Fodor Gábor (SZDSZ)
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Kedves Jelenlevők!Az SZDSZ vezérszónoka, Hága Antónia összefoglalta a szabaddemokraták álláspontját és állásfoglalását a mai vitanappal kapcsolatban. Engedjék meg, hogy azok a szabaddemokrata szónokok, akik ezután fel fognak jönni a pulpitusra és beszélnek, egy-egy kisebb témával, szakterülettel, egy-egy részlettel foglalkozzanak, ám nem elhanyagolható részlettel.
Én most egy rendkívül fontos dologról szeretnék beszélni, talán az egyik legnehezebb témáról, ez pedig a szemléletmódunk kérdése. Amiről néhány szót szeretnék önöknek szólni, az a másság témaköre. A másság. Azért szeretnék a másságról és a multikulturalizmusról beszélni, mert hiszen az elmúlt időszakban nagyon gyakran közéleti szereplők részére is és bizonyos szélsőséges politikusok számára is egyfajta szitokszóként szerepelt a másság vagy akár a többkultúrájú gondolkodásmód és szemléletmód.
(A jegyzői székben Sasvári Szilárd foglal helyet.)
Én ezt nagyon helytelennek és károsnak tartom több szempontból is. Egyfelől azért, mert úgy gondolom, hogy Magyarország gazdagodott ezáltal, erősebb és szebb, jobb a kultúrája, azért, mert különböző részekből tevődik össze, olyan kultúrákból is, amelyeknek megvan a maguk nemzeti és etnikai identitása, de egyúttal a magyar kultúrát is erősítik. És erre büszkének kell lennünk. Büszkének kell lennünk a cigányság kultúrájára, büszkének kell lennünk arra a kultúrára, ami ugyancsak magyar földön, a magyar állam keretein belül virágzik és virágzott.
Másfelől úgy gondolom, nem korszerű az a szemléletmód, amely a másságot valamiféle veszélyként kezeli, hiszen az Európai Közösség felé igyekszünk. Az Európai Közösség ugyancsak egy többkultúrájú közösség lesz, amelyben például a magyar kultúra egy lesz a sok kultúra közül, és meg kell tanulnunk együtt élni a sokfajta kultúrával, a sokféle szemléletmóddal, a sokféle gondolkodásmóddal.
Annak idején, közel egy évvel ezelőtt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium "Te is más vagy, Te sem vagy más" címmel egy kampányt indított, amely pontosan azt próbálta közelhozni a nagyközönség számára, hogy mindannyian mások vagyunk, egyes emberként, egyénekként mások vagyunk, és mégis azonosak vagyunk, hiszen pontosan a legalapvetőbb emberi mindannyiunkban azonos. Amikor a cigányságról beszélünk, akkor nem szabad ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagynunk, hiszen nagyon sok olyan tényezővel találkozunk az életünkben, amely e szemléletmód hiányosságaira utal bizony hazánkban is.
Utal arra is, hogy nagyon hosszú folyamat lesz, amíg igazából megtanuljuk azt, hogy hogyan viszonyuljunk a másikhoz, hogyan tiszteljük benne az alapvető emberit, hogyan találjuk meg benne azt az érdekeset és különlegeset, ami őt mássá teszi, érdekessé teszi, olyanná, akitől akár tanulhatunk is.
Tudjuk jól, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok olyan eset történt Magyarországon, ami igazán felborzolhatta a kedélyeinket. Gondolok arra, hogy előfordult: nem szolgáltak ki valakit azért, mert cigány. Előfordult az is akár egy budapesti egyetemen is , hogy nem engedtek be fiatalokat az egyetem klubjába azért, mert cigányok.
Úgy gondolom, ha a szemléletmódunk változni fog, akkor ilyenek nem fordulhatnak elő Magyarországon. Nem fordulhatnak elő azért sem, mert hiszek abban, hogy a magyar társadalom többsége nem így gondolkodik, és elveti ezt a gondolkodást. Ennek hangot is kell adnunk.
Azon kívül úgy érzem, hogy ma nagyon sok mindenről beszéltünk itt én is sok mindenről szerettem volna beszélni. Az idő kevés, így nem biztos, hogy mindenre ki tudok térni. Nagyon sok szép és fontos gondolatot hallottunk. Nagyon remélem, hogy ezeknek a gondolatoknak lesz következménye is. Természetesen már önmagában az egy következmény és ezt nem szabad lebecsülni , hogy itt beszélünk erről a témáról, s az ország közvéleménye foglalkozik ezzel. De valóban elindultak cselekvések az elmúlt időszakban, aminek kell hogy folytatása is legyen, többek között a mai vitanapra való tekintettel is.
Úgy érzem, az egyik legfontosabb terület, ahol eredményeket kell elérnünk, az oktatás, az oktatás és a nevelés kérdése, hiszen rendkívül fontos az, hogy az oktatási rendszerben egyfelől tudjunk figyelni a cigány tanulókra, azokra a sajátosságokra, amelyek a cigányság tanulását és oktatását befolyásolják, másfelől pedig tudjunk figyelni arra, hogy a többségi magyar tanulók és magyar fiatalok megismerkedjenek a cigány kultúrával.
