Ivanics István (KDNP)
IVANICS ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Kedves Vendégek! Ma itt a magyarországi helyzettel, saját problémáinkkal kell hogy szembenézzünk, mégis fontos a cigányok problémáit európai kitekintésben is vizsgálni. Itt egy mondattal utalnék az előttem szóló mondanivalójára, és rövid kis beszédemben szeretnék ezen túlmenni. Szeretném azt, ha nem a másság kérdéskörében vizsgálnánk ezt a kérdést, a magyar állampolgárok kérdését, hanem úgy vizsgálnánk, mint a sajátunkét. Tehát úgy gondolom, csak akkor tudunk előrelépni, ha nem a másságukat keressük, hanem azt vesszük figyelembe, hogyha az én gyerekem egy cigánycsaládba születik, akkor milyen esélyekkel és milyen lehetőségekkel indul a mai életben. Ebből következik az az állításom is, hogy a megoldás az, hogy teljesen bele kell helyezkednünk az ő helyzetükbe, és úgy kell értük dolgozni és ennek az állami alkalmazottakra, a szociális munkásokra és minden területre kiterjedően igaznak kell lenni , hogy saját magunkat helyezzük az ő helyzetükbe, mert csak akkor tudjuk azt a folyamatot elindítani, amely a kiegyenlítés esélyegyenlőségét megteremti. Úgy gondolom, csak ezzel a szemlélettel lehet megközelíteni ezt a kérdést, mert ez egész népünk érdeke. Visszatérve a nemzetközi kitekintésre. Az Európa Tanács cigányok helyzetéről szóló jelentésének ismertetése a megkapott háttéranyagban is szerepel. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy miközben az Európa Tanács 1201. ajánlásáról már sokan tudnak amely a nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozik , de azt már kevesebben tudják, hogy az 1203. számú ajánlás az európai cigányokról szól. Természetesen egyetértek azzal, hogy a magyar törvény Magyarországon őshonos népcsoportnak minősíti a cigányokat, az ajánlás fő mondanivalója azonban az, hogy a cigányokat, mint nem területhez kötött kisebbséget minden olyan jog megilleti, ami más nemzeti kisebbséget megillet. És vonatkoznak rájuk azok a jogok, amelyeket a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartája tartalmaz. Vagyis a nyelvi jogok függetlenek attól, hogy az egyes cigány népcsoportok milyen nyelvet beszélnek, tehát egymás közötti nyelvjárásaik, különböző anyanyelvi megjelenésük egyenrangú.
Az Európa Tanács ajánlásainak magyarázatában, illetve az európai cigányság helyzetének az értékelésében nagyon sok helyen elhangzik, hogy egyetlen nép sem volt olyan mértékű diszkriminációnak kitéve, mint a cigányság. Úgy gondolom, ez rávilágít arra, hogy az európai embernek, aki úgy érzi, a humanitásnak egy szikráját követni tudja és magáénak ismeri, a bevezetőben mondottakat kell követnie. Tehát saját magából kiindulva kell kezelnie ezt a kérdést.
A hatályos magyar alkotmány 70/E § (1) bekezdésében kimondja, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz. A 70/D § (1) bekezdésében pedig az áll, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ez csak egy része, bár az egyik legfontosabbika, azoknak a feladatoknak, amelyeket az állam köteles ellátni. Az állami intézményrendszer működtetéséhez és a fentiek biztosításához az államnak bevételekre van szüksége. Az alkotmány szerint az Országgyűlés feladata, hogy meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét, megállapítsa az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását, valamint hogy döntsön a kormány programjáról. A kormány viszont egyebek között biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról, meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás anyagi, állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről. Ehhez mind pénzeszközök kellenek.
Talán nem követek el súlyos hibát, ha kimondom, hogy a cigányság tekintetében sem tudunk az előzőeknek megfelelni. Tehát nem tudjuk teljesíteni az alkotmány tételes előírásait, mivel a szükséges pénzügyi fedezetet sem tudjuk biztosítani. A hiány miértjébe természetesen beletartozik az ország általános helyzetén belül a cigányság szerepvállalása is a nemzetijövedelem-termelésben. Nem engedheti meg egyetlen állam sem, hogy népességének olyan nagyságrendű részével, mint a magyarországi cigányság, nem foglalkozik kiemelten, ismerve annak tragikus helyzetét s annak jövőre gyakorolt hatását.
A jelenlegi helyzetet értékelve meg kell állapítani, hogy sok minden történt, de még mindig a megoldási változatok között polemizál az ország. Én személy szerint ezt a polemizálást látom tragikusnak, hiszen ki kell mondani, hogy a csak materiális megoldás nem vezet eredményre. Olyan szellemi erőteret kell létrehozni, amely a cigányok elfogadottságát, támogatását nem feltételekhez köti, hanem alternatívát ad, s ezzel lehetőséget ad az önmegvalósításra. Ezt a munkát önmagában is értékteremtőnek kell tekinteni, és itt a gyakorlati lépések a döntőek. Ezeket viszont helyben, önkormányzati szinten tudjuk hatékonyan támogatni és megvalósítani. És ehhez jelenleg semminemű határozott kormányprogram nem áll rendelkezésre. Én erre hívom fel a kormány minden tisztségviselőjét, az érintetteket, hogy ebben igenis határozottan és gyorsan tegyenek. Addig, míg nem késő.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
(12.40)