Veér Miklós (MSZP)
VEÉR MIKLÓS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Jelenlévők! Alelnök Asszony, Képviselőtársaim! Sokan vallomással kezdték ezt a mai napot; én annyit mondok magamról, hogy én is az aláírók egyike voltam, és a hetvenes évek közepén ehhez a témához elég szoros kötelék kötött.A jelen gyökereit a múltban kell keresni ez a kijelentés a cigánysággal való országos, megyei és helyi foglalkozásra is igaz. Viszonylag nem sokat tudunk a magyarországi cigányság múltjáról, s ennél sokkal nagyobb baj, hogy legtöbben a mai helyzetüket, a jelenüket sem ismerik.
Zala megyében, a megyei levéltár birtokában lévő legrégebbi latin nyelvű cigányösszeírás adatai szerint amely az 1785. évben készült az összeírás községenként történt, a jelenleginél területileg nagyobb Zala megyében. Csak néhány adatot említek: otthon tartózkodó gyermekek száma: 213 fiú, 184 lány; iskolába járó gyermekek száma: 4 fiú, 3 lány; más családnál van elhelyezve béres -: 144 fiú, 124 lány. A felnőttekre vonatkozó adatokból is csak néhányat említek. Itt megtudhattuk, hogy 9 fő katona, 121 fő szolga, 80 cseléd, 330 fő zsellér, 40 fő jobbágy, 7 fő muzsikus, 56 fő úgynevezett üzemi dolgozó, 329 fő kézműves, 4 fő koldus. Rendszeres adózó a 985 fő felnőttből 396 fő; házadót 187 fő fizetett.
Tovább nem folytatom a több mint 210 évvel ezelőtti adatok sorát, de talán az eddigiek is igazolják azt, hogy már 1785-ben is a népesedési adatok mellett a legfontosabb tényezőnek a cigányság viszonyainak megismerésekor a foglalkoztatási helyzetüket ítélték.
A magyarországi cigányság népesedési és foglalkoztatási adatairól ahogy ezt itt a miniszter úr is és néhány képviselőtársam is említette , az 1971-ben végzett országos reprezentatív felmérés adott méltó tájékoztatást.
(14.10)
Ezt az elemzést Kemény István írta, készítette akkor ez a Valóság című folyóiratban jelent meg. Akkor az ország népességének mintegy három százaléka volt cigány.
A '70-es évek elejétől indult el a megyéknél a Minisztertanács Tanácsi Hivatala által erősen szorgalmazott cigányügyi koordinációs tevékenység. Zala megyében 1970-ben, majd 1974-ben volt a cigányság helyzetének megismerését szolgáló felmérés. Mindkét felmérést a Zala megyei munkaügyi osztály végezte.
1970-ben az akkori 5331 fő Zala megyében élő cigány népesség 46,2 százaléka volt munkaképes korú, állandó munkaviszonya 874 főnek, a cigány lakosság 16,5 százalékának volt.
Az 1974. évi felméréskor, amelyet Kemény István módszereivel végeztünk megjegyzem, hogy ebben akkor személyesen én is közreműködtem , az akkori 6331 fős megyei cigányság 48,9 százaléka volt munkaképes korú, ekkor állandó munkaviszonya 1300 főnek, a cigányság 20,6 százalékának volt. Tehát négy év alatt kimutatható volt egy 4 százalékos javulás.
A témával rendszeresen foglalkozott az akkori Zala megyei vezetés. Miután kimutatható volt, hogy a cigányság foglalkoztatásának egyik legnagyobb akadálya a megfelelő szakképzettség hiánya, ezért kiemelt figyelmet fordítottak a cigány fiatalok iskoláztatására. Ennek keretében született az az elhatározás, hogy egy bentlakásos cigánykollégiumot létesítettek Zala megyében. Ez 1973-ban, az akkori nagykanizsai járás területén meg is valósult, egy erre a célra alkalmas kis kastélyépületben, "Csapi Cigánykollégium" néven. A Zala megyében élő cigány lakosság közel fele egyébként a nagykanizsai járás területén él.
