogot sértő visszásságnak tekintendő. Az erre utaló jelzések és adatok alapján rendeltem el átfogó vizsgálatot a rendőrség szervezetén belül a működése és egyes eljárási cselekményei során a cigány etnikumhoz tartozók hátrányára megvalósuló diszkriminációk kivizsgálására. Ennek keretében konkrét eseteket vizsgálok meg, és a diszkriminatív cselekmények elkövetésében vétkes személyek nevét nyilvánosságra kívánom hozni.
Azt is megvizsgálom, hogy az ügyben érintett állami szervek vezetői milyen konkrét és általános jellegű intézkedéseket tesznek a diszkrimináció elkerülésére, az ilyen cselekmények elkövetőinek felelősségre vonására.
Független külső vizsgálóként természetesen számítok a kárvallottak közreműködésére. Ezt az alkalmat is szeretném megragadni annak bejelentésére, hogy a vizsgálat sikerének előmozdítása érdekében április 15-én hivatalomban első ízben nyílt napot tartok, melyen mindazon panaszosokat személyesen fogadom, akik a rendőrségi jogalkalmazás során elkövetett megkülönböztetés vagy visszaélés áldozatainak tekintik magukat.
Pozitív fejleményként értékelem, hogy az Országos Rendőr Főkapitányság, illetve a Cigány Országos Önkormányzat között egymás irányába lépések történtek. Ezt egyben úgy is értékelem, hogy a rendőrség maga is tisztában van ennek a problémának a súlyosságával, egyáltalán a létezésével; ezt ennek egyfajta elismeréseként értékelem, hiszen különben nyilván nem lenne szükség egy ilyen szorosabb együttműködésre.
Tudatában vagyok annak, hogy a cigány lakosság elleni hátrányos megkülönböztetésnek nem a rendőrség működése az egyetlen területe, ám a rendőri, rendészeti eljárás alkalmas alapvető jogok korlátozására, ezért különösen súlyos hátrányt tud okozni a hatáskörök előítéletes, visszaélésszerű alkalmazása.
Ugyanakkor a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően diszkriminációnak tekintem azt is, ha az eljárási cselekmények önmagukban törvényes keretek között maradnak, mégis összességükben egy kisebbség közösségként való megkülönböztetését eredményezik. A diszkriminációs jelenségek megítéléséhez az alkotmány ismert rendelkezéseit kell alkalmazni, aminek itt és most történő felidézését mégsem tartom teljesen feleslegesnek.
Az alkotmány 70/A. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza. Az (1) bekezdés: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen: faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
(2) bekezdés: "Az embernek az (1) bekezdés szerinti bármely hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
És végül a (3): "A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósítását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
Idetartozó alkotmányos szabály a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény 3. §-ának (5) bekezdése, amely szerint a kisebbségek mindennemű hátrányos megkülönböztetése tilos. Minden alkotmányos tétel azonban annyit ér, amennyi a jogrendben ebből megvalósul. Kétségkívül találhatók a magyar jogrendben olyan rendelkezések, amelyek az említett alkotmányos tételek érvényesülését szolgálják.
Megítélésem szerint a rendőrségi eljárások során fellépő diszkriminációval szinte azonos súlyú a foglalkoztatás területén jelentkező hátrányos megkülönböztetés. A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 5. § (1) bekezdése szerint a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviseleti szervhez való tartozásuk vagy ezzel összefüggő tevékenységük során minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt.
Fontos garanciális szabály, hogy az ezzel kapcsolatos vitában a törvény a bizonyítási terhet a munkavállalóra hárítja, és a jogellenes magatartást szabálysértési szankcióval fenyegeti.
(11.50)
Az ilyen garanciális szabályok azonban távolról sem fedik le a diszkrimináció szóba jöhető összes területét, és különösen nem a cigányság szempontjából fontos más területeket. Meg kell jegyezni azt, hogy a hátrányos megkülönböztetés alkotmányban általánosan megfogalmazott szankcionálása távolról sem kielégítő, távolról sem terjeszkedik ki minden szóba jöhető területre. Például a közoktatásról szóló törvény szintén tiltja a közoktatásban a fajhoz, nemhez, nemzethez, nemzeti vagy etnikai csoporthoz való tartozás miatti megkülönböztetést, vagy a foglalkoztatás elősegítéséről, illetőleg a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény hasonló rendelkezéseket tartalmaz, ezek azonban szankció híján alig érnek többet puszta deklarációnál. Az alkotmány előbb idézett szakaszának harmadik bekezdésében előírt, az esélyegyenlőséget biztosító szabályokat, illetve intézményeket többnyire hiába keressük jogrendszerünkben.
