Torgyán József (FKGP)

1996. március 26.

DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a Független Kisgazdapárt nevében mindenekelőtt üdvözöljem azt a gondolatot, hogy ma erre a politikai vitanapra egyáltalán sor kerülhet, hiszen a cigányság hozzávetőlegesen 600 éve él Magyarországon, és problémája a mai napig megoldatlan. Ennek következtében tehát mindenképpen szükség van helyzetének részletes megvitatására és a megoldásra tett javaslatokra.

Ugyanakkor legyen szabad arra is rámutatnom, hogy nem vagyok ennyire elégedett a vitanap címével, hiszen én úgy gondolom, hogy a címnek ki kellene fejeznie a lényeget. És ahogy nem tudok egyetérteni azzal a megközelítéssel sem, ahogy Tabajdi Csaba államtitkár úr, képviselőtársunk kifejtette, hogy a többség-kisebbség szempontjából kell mérlegelni és megoldani a magyarság és a cigányság kérdését, én úgy gondolom, hogy a megoldás nem itt keresendő, hanem abban a tényben, hogy a cigányság a magyar nemzetnek a része, a nemzettestnek egy része.

És ha az 1989. évi (sic!) marosvásárhelyi szörnyű magyarellenes pogromra gondolunk, akkor láthatják igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a cigányság milyen egységes magyarként állt ki a megtámadott magyarok mellett; és ez az én meglátásom és pártom politikusainak meglátása szerint az egyetlen lehetséges megközelítési kérdése a cigányság problémái megoldásának.

Legyen szabad rögtön rámutatnom arra, hogy a Független Kisgazdapárt talán valamennyi politikai pártnál közelebbről látja, érzékeli a cigányság valamennyi problémáját, hiszen a mi bázisunk valamennyiük által ismerten vidéken van. A Független Kisgazdapárt tömegei élnek együtt a cigányság tömegeivel, így mi vagyunk azok, akik eddig is észleltük és láttuk, hogy milyen tragédia a nemzet életében az, hogy a nemzet lakosságának egy igen tekintélyes része ki van rekesztve a nemzet gondoskodásából. Hiszen én úgy gondolom, nem egy beszédemben mutattam rá én magam is arra a tragédiára, ami egyes vidéki településeken észlelhető volt, személyes tapasztalatomként is, hogy a cigánygyerekek éhesen mennek az iskolába, hogy az ellátásuk nincs biztosítva, hogy egész térségek vannak, ahol nincsenek munkahelyi lehetőségeik.

Hadd tegyem hozzá, hogy az egész békés rendszerváltoztatás szörnyű veszteseinek a cigányságot tekintem, hiszen amikor tömegesen megszüntették a munkahelyeket; gyárakat, bányákat, üzemeket tettek tönkre, akkor az első dolguk volt az alulképzett cigány lakosság azonnali elbocsátása ezekről a munkahelyekről, miáltal a cigányság problémáinak a megoldása távolabb került, mint volt bármikor is.

(9.50)

Ahhoz, hogy a cigányság problémája a maga valóságában legyen felmérhető, szükséges foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy vajon a létszámuk milyen számadattal volna a legjobban megközelíthető, hiszen a 400 ezres létszámtól a hivatalosan közzétett 800 ezres számig sokféle adattal találkozunk. A Független Kisgazdapárt rendelkezésére álló adatok szerint úgy lehetne a legreálisabban megközelíteni a cigányság valóságos számadatát, hogy az mintegy 5 és fél százaléka a magyar lakosságnak. De teljesen mindegy, hogy ez most 550 ezer-e, vagy úgy van, amint az a hivatalos adatban közzétételre került, tehát 800 ezer, a lényeg az, hogy a magyar lakosság létszáma állandóan csökken, a cigány lakosság száma növekszik, tehát igen jelentős arányeltolódás van. Egyes vélemények szerint 15-20 év múlva a cigány lakosság 10 százalékkal lesz jelen az összlakosság lélekszámában, tehát megduplázódik a cigány lakosság száma. Ennek a számnak azért van meghatározó jelentősége, mert a probléma nagyságára mutat rá, hogy ha egyszer a cigányságnak a jelenléte a magyarságon belül a számarányát tekintve is ilyen jelentős, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a problémának a megoldását is nagyságrendekkel fel kell gyorsítani, mert bár igaz ugyan, hogy a cigányságnak az összproblémái csak generációkon keresztül látszanak megoldhatónak, de a megoldáshoz mégis úgy kell hozzákezdenünk, mintha csak hónapok állnának rendelkezésünkre.

