Németh Zsolt (Fidesz)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt vendégeink az országos cigány önkormányzat részéről! Mindenekelőtt én is azzal kezdeném, sajnálatos, hogy a Házszabály nem teszi lehetővé azt, hogy legalább a kisebbségi önkormányzat elnöke ezen a vitán szót kaphasson, hiszen annyian rendelkeznek a szólás lehetőségével ebben a Házban, lenne mód arra, hogy az önkormányzat elnöke is szót kaphasson.
Első megjegyzésem. Néhány szemléleti kérdést szeretnék a vitára reagálva megfogalmazni. Az egyik a külpolitikai megközelítés lenne. Azt hiszem, fontos, hogy mind a cigányság, mind pedig a magyarság számára egyértelmű legyen: két olyan népről van szó, amelynek a helyzete számos ponton kapcsolódik. Egy kisebbségi problémák iránt nagyon érzékeny közösség lett a XX. század történelmének az eredményeként a magyarság, és én azt hiszem, ezt hosszú távon lehetne kamatoztatni nemcsak a magyarság érdekében, hanem annak az 5 millió cigánynak az érdekében is, akik Közép- és Kelet-Európában élnek. Nemcsak a magyarországi cigányokkal, hanem a szomszédos országokban élő cigányokkal kapcsolatos kérdések is nagyon gyakran bekerülnek vitáink középpontjába.
A második kérdés, amit megfogalmaznék, hogy kinek az ügye ez a cigánykérdés. A többségi és a kisebbségi viszony sosem lehet csupán a kisebbségnek az ügye. A dolgoknak a logikájából fakadóan két érdekelt fél van, a többség és a kisebbség, ezért olyan megoldásokat kell találni, amelyek ugyan egyfelől kielégítik a kisebbséget, viszont a többség számára is politikailag elfogadhatók. Én ezt nagyon aláhúznám akkor, amikor mi cigánypolitikáról és kisebbségpolitikáról beszélünk.
Harmadszor. Szó volt itt többször az asszimiláció kérdéséről. Az Európa Tanácshoz állítólag a közelmúltban egy olyan dokumentum került ki Magyarország részéről, ami talán nem volt szerencsés, hogy kikerült, legalábbis abban a formában, hiszen erőszakos asszimilációról beszél Magyarországon a cigányság vonatkozásában, és tudjuk, hogy egy nyugati fülnek mit jelent az, hogy erőszakos asszimiláció. Ez azonban nem teszi indokolatlanná azt, hogy megvizsgáljuk, hogyan gondolkodjunk az asszimilációról. Jó az, vagy rossz az, ha beolvad a cigányság Magyarországon?
Egyrészt azt gondolom, hogy a spontán asszimilációt lehetővé kell tenni. Másrészt azt is gondolom, hogy viszont határozottan fel kell lépni az erőszakos, cigányellenes, kisebbségellenes asszimilációs törekvések ellen. Harmadszor pedig azt gondolom, hogy olyan országot és olyan körülményeket kell létesíteni, hogy szabadon lehessen megélni a nemzetiségi és a kisebbségi identitást.
Kapcsolódnék a multikulturalizmus kérdéséhez, hiszen Fodor Gábor, Horn Gábor hangsúlyozta azt, hogy Magyarország egy multikulturális ország, és a multikulturális együttélés feltételeit kell Magyarországon megteremteni. Azt gondolom, hogy Magyarországon a kultúrában alapvetően a magyar kultúrának kell elsőbbséget biztosítani. Nem lehet azt mondani, hogy Magyarország egy soknemzetiségű ország. Magyarországon sok nemzetiség él, de Magyarország Magyarország. Ilyen értelemben a magyar kultúrának az elsődlegességét, azt hiszem, semmilyen alapon nem lehet kétségbe vonni.
De hozzáteszem, a kisebbség vitális érdeke, hogy Magyarországon öntudatukban, kultúrájukban megerősödő állampolgárok éljenek, és így lesz lehetőség arra, hogy a kisebbségek is a saját kultúrájukban és a saját indentitásukban megerősödjenek. És így lesz lehetőség arra, hogy adott esetben a kettős identitás is kialakuljon. Nem értek egyet Torgyán Józseffel, hogy a cigányság a magyar nemzet része; kettős identitása van, cigánynak is érzi magát, magyarnak is érzi magát, és ennek a feltételeit kell megteremteni.
A demográfiával kapcsolatban hangzott el Hága Antónia részéről egy olyan kijelentés elnézését kérem, ha rosszul idézem , hogy Magyarországon a többség csökken, a kisebbség, a cigányság gyarapodik, és hogy ez így nem baj, hogy ez így rendben van. Ha rosszul mondom... (Hága Antónia bólogat), akkor egy szemléletmóddal fogok vitatkozni.
Látom, Hága Antónia bólogat, hogy félreértettem. Én egy szemlélettel akarok vitatkozni. Nem jó, és különösen nem jó ilyeneket mondani, hogy nem baj az, hogy Magyarországon a többség fogy.
A magyarság számára ez egy nagyon nagy probléma, és mi a statisztika, a demográfia területén megpróbálunk javulást elérni különféle politikai eszközökkel, és megjegyzem, hogy a cigányságnak ez érdeke. Mert ha Magyarországon 5 százalékról felmegy 10 százalékra a cigányság aránya, akkor a konfliktusok is felmennek 5 százalékról 10 százalékra a magyarság és a cigányság között; ez viszont határozottan nem érdeke a cigányságnak sem.
Tolerancia. Plakátokkal, úgynevezett oktató-felvilágosító programokkal nem lehet ezt a kérdést megoldani. Valóban jelen van Magyarországon az előítélet és a rasszizmus, de sokkal inkább jelen van a közöny és az érdektelenség a cigányságnak a problémái iránt. Azt hiszem, sokkal inkább innen kell az elkövetkezendő időszakban hozzányúlni a kérdésekhez.
Végül három gyakorlati pont. Azt hiszem, eljutottunk odáig, hogy már nagyon sok program készült, most már tele van a padlás is különféle cigány válságkezelő programokkal, most már valamit csinálni is kellene. És én azt gondolom, hogy ebben előbb-utóbb megkerülhetetlenné válik, hogy létrejöjjön az a bizonyos cigány kulturális centrum, amit már az előző kormány készített elő a kultuszminisztériumban, és jelenleg sehol nem tart ennek megvalósítása. És el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogy milyen típusú vállalkozási adókedvezményekre és kedvezményes hitelfeltételek nyújtására lenne lehetőség; mert a gazdaság megkerülésével soha nem lehet a cigányság kérdését véglegesen nyugvópontra helyezni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
(14.50)