Kocsi László (MSZP)
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégek! Jóindulatom és tiszteletem jeléül nem fogok tanúbizonyságot tenni arról, nem kísérlem meg bebizonyítani, hogy sokkal jobban tisztában vagyok az önök problémáival, mint önök maguk, mert hiszen ez nem lenne igaz. Helyette nem külpolitikai oldalról, sokkal inkább egy mélyebb, morális oldalról egy gondolattal kezdenék, ami egy emlék: amikor egyik volt országgyűlési képviselő ma lehet, hogy ellenzéki lenne azt mondta "Európába, de valamennyien!". Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon tisztességes törekvés, amit a mindennapi politikánkban lehetőleg a legteljesebb mértékig és a legnagyobb következetességgel kell megkísérelnünk. Azt gondolom, hogy akár a városokban, akár a falvakban azok a jelenségek, amelyek sajnos koncentráltan együtt járnak a koncentráltan jelen lévő cigánysággal, olyan világot teremtenek, amely nem Európára emlékeztet. Látom magam is Pécsett azokat a viszonyokat, amelyek közt élnek, illetve azt tudom mondani, hogy olyan választókerületben vagyok képviselő, amit többek közt olyan települések jellemeznek mint Alsószentmárton, Gilvánfa, Viskó, Siklósbodony és nem folytatom, mert itt nemcsak a munkanélküliség, nemcsak a szegénység és egyáltalán, azt hiszem, tömören lehet mondani, hogy a nyomor és a lecsúszottság jellemez, hanem sajnos az is, hogy maga a nyomor az, ami a bűnt, vagy ha úgy tetszik a törvénytelenséget helyileg morálisan elnézi vagy legitimálja.Én tehát azt gondolom, hogy amikor azt mondjuk, hogy Európába, akkor az azt jelenti, hogy képesnek kell lennünk arra, hogy azt a cigány etnikumot vagy kisebbséget, ami szociális, társadalmi és ha tetszik térben is megfogható módon leszakadt a magyar társadalomról, a magyar nemzetről, megkíséreljük visszaemelni. És én azt gondolom, hogyha szükség van a másság tiszteletére, a toleranciára, és ha szükség van arra, hogy ne asszimilációról, hanem integrálódásról beszéljünk, akkor szükség van egy nem paternalista, de talán olyan fejlesztő állami magatartásra, ami ezt következetesen, programszerűen megkísérli.
(15.30)
Néhány olyan dolgot említenék, amit én a magam részéről nagyon pozitív jelnek, jó gyakorlatnak, jó megoldási kísérletnek látok. Jónak látom azt, hogyha önkormányzatok megpróbálnak olyan speciális lakásprogramoknak érvényt szerezni, akár az első lakáshoz jutás megteremtése érdekében, akár más szempontból, ahol egyben munkaalkalmat is teremtenek.
Minden városban vannak olyan városrészek, lakóházak, amelyeket képtelen karbantartani, felújítani az önkormányzat. Ezeket fel lehet használni, a bennük lévő anyagot, a bennük lévő, a városban lévő munkaerőt akár közhasznú társaság vagy bt. alakításával és a munkaügyi központok bértámogatási rendszerével olyan programokra, amelyekből lakások lehetnek, vagy rossz lakások jobbá tehetők.
Én úgy látom, hogy nagyon sok értelmes kísérlet van arra, hogy szociális, foglalkoztatási, oktatási programokat finanszírozzanak helyileg közösen a kisebbségi önkormányzatokkal, de a forrás a feladathoz képest, és talán az igyekezethez képest is rendkívül csekély.
Két dolgot szeretnék még általánosabb problémaként említeni. Az egyik úgy hangzik, hogy tulajdonképpen a kisebbségi törvény a kulturális autonómia alapján áll, és így hozta létre azokat az intézményeket, finanszírozási rendszert, forrásokat, amelyeket működtet.
