István József (FKGP)
ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink a karzaton! A Független Kisgazdapárt nagyon fontosnak tartja ezt a mai napot. Történelminek. Szerettük volna, hogy ez a történelmi nap sokkal előbb történt volna meg. Egyetlen történelmi példát szeretnék említeni. Már a század elején, 1902-ben az akkori felelős kormányzat foglalkozott a cigányok gondjaival, kérdéseivel. Átolvastam ezeket a jegyzőkönyveket, és azt állapítottam meg, hogy a gondok akkor is hasonlóak voltak a maiakhoz. Akkori bölcs elődeink nem tudtak megfelelő megoldásokat keresni a gondokra, inkább csak viták alakultak ki, de azoknak nem lett következményük.Ezt a mai cigány vitanapot abban a reménységben szerveztük meg az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság indítványa után, hogy történelmi nap lesz ez a mai, és itt köszönöm mindazon képviselőtársaimnak, akik ezt támogatták. Köszönöm azoknak, akik itt vannak most a parlamentben, s jelenlétükkel is bizonyítják, hogy fontosnak tartják a vitanapot.
Nem kívánom különösebben hangsúlyozni, hogy a nemzeti etnikai kisebbségek sorában a cigány kisebbség van a legnehezebb helyzetben. Tragikus helyzetben van, s nem lehet hagyni ebben a tragikus helyzetében.
Nemcsak az előttem elhangzott felszólalásokra kívánok hivatkozni, nagyon sok statisztikai adatot elmondhatnék a magas számarányuktól kezdve addig, hogy társadalmunkban ők vannak a legnehezebb gazdasági helyzetben, hogy a rendszerváltás legtragikusabb részese lett a magyar cigány kisebbség. Ők veszítették el először munkahelyüket, állásukat, bizonytalan helyzetbe kerültek többségükben nem saját hibájukból. Az elmúlt negyven esztendőben csak szociális kérdésként kezelték a cigánykérdést Magyarországon, a rendszerváltás kezdetétől kezdve és a rendszerváltás folyamatában kisebbségi kérdésként, de sajátos speciális kisebbségi kérdésként kell kezelni a cigánykérdést. Ezt csak egyetlenegy példával szeretném igazolni, azzal, hogy az egyetlen kisebbség Magyarországon a 13 kisebbség sorában, amelynek nincs anyaországa.
Kell hogy legyen anyaországa itt, ebben a hazában, Magyarországon, ezt segíteni kell, és minden felelősségteljes politikai erőnek határozottan arra kell törekednie, hogy a cigányságnak ez legyen az anyaországa. Több mint hatszáz éve itt élnek közöttünk, velünk, sokszor értünk, a nem cigányokért. Nem szabad megkülönböztetést tenni, egyenlő esélyt kell számukra biztosítani. A pártom programja szerint az egyenlő esély biztosításának feltétele elsősorban az, hogy a nevelésben, az oktatásban és a kultúrában segítsük őket.
Én nagyon sajnálom, hogy a vita kezdetén pártom megszólíttatott, és pont az a képviselőtársam, akivel 1990 óta vagyok az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban, tette fel a kérdést, hogy a Független Kisgazdapártnak milyen cigánypolitikai programja van.
Többször kifejtettem a bizottságban a jegyzőkönyvek bizonyítják , hogy a Független Kisgazdapárt mindig elkötelezett volt, szívügye volt és mindent megpróbált megtenni a politikában, a politikai csatározás terén, hogy a cigányok ügye ne politikai, hanem szakmai ügy legyen. Ezt kértem az előkészítő bizottságban, amikor a cigány vitanap szervezése elindult, hogy szakmai vita legyen, mert csak az tudja az ügyet előbbre vinni.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a cigány értelmiség segítse a cigányokat. Az elmúlt esztendőben kialakult kicsiny cigány értelmiség, a cigány középosztály támogatása kell hogy segítse a leszakadt nagy többséget. A cigány értelmiség kibontakozásának megvannak a már biztosított feltételei. Az idő rövidsége miatt csak fel szeretném sorolni és ráirányítani a figyelmet ezekre: a Gandhi Gimnáziumtól kezdve az edelényi iskolán át a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskoláig, amely vállalta az első cigány tanszék beindítását és ott pedagógusok képzését, továbbá a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanítóképző Főiskola, a budapesti tanítóképző főiskola, a somogyi Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola, ahol romológusképzés történik. Mindezek mutatják a reménység jövőbe mutató jeleit. Ezeket támogatni kell azokkal az alapítványokkal s azokkal az ösztöndíjakkal, amelyek erre rendelkezésre állnak. Ezeket jól, hasznosan, bölcsen kell felhasználni.
