Takács Péter (MDF)
DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a foszladozó figyelem pillanataiban azokat köszöntsem, akik itt a Házban és a Házon kívül oda tudnak még figyelni ennek a társadalmunk legégetőbb kérdése körül zajló vitának az érveire.Köztudott, hogy Magyarországon a cigányság több mint 600 éve él. Zsigmond kora óta nyomon követhető oklevelekben, dokumentumokban, összeírásokban a Kárpát-medencei létük, és köztudott az is, hogy a kapitalizmus kibontakozásáig, az első modernizációs kísérletig többé-kevésbé konfliktus nélkül élt magyarság és cigányság egymás mellett. Ha voltak konfliktusok, azok olyan szintűek voltak, amit Arany János "A bajusz" című vígballadájában énekelt meg; legfeljebb mosolyt, kacajt keltőek.
Az igazi konfliktusok akkor keletkeztek, amikor a modernizáció révén fontossá vált iskolai keretek között elsajátítható alfabétizációs műveltség, európai civilizációs ismeretanyag összeférhetetlenné vagy nehezen összeférhetővé vált a hagyományos, tapasztalati úton megszerzett és továbbvitt kultúrával.
Így az első olyan válság a cigányság életében a magyar történelemben, amikor szembekerült a magyar társadalommal, amikor értékrendje jelentősen ütközött a magyar társadalommal, a XIX. század második felében figyelhető meg. De nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt Európában és mindenütt a világon, ahol a civilizatórikus, iskolában megszerezhető ismeretek és kultúrák konfliktusba kerültek a hagyományos kultúrákkal, a tapasztalati úton megszerzett kultúrákkal.
Ezt konkrét tényekkel is bizonyíthatjuk, hiszen gondolják végig, hogy a vályogvetés, a tapasztás, a sárdagasztás és egyéb mennyi embernek adott munkát addig, amíg a kőfalú épületek, a téglaépületek, a korszerű lakások el nem kezdtek épülni. Vagy egy legújabb jelenség: hány meg hány cigánycsalád megélt addig a zenélésből, amíg a gépi zene el nem öntötte a szórakoztatóipart, és ki nem szorította a hegedűsök, gitárosok, zenélő csapatok sorát a társadalom szórakoztatásából.
(15.10)
És hadd ne mondjam tovább azokat a jelenségeket, amelyeket napjainkig tapasztalhatunk.
Ma is arról van szó, hogy addig, amíg az extenzív iparfejlődés nagyarányú segédmunkaerőt, nyers fizikai erőt kívánt, addig meg tudta kínálni a társadalom a cigányságot olyan munkaalkalmakkal, amelyek egy alacsony szintű létet biztosítottak számára. Amikor a modernizációs technológiai megújulás bekövetkezett, ez a hagyományos, nyers erőre épülő munkaalkalom-sorozat elmúlt, és jelentkezett annak a társadalmi rétegnek a súlyos problémája, amelyiknek a modernizáción is keresztül kell esni, és annak is, amelyik a hagyományos, tapasztalati úton megszerezhető munkakultúrát és egyéb kultúrát vitte magával.
Közben természetesen felnőtt a cigányságból is egy ősi tehetségsorozat alapján olyan magas szintje a kultúrának, amit költészetben, zenében, festészetben megfigyelhetünk. Nem akarok itt külön hivatkozni a száztagú zenekarra; nem akarok hivatkozni az előtérben még ezelőtt egy órával látható kiállításra; és nem akarok hivatkozni azokra az előadóművészekre, akik a magyar művészet hírnevét is rangosítják szerte a világban. De a cigányoknak a nagy tömege, éppen azáltal, hogy az alfabetizációs kultúrájuk alacsonyabb szintű, mint a társadalom egyéb rétegeinek, kiszorult abból a modernizációs folyamatból, amellyel ma az egész magyar társadalomnak egyébként is küzdenie kell.
Ebből adódik az a nagyon fontos kötelezettsége a magyar társadalomnak és nemcsak a magyar társadalomnak, hanem a magyarországi cigányságnak is! , hogy ezt az alfabetizációs kultúrát mélyítse el. Nem spórolhatja meg a cigányság, hogy saját magából ne izzadja ki az Apáczai Csere Jánosokat, a Misztótfalusi Kis Miklósokat, a gyakorlati élet iránt érzékeny Széchenyi Istvánokat, és ne fogjon össze saját etnikumának az alfabetizációs, polgárosító, modernizáló kultúrába való beemeléséért! Ezért leginkább az a vékony cigány értelmiségi réteg a felelős a közintézményekkel és a magyar társadalommal együtt , amelynek megadatott az elmúlt évtizedek során, hogy az értelmiségi szintre képezze ki magát és az értelmiségi alapállást elfoglalhassa a társadalomban. Joviális paternalizmussal, karitatív tevékenységgel legfeljebb betakarhatjuk azokat a konfliktusokat, amelyek e társadalom különböző rétegei között kivirágzanak, de állandóan át fogják vérezni ezeket a lepleket.
