Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Őszinte nagyrabecsüléssel köszöntöm a megjelent cigány önkormányzat képviselőit. S hadd dicsekedjem: nagy örömömre szolgált, hogy reggel egy volt tanítványommal is találkozhattam önök között. Ezt is pedagógiai sikereim között fogom a továbbiakban számon tartani.Két relációról kívánok beszélni. Az egyiket átadom majd Tabajdi államtitkár úrnak; nevezetesen a Látlelet-tel kapcsolatos statisztikai adatokat szeretném tökéletesíteni. Ezeket a kérdéseket miután átnéztem a Statisztikai Hivatal korábbi közleményeit, Ponori-Thewrewk Emil, Vrisloczky Henrik, Herman Antal, Dömötör Sándor és Kemény István nagyon jelentős ciganológiai tanulmányait , úgy gondolom, föl tudja használni majd az államtitkár úr is.
Így a második relációról beszélek. Nevezetesen: személyi tapasztalataim is vannak mint gyakorló pedagógusnak az oktatás, szakképzés és közművelődés területén, hisz huszonhét éven át szerveztem másodállásban a Magyar Államvasutak Budapesti Igazgatósága területén a felnőttoktatást, elsősorban az általános iskolai hiányok pótlására ez volt a feltétele ugyanis annak, hogy vasúti szaktanfolyamokra jelentkezhessenek a dolgozók , s itt a tanulók zöme cigány származású volt. A sok jelentkezőből sokan kimaradtak ugyan, de akik kitartóan tanultak, a MÁV területén is sikeresek lettek.
Érdekes volt, hogy a megállapodottabb korú cigányok voltak a szorgalmasabbak, akik munkájukkal meghálálták vállalatuknak ezt a befektetést. Közülük többen, a tanulás jó ízét megismerve, középiskolát is sikeresen végeztek a munka mellett.
Külön szám volt a MÁV-zeneiskolában szervezett gimnáziumunk. A cigányok nagyon kitűnő muzikalitással rendelkeznek ez köztudott az egész világon. Mivel a külföldön való munkavállalásra engedélyt csak érettségizett zenész kaphatott, zenei tanulmányaikkal egy időben, évente általában tizenöt-harminc cigány fiatal érettségi vizsgát is tett, jó eredménnyel, nagy igyekezettel. Nem lett mindegyikükből Rácz Aladár, de többségük józan, családszerető, rendes emberré vált.
Főhivatású munkahelyemen, amely az ország legnagyobb létszámú kereskedelmi szakoktatási intézménye volt, a szakmunkásképző iskolában évről évre, a szakközépiskolai osztályokban is növekvő számmal neveltem cigány tanulókat. Kétségtelen tény, hogy a velük való foglalkozás a pedagógustól többlettevékenységet, differenciáltabb nevelői munkát igényel, de megérte. Jó azt is érezni és tudni, hogy az iskolát elvégzők polgárosodása sok irányban előrehaladt.
Ennyit szerettem volna mondani a tudományos bevezetés mellett, amelyet majd az államtitkár úrnak írásban adok át; és szeretnék hinni abban, hogy ez a mai megbeszélés, ez a mai vitanap is elősegíti azt, hogy minden magyar állampolgár számára megteremtsük egy igazabb, egy gazdagabb, egy szebb élet lehetőségét.
Köszönöm szépen. (Taps.)