A Független Kisgazdapárt részprogramjában elsősorban a kitörési pontokat ott látja, hogy először is a falusi cigányprogram lehetőségét kell megvalósítani, s ebben elsősorban azoknak a falusi cigányoknak, akik népünk többi tagjaival együtt ott élnek, biztosítani kell a minimális megélhetés lehetőségét. Arra gondolunk, hogy szociális földprogramot kell kidolgozni, s a családi élet fenntartásához szükséges segítséget meg kell adni. Az önkormányzatokat olyan helyzetbe kell hozni, hogy tudjanak a cigánycsaládoknak elsősorban bérbe kiadni földeket, majd később biztosítani azt a lehetőséget, hogy a bérlői viszony után tulajdonosok legyenek, saját tulajdonuk legyen. A kisgazdasági, családi gazdálkodás nagyon fontos, amelynek elsősorban nem pénzügyi akadályai vannak, hanem meg kell azt szervezni.
Én mint országgyűlési képviselő, aki Somogy egyik legelmaradottabb déli választókörzetének voltam négy éven át a képviselője, elmondhatom, hogy volt olyan település, ahol harminc-negyven százalék volt a cigány lakosok aránya. Láttam, tapasztaltam, hogy ahol segítséget kaptak, tudtak élni a segítséggel. Részt vettek a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, s ha helyzetbe tudjuk őket hozni, ha biztosítunk számukra induló tőkét, a föld mellett kedvezményes árú vetőmagot és eszközöket biztosítunk számukra, akkor azzal élni fognak, jól fognak élni, és nem fognak visszaélni.
Az állattenyésztésnél is tapasztalható volt hiszen sok cigány állampolgár a termelőszövetkezetben az állattenyésztés területén dolgozott , hogy nagyon becsületesen, tisztességesen helytálltak. Megtanulták szeretni, gondozni az állatokat. Segítsük őket abban, hogy vonjuk be őket az állattenyésztésbe, akár olyan formában is, hogy megelőlegezve kölcsönadunk állatokat, s majd a szaporulatokból visszatérítik a megelőlegezett támogatást.
(12.20)
A cigány vállalkozások 600 éve bizonyítják, hogy a cigányok életrevalók ebben az országban és az egész világban. A gyors változások idején a vállalkozások tekintetében a kis családi vállalkozásokban mindig tudtak alkalmazkodni és a gyors váltást figyelembe tudták venni.
Helyzetbe kell őket hozni, ki kell dolgozni és végre meg kell valósítani a rövid távú válságkezelő programot, majd egy középtávú és hosszú távú válságkezelő programot. Én csak a kitörési pontok egy-egy lehetőségét próbálom felvázolni, amit feltétlenül szükséges megteremtenünk.
Az oktatás, a szakképzés, a művelődés területét már érintettem. Ki kell dolgozni a foglalkoztatáspolitikában egy részletes programot. A szociális támogatás ne olyan legyen, hogy úgy adunk, hogy mögötte nincs semmi, hanem ezt a társadalmilag hasznos munkába kell beépíteni.
A röviden érintett mezőgazdasági program kidolgozásával, szélesítésével, a térségi programok kidolgozásával, a nagyon fontos lakásépítési programok kidolgozásával kell segíteni és helyzetbe hozni a cigányságot Magyarországon. Külön mentálhigiéniai programot kell kidolgozni. Egészséges ivóvízellátást kell biztosítani azokon az elmaradott térségi helyeken, ahol a cigányság a nem cigánysággal együtt él.
Nagyon fontosnak tartjuk a jogvédelmi hálózat kiépítését, a jogvédő intézetek, a nevelőszülői hálózat kiépítését éppen pontosan a sokgyerekes cigánycsaládokra való tekintettel. Azt kérjük a kormányzattól, hogy az 1120-as kormányrendelet, amely bizonyos pontokat meghatároz, időpontokat is kijelöl, ne csak kormányprogram legyen, hanem megvalósítandó, működő program, amibe a cigány koordinációs tanácsot minden tekintetbe be kell vonni.
Az a véleményünk, hogy a cigányok ügyét a cigányok nélkül, a cigányok ellenére egyetlenegy kormány, egyetlenegy politikai erő sem tudja megoldani. Csak velük együtt, értük. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)