Ami a cigányság problémáját illeti, úgy gondolom, arról nem lehet beszélni akként, hogy általában a cigányság problémái, hanem konkrétan nevesíteni kell, mert talán nem is kell különösképpen indokolnom, valamennyiünk előtt ismeretes, hogy egészen másként ítélendők meg teszem azt a muzsikus cigányok, mint a kovácsoltvas művészei, vagy a vásározó, vagy a kereskedő cigányok, vagy netántán a földműves cigányok, vagy a munkától rendkívül távollévő cigányok, vagy a számarányuknál fogva is elég jelentősen a különböző büntetőügyekben fellelhető cigányság. Nyilvánvalóan egészen másként kell megközelíteni azt a kérdést, hogy a cigányság sorai között találhatjuk a közelmúltban elhunyt, a világ legnagyobb zongoraművészének tartott Cziffra Györgyöt éppúgy, mint igen sok kiváló muzsikust. Olyan művészek találhatók közöttük, akikre az egész világ felnéz. Tehát úgy gondolom, hogy a cigányság problémakörét külön-külön kell megítélni, attól függően, hogy a cigányság melyik részéről beszélünk. Azt, hogy ez a helyes megközelítés, számomra az a tény is bizonyítja, hogy a cigányságnak önmagának is legalább kétszáz szervezete van. Nyilvánvalóan azért van szükség ennyi szervezetre, mert a cigányság problémái legalább ennyiféle formátumban jelennek meg.

Feltétlenül foglalkozni kell a cigányság problémakörén belül azzal a kérdéssel, hogy van-e diszkrimináció a cigányság vonatkozásában vagy nincs diszkrimináció, mert a teendők csak ennek eldöntésétől függően határozhatók meg tárgyilagosan. Úgy gondolom, önmagában az a tény, hogy az országgyűlési képviseletük a mai napig nincs megoldva, mindenképpen súlyos diszkrimináció, ezen túl kell lépni, tulajdonképpen valamennyiünk szégyene, hogy ezt nem oldottuk meg.

Ami a cigányság kérdéskörének egyéb problematikáját illeti: én magam a közel harmincöt éves ügyvédi praxisom alapján mint tanú is állíthatom, hogy a büntetőügyek jelentős részében bizony súlyos diszkriminációnak voltak kitéve a cigányok. Nem egy esetben magam is azt tapasztaltam, hogy már önmagában a bőrük színe, és egyáltalán az, hogy ők a cigányság körébe tartoznak, a büntetőügyek egy igen tekintélyes hányadában meghatározta az ő helyzetüket.

De legyen szabad rámutatnom arra, hogy sajnálatos módon a cigányság problémája és diszkriminációja tulajdonképpen az élet minden területén kimutatható. Talán nem fogják tőlem rossz néven venni a kissé élesebb nyelvű megfogalmazást, de mondjuk vegyük az SZDSZ házipénztáraként működő fővárosi közgyűlési pénztárat, amely a Fesztivál Zenekarnak az elmúlt években több száz millió forintot juttatott, de a világon unikum, teljesen egyedülálló és ennek következtében a világ kulturális életében is kimagasló szerepet játszó 100 tagú cigányzenekar ha jól tudom innen egyetlenegy fillért nem kapott. A tisztelt Háztól is ha jól emlékszem mindösszesen 1 millió forintot kapott a múlt évben a Fesztivál Zenekar több száz millió forintos juttatásával szemben.

Az én képletemben ez úgy jelenik meg, hogy mi ez, ha nem diszkrimináció. Természetesen a diszkrimináció legsúlyosabb formája az, hogy ez egyáltalán így lehet. Úgy gondolom, hogy ez önmagában is megoldásért kiált, hiszen az egész cigány művészet és cigány kultúra mint híd kellene hogy szerepeljen a jövőt illetően a megoldások rendszerében, mert a cigány művészet és kultúra egy több száz éves kultúrának és művészetnek a megjelenési formája, amire valamennyien büszkék lehetünk, és ez valóban egy összekötő kapocs a magyar társadalomnak a cigányságtól kissé elidegenedett tagjai és a cigányság között. Tehát ennek igenis meghatározó jelentősége lehet a cigányság beilleszkedésében a magyar nemzetbe.