Ebben a kollégiumban amely a csapi önkormányzat fenntartásával, a megyei önkormányzat támogatásával működik jelenleg 207 tanuló, csak cigány származású tanuló tanul. Az intézménybe harminc községből érkeznek a gyerekek. Ötvenhárman óvodáskorúak, két csoportban, százötvennégy fő általános iskolai tanuló, nyolc osztályban.
1995 novemberétől ez a kis intézmény már tornateremmel is rendelkezik. A jelenlegi tervek között szerepel a szakképzés beindítása, főképpen a mezőgazdasághoz kötődő szakmákban a gazdálkodó iskola megteremtése felé mozdultak el.
Ez a már huszonhárom éve működő intézmény nagyon eredményesen segíti az innen kikerülő fiatalok társadalmi beilleszkedését. Hozzáteszem: ez azt is igazolja, hogy az elmúlt időszakban is volt sok hasznos kezdeményezés nem kell mindent ma kezdeni.
Tisztelt Országgyűlés! Zala megyében 1976-ban is volt cigányfelmérés, de ekkor már csak a még be nem illeszkedett cigányságra terjedt ki. Itt főleg nem a származás, hanem a környezeti körülményekben még meglévő eltérések jelentették az úgynevezett elmaradott népréteg kategóriába való tartozást az iskoláztatásban, munkavállalásban, egészségügyi és lakáshelyzetben kimutatható eltérésekre utaltam.
Hogy ebben az időszakban mit jelentett az, ha valaki ezt az ügyet netán nemzetiségi kérdésként kezelte, azt hiszem, elegendő, ha azt mondom, hogy az eretnek volt.
Nem szólok most az említett felmérés részleteiről, csupán azt emelem ki, hogy ekkor is kimutatható volt az a tendencia, hogy a munkaképes korúak munkaviszonyának aránya tovább növekedett. Az akkor felmért 4878 főből 2254 fő volt munkaképes korú, több mint 50 százalékának, 1165 főnek volt munkaviszonya. Ez az arány az összes cigány népességhez képest már 23,2 lett, tehát két év alatt megint 3 százalékos növekedésről beszélhettünk. Megjegyzem itt, hogy az akkori munkaerő-piaci helyzetben még létezett a "közveszélyes munkakerülés", mint munkajogi kategória.
Az 1990-es években a munkaerőpiacon robbanás következett be. Ennek a legnagyobb vesztesei kétségtelenül a cigány munkavállalók voltak. Ezt a réteget érintette az elbocsátások első nagy hulláma. Hiába töltöttek el akár tíz-tizenöt évet is egy-egy munkahelyen, a munkaadók többsége tőlük igyekezett megszabadulni elsőként azóta is, sajnos, örökös vesztesei ennek a sajátos szereposztásnak.
A Zala Megyei Munkaügyi Központ először 1994-ben kezdett egy olyan vizsgálatsorozatba, amely a népréteg munkaerő-piaci szerepét volt hivatott feltárni. Sajnos a cigány munkanélküliekre vonatkozóan nem rendelkezünk még ma sem megbízható munkaerő-piaci információkkal, mivel a statisztikai réteg nem különül el a munkanélküliektől, a számítógépes rendszerben sincs mód arra, hogy valamilyen formában ezt az etnikai hovatartozást bejegyezzék.
A megyénkben élő cigány munkanélkülieknek mintegy fele regisztráltatta magát a munkaügyi központ kirendeltségein, másik felét a kereső tevékenységet nem folytató, nem regisztrált munkanélküli személyek alkotják. Ők azok a munka nélkül élő cigányok, akik a foglalkoztatási törvényben meghatározott "munkanélküli" fogalom kritériumainak sem felelnek meg.