Ugyanakkor én úgy látom, hogy maga a cigányság többet, mást vár ezektől az önkormányzatoktól, mint pusztán kulturális tevékenységet. Ennek azonban a források szűkössége és a cselekvési korlátok miatt nem tud eleget tenni. Ebből származhat persze belső legitimációs gyengeség, és származhatnak viták, sajnos, pontosan amiatt, hogy talán ugyanazokért a forrásokért indulnak kisebbségi önkormányzatok és kisebbségi egyesületek, szervezetek, akár művészeti csoportok, ebből kifolyólag azok a villongások, amik helyileg ma még megtalálhatók, talán ki sem küszöbölhetők a mai feltételrendszerben.
Néhány olyan dolgot szeretnék még megemlíteni, ami feltétlenül rendezésre vár.
Az egyik ilyen kérdés az, hogy a középszint dolgát helyre tegyük. Magyarán, azt a szintet, ami a települési és az országos között van ebben a kisebbségi szervezeti mezőben.
A másik ilyen kérdés a finanszírozás kérdése. Azt gondolom, hogy az nem megengedhető hosszú távon, hogy a kisebbségi civil szervezetek és az önkormányzatok pontosan ugyanazokért a forrásokért versenyezve kerüljenek szembe.
A harmadik dolog, hogy tisztába kell tenni jogilag is a feladat-elhatárolást és a munkamegosztást a települési önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat között, hogy mód nyíljék arra az értelmes feladat-átvállalásra vagy -vállalásra, ami pillanatnyilag a feltételek, a jogi feltételek zavarossága miatt nem működhet automatikusan.
Végül azt gondolom, hogy módot kell találnunk arra, hogy a decentralizált pénzeszközök felett rendelkező megyei vagy akár a területfejlesztési törvényben életre hívott testületek és szervezetek összetételében, működésében meg kell találnunk azt, hogy biztosíthassuk a cigány kisebbség képviseletét. Hiszen ezek olyan foglalkoztatási és komplex fejlesztési térségi programokra kitalált, és ha úgy tetszik, beirányított összegek, amelyek mélyen érintik azokat a térségeket, ahol a cigányság él.
Végül engedjék meg, hogy egy problémáról röviden szóljak. Itt már szóba került a Gandhi Gimnázium a mai napon. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyszerű dolog. Probléma, hogy csak egy van belőle pillanatnyilag. Azonban az is probléma, hogyha akár az országos nyilvánosság előtt vagy a sajtóban pozitívabb kép él azokról a feltételekről, amelyek közt működik, mint ami a valóságban van.
Ehhez hozzátartozik az is, hogyha az országos szervek, akár a költségvetés valamelyes összeget biztosítani tud, és ezen összegek és egy reális működés között nagy a különbség, akkor valószínű, hogy gyorsan törekednünk kellene ennek a különbségnek az eltüntetésére, hiszen itt ez az intézmény tulajdonképpen egy irodaépület átalakításával jött létre, egy kollégium, ami rendelkezik közösségi helyiségekkel vagy oktatási helyiségekkel, de gyakorlatilag, ahogy én ismerem a viszonyokat, ha februárig, a jövő évig nem rendezhető ennek az intézménynek a térbeli bővítése, ami sajnos, pénzigényes, akkor nehezen lesz elhelyezhető az a sok cigány fiatal, aki oda jelentkezik, és nagyon jó, hogy jelentkezik, hiszen ez az intézmény tette lehetővé azt, hogy abban a térségben két- és félszeresére nőjön azoknak a cigány fiataloknak a száma, akik az érettségit adó középfokú oktatásban vehetnek részt.
Magyarán azt mondom: ha ma az a helyzet, hogyha egy cigányember munkát vállal, akkor a munkából a rosszabb jut neki, és hogyha a jövedelméről beszélünk, akkor a jövedelemből a kevesebb jut neki, és hogyha a lakáskörülményekről beszélünk, abból a rosszabb jut neki, és ezen változtatni akarunk, akkor lehet, hogy ott kellene megfognunk a dolgot, hogy a tudás és az iskola, amit adni tudunk neki, ne legyen csekélyebb értékű, mint amit másnak adunk ebben az országban. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a bal oldalon.)