A Független Kisgazdapárt megítélése szerint ahhoz, hogy kitörést érhessünk el az eddigi passzív és a cigányságot mindinkább ellehetetlenítő politikából, mindenekelőtt az szükséges, hogy az eltartott passzív cigányképből egy olyan aktív cigányképet, cigány társadalmat alakíthassunk ki, amely a kérdés megoldását képes elősegíteni. Én nem szégyellem kimondani, hogy a cigányság vezetőit mint barátainkat kell kezelni. Egészen más lehet a megoldás az ilyen megközelítés esetében, mint eleve a többség-kisebbség komplexusból kiindulni.

Ismételten szeretném igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy amikor a magyarságot végveszély fenyegette Marosvásárhelyen, akkor a cigányság nem mérlegelt, hogy ő kisebbség-e vagy nem kisebbség, hanem egységesen vállalta a nagyon nehéz magyar sorsot.

(10.00)

Úgy gondolom, látni kell, hogy a cigányság és a magyarság ellentéteinek feloldása nem várhat további halasztást, hiszen a cigányság és a magyarság ténylegesen létező ellentétei általában ott jelennek meg, ahol a cigányság megélhetése nincs biztosítva. A cigányság megélhetését tehát mindenképpen biztosítani kell munkahelyek teremtésével. Annak ellenére, hogy egyes cigány képviseletek azt mondják, hogy a földek juttatása nem megoldás, hiszen a cigányság általában nem földművelő nép, én mégis abból a szemléletből indulok ki, hogy ha nem is általában földművelő nép a cigányság, vannak olyan rétegei a cigányságnak, amelyek földműveléssel is hajlandók lennének foglalkozni, ha ilyen lehetőségük van. Sőt, az ország egyes területein ilyet látunk, tapasztalhatunk is.

Legyen szabad külön rátérnem a megoldás vonatkozásában arra, hogy elő kell segíteni a cigány iskolai tanulók ösztöndíjakkal való ellátását, azt, hogy olyan képzést kapjanak, ami már eleve lehetőséget nyújt a cigányság kitörésére abban a körben. Itt hadd utaljak arra, hogy bizony ennek az oktatásnak ki kell térnie a gádzsó-társadalom erkölcsi normáinak megismeréséig minden kérdésre. Én például a saját praxisomból is tudok olyan esetet felhozni 14 éven aluli gyerekek házasságkötése esetében, amikor mivel a mi hatályos büntetőjogunkba ütközik büntetőeljárás indult az elkövetők ellen, akik Daphnis és Chloéhoz hasonló ártatlanként közeledtek egymáshoz a saját társadalmuk erkölcsi jóváhagyásával. Nyilvánvaló, hogy ilyen drasztikus, otromba beavatkozással a cigányság problémái nem oldhatók meg.

Legyen szabad még arra is hivatkoznom, hogy nagyon indokoltnak tartanám a teljes adómentesség biztosítását a cigányság számára ott, ahol munkahely-teremtő, kifejezetten cigányokat alkalmazó vállalkozások jönnek létre. Ez nagyon nagy mértékben hozzájárulhat a cigányság munkahelyhez juttatásához. Továbbá szerintem meg kell változtatni az egész családi pótlék rendszerét, enélkül a cigányság valóságos helyzete sem felmérhető, sem megoldható nem lesz.

Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Látni kell és ezzel a gondolattal szeretném befejezni az egész beszédemet , hogy egy társadalmon belül nem lehet megengedni, hogy bármilyen réteg 70 százalékot meghaladó mértékben legyen munkanélküli, márpedig a cigányság körében 70 százalékon felül van a munkanélküliség. Ha kap valami támogatást, akkor az egy pökhendi ajándékozásnak tűnik, ami már eleve nem lehet alkalmas arra, hogy az ő helyzetükön változtasson.

Engedjék meg, hogy azzal a bibliai megközelítéssel fejezzem be a felszólalásomat, hogy a cigányságra is igaz az, ami igaz volt az egész emberiségre, köztük a magyarságra: ne halat adjál uram, hanem hálót. Biztosítsuk a hálót a cigányság számára és biztosítsuk ezzel a magyar nemzetbe való beilleszkedésüket. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)