Nem kívánom önöket ezzel a vizsgálattal hosszasan untatni, a vizsgálatba bevont 861 fő megkérdezésének a tapasztalatairól részletesen tájékoztatni. Annyit hadd mondjak el, hogy a felmérésében 63,1 százalék volt a férfi, 36,9 százalék a női munkanélküli azt hiszem, ezt nem kell külön magyarázni: a cigány nők sajátos családi munkamegosztása miatt.
A legnépesebb korcsoportot az 1960-69 közötti időszakban születettek adták; 12 százalékos arányban szerepeltek az '50-es években születettek. Sajnos, a 30 év felettiek már nem igazán képesek alkalmazkodni a munkaerőpiac változásaihoz, és körükben különösen az '50-es években születettek körében nagyon sok a jogos, de sajnos van olyan eset is, hogy vélt beteg. Tudni kell, hogy a cigányság körében kiugróan magas a gyermekek aránya, ugyanakkor rendkívül alacsony az idős korú népesség aránya.
A Zala Megyei Munkaügyi Központ egy esélyjavító tréninget szervezett, főként 25-30 éves korú, önként jelentkező cigány munkanélküliek számára. Itt sem mondom el mindazt, amit elmondani szándékoztam, csak azt jegyzem meg, hogy az ő megítélésük szerint a munkanélküliség oka elsőként az iskolázatlanságuk, második helyen pedig a származásuk. Sajnos, véleményük szerint a munkaadók többsége külső jegyek alapján sötét bőr, sötét hajszín, sötét szem ítél, ebben látja a problémát, holott törekedniük kellene az ember megismerésére. Az egyik legdrámaibbnak minősíthető vélemény az volt, hogy mindenki értse meg, hogy nekik is szükségük van a munkahelyre, ők is szeretnének dolgozni.
Tisztelt Országgyűlés! Választókörzetemben Keszthely és térsége, ahol az ott élő népesség zöme idegenforgalomból, turizmusból él nem mondható, hogy a cigányság magas aránya jellemző lenne. De van a régióban olyan település, ahol nagyon magas a cigány népesség aránya. Ezen községek sorából ki kell emelnem a 3300 lélekszámú Zalakomárt, ahol a lakosság egyharmada cigány, az általános iskolában a tanulók fele cigány származású. A településen élő munkaképes korú cigányságnak alig több mint 10 százaléka rendelkezik munkaviszonnyal, megélhetésüket zömében a gyermekek után járó családi pótlék, kisebb mértékben a munkanélküli-járadék és a jövedelempótló támogatás biztosítja. A munkanélküliek száma meghaladja a háromszázat, a jövedelempótló támogatásban részesülők száma több mint kétszáz ennek 70 százaléka sajnos cigány származású. A községben élő cigányság beilleszkedése, az emberekhez való alkalmazkodása sok gondot okoz. Megjegyzem, hogy itt nem a többségben, hanem a kisebbségben keresendő a gond: sajnos, gyakori körükben a lopás, sok az erőszakos cselekedet.
A munkalehetőség bővítése érdekében a település önkormányzata több hektár füzes telepítését szándékozik velük együtt megvalósítani, melynek hasznaként ősi cigánymesterségek kosárfonás, seprűkészítés gyakorlására nyílik lehetőség.
(14.20)
Tervezik ennek sorában, ennek keretében a kanálkészítést, teknővájást általános iskolai szakköri képzés keretében elindítani.
Tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló hatályos törvény biztosítja annak lehetőségét, hogy a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévőket többletjogosultságok illessék meg. Ma is biztosítja. Ennek megfelelően az országos foglalkoztatáspolitikai prioritások között szerepel a hátrányos helyzetű rétegek, köztük nagy számban a cigány etnikumhoz tartozók, munkanélküliek segítése, támogatásban való részesítése, esetenként részükre célzott programok működtetése. Itt az alacsony iskolázottságú fiatalok képzési kötelezettségét emelem ki, a 18. életévet be nem töltött fiatalok esetében.