Tisztelt Ház! A cigány kisebbségi önkormányzatokról is szót kell ejtenem. A jelenleg hatályos szabályok alapján mivel a kisebbségek országgyűlési képviselete megoldatlan a kisebbségi önkormányzati rendszer az egyetlen olyan közjogi rendszer, amelyben a cigányság képviselete, érdekképviselete, politikai akaratképzésben való részvétele biztosított. A cigányság rendelkezik az ország össznépességéhez számított számarányának megfelelően a legtöbb helyi kisebbségi önkormányzattal. Van ennek a jogon túlmutató jelentősége, amely ugyan nemcsak a cigányságra igaz, de náluk ez kiemelten fontos. A cigányság felemelkedése vagy, ha úgy tetszik, társadalmi integrációja nagymértékben függ ugyanis belső önszerveződő képességétől. Ha igaz, hogy a közügyekben való tevékeny részvételre, a közéleti kultúra viselkedésmintáinak elsajátítására az elmúlt évtizedekben általában is keveseknek volt alkalma, akkor ez a megállapítás a cigányság esetében hatványozottan igaz. Ez idő szerint a kisebbségi önkormányzati rendszer az egyetlen olyan keret, ahol pozitív változások indulhatnak meg.
Általánosságban elmondható erről a keretről, hogy nincs megfelelő módon hozzáigazítva az önkormányzati szervek alkotmányos rendszeréhez. A hatáskör-összeütközések, a jogalkalmazás által feloldhatatlan jogszabály-értelmezési eltérések a két rendszer haladéktalan összehangolását kívánják meg. A legfontosabb probléma, hogy tisztázatlan a működésfinanszírozás, az alkalmazottak foglalkoztatása, a helyi kisebbségi önkormányzatok és az országos önkormányzatok viszonya, valamint az országos önkormányzat gazdálkodásának kérdései. Nem egyértelmű a helyi kisebbségi és a települési önkormányzati rendszer egymáshoz való viszonya. Gondot okoz a települési önkormányzatokra vonatkozó jogszabályoknak a kisebbségi önkormányzatok esetében való alkalmazása is.
Hölgyeim és Uraim! Kizárólag az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat működésével kapcsolatban a kisebbségi biztos fellépését igénylő alkotmányos visszásságok az önkormányzat eddigi működése során nem merültek fel. A kisebbségi országos önkormányzat alkotmányos alapjait, illetőleg alapjogait azonban a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek több ízben megsértették. Így a jogszabály-véleményezési jog, az önazonosság megőrzéséhez való jog sérelmet szenvedett. Abban bizonyára egyetértünk, hogy a véleményezési jog nem túl erős jogosítvány, éppen ezért elgondolkodtató tény, hogy a törvény-előkészítést végző minisztériumok egész sora, a kisebbségi törvényt rendszeresen megsértve, nem vonja be az országos önkormányzatokat az előkészítő munkába.
Nem működik kielégítően a helyi szint sem. A helyi kisebbségi önkormányzatok működési feltételeinek biztosítása alapvetően a települési önkormányzatok feladata. A települési önkormányzatok azonban eltérő módon tesznek eleget ennek a kötelezettségüknek. Egyes településeken minden eszközzel támogatják a kisebbségi így a cigány kisebbségi önkormányzatokat, más településeken viszont megnehezítik, némely esetben lehetetlenné teszik a kisebbségi önkormányzatok működését.
Nem túlzás azt állítani, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat működőképessége nem a törvény, hanem a települési önkormányzat, nemegyszer a polgármester vagy a jegyző által determinált.
A megyei közigazgatási hivatalok több megyében sokat tesznek a helyi kisebbségi önkormányzatok jobb működéséért, a kisebbségi és a települési önkormányzat kapcsolatának harmóniájáért, azonban az előbb a testület, a polgármester és a jegyző vonatkozásában tett megállapítás mutatis mutandis itt is alkalmazható.
A szabályozás hiányosságainak feltárására egy átfogó vizsgálatot tervezünk, amely reményeink szerint segíteni fog mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás nyitott kérdéseinek megoldásában.
Végül engedjék meg, hogy nagyon röviden kitérjek az általam jelzett harmadik problémára: az országgyűlési képviselet megoldatlanságára. A részletekbe most nem mennék bele, hiszen számos tárgyalás folyt a probléma körül, az elmúlt években igen sokszor került ez terítékre, mégis úgy gondolom, hogy a mai nap is felhívja a figyelmet ennek a kérdésnek a megoldatlanságára, hiszen ha meg lenne oldva, most nem fordulhatna elő, hogy a cigányság legitim képviselői csak a karzaton foglalnak helyet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)