A meglévő cigány értelmiségnek és a magyarországi intézményhálózatnak, a magyar társadalomnak, de főleg az önkormányzatoknak alapvető feladatuk, hogy odafigyeljenek azokra a jelenségekre, amelyek a társadalomban ma is lehetőséget adnak a cigány lakosság felemelésére, a cigány lakosság társadalmi beilleszkedésére. Kultúrájuk megőrzése mellett, kultúrájuk rangosítása mellett, mindenképpen fontos feladata ennek a szűk értelmiségi rétegnek, hogy saját maga példáján keresztül, saját etnikumából minél szélesebb rétegeket fölemeljen az iskolázottság minél magasabb szintjére, hisz történészek, szociológusok, közgazdászok már az 1960-as évek elején megírták, 1964-ben Magyarországon is publikálták, hogy az érettségi alatti szinten művelt emberek egyre inkább eltartottjává válnak a társadalomnak, egyre kevésbé fogják tudni megtermelni önmaguk létéhez a megélhetést. Ha ezt nem vesszük komolyan, akkor azt hiszem, a kérdést nem tudjuk megoldani.
E mellett a nagy feladat mellett, amely feladat öt-hat év múlva vagy évtizedek múlva hozza majd meg a társadalmi eredményét, oda kell figyelnünk azokra az apró jelenségekre is, amelyekből összeállhat egy konfliktusmentesebb világ, mint amilyen ma tapasztalható. Hadd hivatkozzam itt olyan példákra, amelyek már részben elhangzottak, részben nem hangzottak el a Házban.
Először is: a magaskultúra és iskolázottság iránti igény felébresztése, azt hiszem, egyhangúlag minden előadó szavában megjelent. Az alfabetizáció elsajátítása, a civilizációs ismeretek megszerzése elengedhetetlen. De vannak olyan terrénumok, ahol még lehet boldogulni a hagyományos, tapasztalati úton megszerezhető kultúrával, a tapasztalati úton megszerezhető munkatapasztalatokkal is. Hadd említsem a műanyag termékek iránti ellenszenvet a jóléti társadalmakban. Ezek hozzák előtérbe az azon árucikkek iránti igényt szerte Európában, amelyek a kézművesség, a háziipar termékeit nagyon népszerűvé teszik. Ez nemcsak divat egészségügyi és egyéb szempontokkal magyarázhatóan a jóléti társadalmak nagy igényt támasztanak erre. Magyarországon is tapasztalható ennek a reneszánsza, és ebben nagyok a magyarországi cigányok; nem akarok Gávavencsellő kosárfonóira, nem akarok a Rétköz fafaragóira hivatkozni. Ez az egyik módja annak, hogy társadalmi csoportok, kis közösségek felemelkedhetnek.
Meglévő, szaporodó vállalkozások éppen a cigány lakosság körében, cigány vállalkozók körében szerveződő vállalkozások lehetnek további formái annak a kilábalásnak, azoknak az élethelyzetet áthidaló szituációknak, amelyek lehetővé teszik ennek a kérdésnek a konfliktusok mentén való kezelését.
A harmadik nagy ilyen dolog, amiről feltétlenül szólnom kell: a magyarországi cigányok több mint 60 százaléka falun lakik. A mezőgazdaságba, az erdőgazdaságba való bekapcsolásukra nemcsak kántorjánosi és hodászi példákat lehet említeni az egyházi közösségek megszervezésével. Tessenek elmenni Nagyhalászba, ahol évtizedek óta vagy néhány év óta rendszeresen gazdálkodnak a cigányok, lovat tartanak, szántó-vető foglalkozást végeznek, földet művelnek; nincsenek terhére az ottani lakosoknak, sokkal kevesebb a konfliktus, mint máshol. Csak egyetlen példát említek ebből a szempontból: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mintegy 70-90 ezer (sic!) művelés alatt nem álló földterület van. Ezek erdősítése, ezek bevonása a mezőgazdaságba és a cigány lakossággal közösen ezeknek a műveltetése, azt hiszem, a másik ilyen forma de ez minden megyében megtalálható. És természetesen szólnunk kell a közmunkákról is.
Nem lehet hagyni munka nélkül tengődni társadalmi tömböket, etnikumokat! Nem akarok itt Voltaire szavaira utalni: a munka mi mindentől menti meg a társadalmat. Ha az életnek ezekre az apró aranyágacskáira nem figyelünk oda és nem növesztjük fel a szürke elméletek mellé, akkor a cigánykérdés megoldhatatlan lesz Magyarországon, és a társadalom egy társadalmi detonációt lesz kénytelen átélni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)