Nagyon örülök annak, hogy most már cigány meséket is találunk az olvasókönyvekben, nagyon örülök annak, hogy a televízióban amely fontos kulturális médium jelen pillanatban egyre több cigány fiatalt, cigány bemondót és bemondónőt láthatunk. Annak is örülök, hogy itt a teremben is láthatom őket, vagy közülük néhányat. Ezek mind nagyon fontosak ahhoz, hogy előítéleteket tudjunk lebontani, és bizony az előítéletek gyakran a legnagyobb ellenségeink, és ahogy mondtam ezek változnak a legnehezebben.
Személyes példaadással is elől kell járnunk, s ne haragudjanak, hogy talán kissé avítt fogalmat hozok elő, de bizony a közélet szereplőinek is nagyon vigyázniuk kell arra, hogyan foglalnak állást olyan kérdésekben, amelyekben az előbb említett másságról vagy egy kisebbség helyzetéről van szó. Mindenki, aki a közéletben szerepel, személyes példával kell hogy elöljárjon. Nem fordulhatnak elő olyan kijelentések normális körülmények között, kulturált körülmények között , amelyek ebben a Házban is elhangzottak, akár egyes kisebbségekre vonatkozóan, akár bizonyos szexuális szokásokra vonatkozóan. Az ilyen lépések nem az Európába vezető utat kövezik ki, ellenkezőleg, hátráltatják az odaigyekvésünket.
Végül engedjék meg mivel említettem, hogy időm kevés, és valóban nem tudok mindenről beszélni, amiről szívesen elmondtam volna a véleményem , hogy hadd reagáljak néhány megjegyzésre, ami itt a vitában elhangzott, pontosan annak keretein belül, hogy valóban építő jellegű legyen ez a vita, figyeljünk egymás gondolataira és vigyük előre az egyes gondolatsorokat is.
Egy képviselőtársam utalt itt erre, nem akarom a nevét mondani, de akinek az inge, az nyugodtan vegye magára, tehát a vita elején utalt arra, hogy nem többség és kisebbség problémájaként kell tekintenünk a cigányság helyzetét, merthogy ő a magyar nemzet részeként tekinti a cigányságot. Úgy gondolom, az a képviselőtársam, aki ezt mondta, összekeveri a politikai nemzet és az etnikai nemzet fogalmát.
(12.30)
Büszkéknek kell lennünk arra, hogy az utóbbi időben a cigányság az identitását egyre erősebben megtalálja és egyre erősebben igényli ennek az őrzését, védését, kialakítását. Ez nagyon helyes. Ettől ők még természetesen ugyanolyan jogokkal rendelkező magyar polgárok, mint bárki más, de a magyar polgárok között tudjuk jól vannak cigányok, magyarok, németek, szlovákok és még nagyon sokan mások. Így jó ez, és nagyon örüljünk annak, hogy ilyen országunk van.
Másfelől elhangzottak olyan kijelentések is az elmúlt időszakban a magyar politikai közéletben, többek között a lassan már hírhedtté vált március 14-15-ei ünnepségek kapcsán, ahol voltak olyan szónokok, akik arról beszéltek, hogy ez az ország a magyaroké. Úgy gondolom, abból a szemléletből, amelyről most itt e szószékről beszélek, az következik, hogy azt mondjuk: ez az ország a magyar polgároké. A polgároké, és a polgárokon belül mindenkié, cigányoké, magyaroké, szlovákoké, németeké, és megint folytathatnám a sort. Mindannyiunké, akik magyar polgárnak valljuk magunkat.
Az is elhangzott ma itt a tisztelt Házban és ezt különösen egzotikus fogalomnak találom , hogy van egy olyan kategória egyik képviselőtársunk szerint egyébként ő az a képviselő, akinek a megjegyzéseit az előbb is idéztem , hogy büntetőügyekben fellelhető cigányság. Ezt különösen érdekes kategóriának tartom. Úgy gondolom, ez végképp szöges ellentétben áll azzal, amiről itt beszéltem. Nincs olyan, hogy büntetőügyekben fellelhető cigányság. Ugyanis a törvény előtt mindannyian egyenlőek vagyunk, és nincs különbség cigány és magyar és megint folytathatnám a sort , senki között sem.
Nagyon szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy egyfajta személyes példaadással pontosan amiről beszéltem , szóhasználattal és gondolkodásmóddal nekünk kell elöljárnunk azért, hogy ne fordulhasson elő az, hogy ebben a Házban például ilyeneket mondanak, vagy netán valakik esetleg még komolyan is gondolják ezeket.
Végezetül engedjék meg mivel a szabaddemokratákra is utalt egy képviselő , hogy a Fesztivál Zenekar és a 100 tagú cigányzenekar szembeállítását hadd utasítsam vissza. Helytelennek tartom ezt a gondolkodást. A budapesti önkormányzat természetesen támogatja a maga zenekarát, és nagyon jól tudjuk, hogy a budapesti önkormányzat nagyon sok olyan rendezvényt támogatott, ahol a cigány népzene, a cigány etnokultúra közel kerülhetett a budapesti lakossághoz, és erre ugyancsak büszkék lehetünk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)