Urbán Árpád (MSZP)

1996. március 26.

URBÁN ÁRPÁD (MSZP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Kedves Vendégek! Nógrád megye képviselőjeként szeretnék szólni megyénk cigányságának helyzetéről, arról a megyéről, amely e piramisnak a legalsó sorában foglal helyet. Ebből következik, hogy megyém, Nógrád megye lakosainak 11 százaléka cigány származású. Tudom, hogy ezen néhány perces vállalásom ugyanúgy nem lehet sikeres, mint ahogy azt is tudjuk, hogy a mai vitanap is csak ráirányíthatja mindannyiunk figyelmét a hazánkban élő cigányság mindennapos gondjaira, problémáira, de a megoldáshoz évtizedek következetes, kitartó, megértő, összehangolt munkájára lesz szükség.Mondandómat egy cigányember, Lakatos Menyhért úr gondolataival szeretném bevezetni. "Hétszáz éve élünk e hazában, nincs itt fűszál, fa, de talán egy szál virág sem, melyben ennek a népcsoportnak a hamvait ne lehetne megtalálni. Igaz, mi soha nem voltunk e hazában szálfák, bokrok sem, de voltunk valamiféle gyom, ami ennek a hazának a földjén tenyészett, ha vadon is. Itt nőttek férfivá dédapáink, apáink, ez a föld adott táptalajt dalainknak, művészetünknek. És mi, hálaként a szülőföldnek, századok óta nem tudunk mást adni, csak testünket trágyának. Pedig mindig többet szerettünk volna: alkotni, teremteni, mint mindenki, aki szereti ezt a hazát és része kíván lenni e nemzetnek. Adassék meg hát nekünk is, hogy szülőföldünknek mondjuk e hazát." E néhány csodálatos mondatban azt hiszem, minden megtalálható, amiért ma itt vagyunk a parlamentben.

Nógrád az ország egyik legkisebb megyéje. Szorosan tapad ahhoz az észak-keleti régióhoz, amelyről tudjuk, hogy válságövezete hazánknak, mégis sokkal kevesebb szó esik megyénkről e házban, mint amennyit helyzete megérdemelne. Ma egyértelművé vált mindannyiunk számára, hogy a cigányság jelenlegi helyzete az ország gazdasági és morális helyzetétől nem elválasztható.

Úgy gondolom, nálunk gazdagabb megyékben talán a szegénység is elviselhetőbb. Nálunk a helyzet sajnos már az elviselhetőség határán áll. 23 cigány kisebbségi önkormányzat működik Nógrádban, a cigány lakosság száma megközelíti a 24 ezer főt. Felszámolódott térségünkben a bányaipar, az üvegipar, tönkrement a mezőgazdaság, a megmaradt vállalatok is csökkentett létszámmal működnek, megszűnt az ingázás, a képzetlen munkaerőre szinte nincs szükség. Így fordulhat elő, hogy egy cigányok lakta kis nógrádi településen 180 emberből mindössze kettőnek van munkája. Pozitív példaként csak Rétságot és régióját említhetném, ahol örvendetes módon az új munkahelyek teremtése az utóbbi időben úgy tűnik, emelkedni fog. A települési önkormányzatok költségvetésükből az alapellátást sem tudják biztosítani a lakosság számára. A munkanélküliség néhol meghaladja a 20 százalékot.

Mi hát a megoldás? Az iskola. A szellemileg borzalmasan alultáplált cigányság óriási veszélyt jelent a társadalom számára. Nem igaz, hogy a cigányok nem akarnak tanulni; de biztosítani kell számukra az ehhez nélkülözhetetlen feltételeket, csak így tudunk megszabadulni a munkaerőpiacon megjelenő képzetlen tömegtől, mely hosszú távon nemzetünk tragédiájához is vezethet.

Mint testnevelőtanár tudom és látom, láttam gyakorlatomban, rengeteg elsős kis tehetséges cigánygyerek jött az iskolába, aki hallatlan mozgáskoordinációval rendelkezve csodákra volna képes, és mégis, az élvonalban alig találunk cigány sportolókat. Ez óriási gond, mindannyiunk gondja és felelőssége.

Meg kell találnunk a lehetőséget, hogy ezek az emberek eljussanak oda, ahová tulajdonképpen képességeik alapján el kell hogy juthassanak. Nem elég megcsinálni a kirakatokat, létrehozni az önkormányzatokat, ha azokat nem tudjuk megfelelő tartalommal, lehetőségekkel megtölteni. Nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy jól megvagyunk, miközben kevés dolog történik körülöttünk e mai témában.

A területfejlesztéssel közelebb kell hozni az elmaradott térségeket a fejlettebb régiókhoz, mint ahogy ez hál' istennek tükröződik is a kormányprogramban.

A szociális segélyezés rendszere elavult; érvényt kellene szerezni a kommunális, szociálpolitikai elveknek, melyek a természetbeni juttatásokat helyezik előtérbe, illetve építenek a településeken élő állampolgárok cselekedni tudó és akaró rétegeire. Rengeteg a foglalkoztatási programra tett kísérlet; remélem, ezekből valóság is válik majd.

Önkormányzataink hiányolják a kellő törvényi szabályozást, sürgetik azt, de kérik, hogy azok egységesen értelmezhetők és végrehajthatók legyenek. A területi összehangolás úgy tűnik, megyei szinten működhet a leghatékonyabban, azonban a megfelelő finanszírozást nem tudja biztosítani sem a megyei, sem a helyi önkormányzat.

Igen jónak tartom az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat különböző programjait, kívánom, hogy azokat eredményesen tudjuk megvalósítani.

Végül Farkas Flóriántól, elnök úrtól azt kérem ez egy kérés, amit most innen, erről a helyről tolmácsolok , szeresse egy kicsit Nógrád megye cigányságát, tartson velük egy picit jobb kapcsolatot.

Végül is zárom mondandómat együtt kell társadalmunk valamennyi tagjának gondolkodni és cselekedni valamennyi mai napon érdekelttel, hiszen semmi maradandó eredménye nem lehet annak a munkának, melyet a cigányságért, de nélkülük szeretnénk megtenni.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)

(15.50)