A munkaügyi tárca 1993 és '95 években célzott cselekvési programot működtetett, kifejezetten a cigány munkanélküliek elhelyezkedésének segítése céljából, a megyei munkaügyi központok, illetve kirendeltségek közreműködésével, a helyi igények, helyi lehetőségek figyelembevételével.
Hazai viszonyok között a magyarországi cigányság foglalkoztatásának, elősegítésének lehetősége biztosítva van a hatályos foglalkoztatási törvényben: tartósan munkanélküliek, közhasznú munkavégzés, munkaerőpiaci képzések, átképzések, vállalkozóvá válás támogatása, munkahelyteremtő beruházások támogatása. Az eddigieknél jobban kellene élni ezekkel a lehetőségekkel a gyakorlatban.
A cigányság helyzetének javításával kapcsolatos feladatokról a kormány elmúlt év december 12-én hozott 1125. számú határozatával a munkaügyi tárcát cselekvési program kidolgozására utasította. Az a cél, hogy a cigányság foglalkoztatásának legsürgetőbb tennivalóit kell keretbe foglalni, ki kell dolgozni a munkáltatók diszkriminációs gyakorlata elleni intézkedéseket is. A hivatkozott kormányhatározat kötelezi a Munkaügyi Minisztériumot arra is, hogy más tárcák programjavaslatainak kidolgozásában is vegyen részt a foglalkoztatáspolitikai szempontok érvényesítése érdekében.
A munkaügyi tárca feladatainak sorába tartozik a szakmákra való felkészítő programok beindítása is, hogy ezáltal is javítandó legyen a cigányság munkaerőpiaci esélye.
A kormány döntött a közhasznú munkatanács létrehozásáról is, a közhasznú munkavégzésben lévő, ez ideig feltáratlan lehetőségek kihasználása és a bevonható források növelése érdekében. A tanács várhatóan a közeli napokban megkezdheti érdemi munkáját a cigány munkanélkülieket foglalkoztató közhasznú munkavégzés új formáinak bevezetésével.
A miniszterelnökünk által elmondottakhoz csatlakozva javaslom, hogy kísérleti foglalkoztatási programok menedzselésére a Munkaügyi Minisztérium által korábban létrehozott Országos Foglalkoztatási Alapítvány hirdessen pályázatot a hátrányos munkaerőpiaci rétegek elhelyezkedése és felzárkóztató képzése érdekében.
A helyi problémakezelés elősegítése érdekében célszerű lenne, ahol eddig ezt nem tették meg, a megyei munkaügyi központok és a cigány kisebbségi önkormányzatok együttműködését kiépíteni.
Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban én főképpen a cigányság foglalkoztatásával összefüggő tényezőkről szóltam. Ehhez szorosan kapcsolódóan érintettem az oktatás-képzés fontosságát is. De ugyanilyen fontosnak ítélem a cigányság beilleszkedését segítő többi tényezőt: a cigányság lakáshelyzetét, egészségügyi helyzetét, közművelődési állapotát.
Amikor a cigányság beilleszkedését befolyásoló tényezők valamelyikével foglalkozunk, mindig gondolnunk kell a többire is. Az egyik tényező hatással van a másikra, kedvezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolják egymást. Csak példaként említem: milyen eredménnyel járhat az a művelődési esélyjavító tevékenység, ahol halmozottan hátrányos szociális helyzetből érkeznek az érdekeltek?
A fő problémát én nem abban látom, hogy a cigányság létszáma hogy alakul, hanem abban, hogy a szociális helyzetük megdöbbentően romlik. A cigánysággal való foglalkozás nemcsak nagy türelmet, hanem hozzáértést is kíván, a helyzetet tisztán látó, a cigányság sorsát átérző emberekre van szükség minden szinten ehhez a munkához. A problémát nem lehet nélkülük, csak velük együtt megoldani. De a cigányság soraiból csak azoknak a közreműködését tartom szükségesnek igényelni, akik nem a cigányságból, hanem a cigányságért akarnak élni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a bal oldalon.)