Mészáros István László (SZDSZ)
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A cigányokat számos esetben éri hátrányos megkülönböztetés a mindennapi életben; nemcsak a hatóságokkal való viszonylatban, hanem a civil kapcsolatokban is. Ilyen az például, amikor valakit azért nem engednek be egy vendéglátóipari egységbe, mert cigány; vagy ilyen például a foglalkoztatás vagy az oktatás területén felbukkanó megkülönböztetés is.Egyes roma körökben felvetődött, hogy a civil szférában megnyilvánuló diszkriminációt is büntetőjogilag kellene szankcionálni, vagy valamiféle átfogó diszkriminációellenes szabályozást kellene végezni.
Tisztelt Ház! Tudatában vagyok ezeknek a mindennapi gondoknak, és megértem azt az elkeseredettséget, amelyből ez az ötlet származik. Szerintem azonban a magyar jogrendszerben ma is rendelkezésre állnak a megfelelő eszközök az úgynevezett hétköznapi diszkrimináció elleni fellépéshez.
(15.20)
A jogrendszer ugyanis szerves egész, nem szűkíthető le kizárólagosan a büntetőjogra. A Ptk. erkölcsi kártérítést lehetővé tevő rendelkezései vagy a munka törvénykönyvének a munkáltatót sújtó bizonyítási terhe mind olyan lehetőségek, amelyeket sokkal jobban ki kellene használni a gyakorlatban.
Az öntudatos jogérvényesítés révén sokkalta erősebben igénybe kellene venni a bíróságokat, minél több ügyet eljuttatva a döntésig. Az írott törvények és a bírói döntések által teremtett precedensek ugyanis együttesen alakítják egy ország jogi szokásait.
Örvendetes, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyre több esetben keresik föl a roma sértettek a jogvédő irodákat, és az utóbbi időben már több úgynevezett próbaper megindításáról is értesülhettünk. Nekünk meg kellene keresni annak a módját, hogyan lehetne támogatni ezeket a jogvédő irodákat.
Fel kell használni tehát a meglévő jogi eszközöket, és újabbak létrehozásán csak akkor érdemes gondolkodni, ha a meglévőkről kiderülne, hogy alkalmatlanok.
Tisztelt Ház! A meglévő eszközök szaporítását természetesen nemcsak a jogintézmények, hanem a hivatalok, fórumok tekintetében is célszerű elkerülni. Ezt azért jegyzem meg, mert annak ellenére, hogy már rendelkezésre állnak a szükséges szervezeti keretek, hivatalok, közalapítványok, az utóbbi időben a koordináció jelszavával bizonytalan státusú hivatalos vagy félhivatalos fórumok keletkeznek, amelyekről nem tudni, miként illeszkednek a meglévő struktúrákba, összekuszálhatják a hatásköröket, és a "sok bába között elvész a gyermek" esetét idézhetik föl.
Bevallom, az országos cigány önkormányzat azon felvetését sem tartom szerencsésnek, hogy például a NEKH szűnjön meg, és létesüljön külön cigányügyi és külön kisebbségi titkárság. Ez politikailag azért is szerencsétlen felvetés, mert tudomásom szerint a cigányságnak nem az elkülönülés, hanem az integrálódás az érdeke. Az elkülönítés intézményi szinten történő megjelenítése, attól tartok, messze ható és nem az ötlet gazdájának eredeti célját szolgáló következményekre vezethetne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, persze, hogy a meglévő intézmények jobb kihasználására való felhívás, amelyre felszólalásom irányul, konzervatív gondolat, és sokakat éppen ezért nem elégít ki a "társadalmi mérnökség" szűnni nem kívánó divatja közepette, amikor szinte hetente kapkodnak bele a jog érzékeny szövetébe, amikor múló ötletek válnak szinte akadálytalanul intézményekké, és "fórumforgatagok" nehezítik a tájékozódást. De ha nem is tetszik mindenkinek az, amit mondtam, csak ezt mondhatom: óvatosan az újabb intézményekkel, és nagyobb odaszánást a mindennapi gyakorlatban! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)